Az ablakon túl a meztelen város
Szürke didergés az ég alatt
Levetett fényingét a szél
Ez a búsképű, hontalan csavargó
Ezer cafattá tépi szét
Darabját űzi, hajtja, görgeti
Át a dombon a fák felett
Néha megtorpan, lehajol
Megöleli az útszéli kereszteket
Itt bent félhomály
Az asztalon néhány festékes üveg
A sarokban a fenyőfáról
Halkan hullnak
A megkopott színek
Tányér szélén a kenyérdarab
Az idő fogja
Tegnap ízű
Mint nyelvem alatt
Az ottfelejtett imamorzsa
Gyertya lángja csöppnyi varázs
Fényoltárt fest a szoba falán
Körülötte madonnaarcú csend lesz
Ahogy áhítattal elétérdel
Az összes éji nesz