Fényből , árnyékból megteremthet
sok mindent , - de Őt soha senki:
égő Nincsből , gyúlt képzeletből
a Költő önmagát teremti.

Meglátja mit nem lát az ember
szélén világtalan Világnak ,
mivel szeme a fájdalomba
igazság-mélyig beleláthat.

Nem költő az , akit zajongón
ünnepelnek pillanat-népek ,
gazdagok vállonveregetnek ,
s dícsérnek ostoba szegények.

Nézz szét: a Világ már csak bordély ,
ahol szenny vár a sok bolondra ,
rossz ízlések rabszolgaháza.
Robban a Nagy Üzlet , a bomba.

A Költő mindig csak Kereszten ,
akkor is , ha a kereszt - Csillag:
csordul a vér , piros szabadság
szívmély-szépségekre tanítgat.

Sakálfogak a pillanatnak
mohón-villanón nekiesnek.
Hitetlen hit lett álszent szentség.
Minek hát Csillagok , Keresztek?

Szívemben - s hányban? - mégis-mégis
mit egykor tanítottál , itt benn ,
Csillagkereszt , Költő , Szabadság ,
gyönyörű Nincs , esengő isten.