ha tó vagyok is
néha tudok háborogni
és dühöm végzetes lehet

aztán van, hogy
ezüstpallót építek a holdnak
megmutatok csillagokat
és néha arcomon megcsillan a nap

fényét ezer felé szórom
hogyha langyos szellő
borzongatva símogat

látod mennyi képem van
és egyik sem én vagyok
magam csak a mélyben a titok