Te is légy hát ember, aki sokat nem alkot
Csak rombol! Tör zúz, s nem érez semmit!
Felejtsd el az összes körülötted lévő arcot
Barátokat, életed utolsó reményeit!

Maradj hát magadra, sorsod ura Te legyél
Ne értsen meg senki, csak a Magány
Éld a világod, amit magad teremtettél
Felejtsd el minden szavam, amit hallottál

Zárkózz be egy sötét szobába, írts ki mindent
Amit valaha irántam érezhettél
Mint egy sziklát: fűtsön annyi érzelem
Ne jusson eszedbe: boldogabban is élhetnél

Légy hát AZ, aminek sokan tartanak
A sok szemét, földön kínlódó férgek
Csak a testi vágyukra használjanak
S a szerelem érzését pótólják majd mérgek!

Hisz az sokkal jobb, átsegít a bajon
Nem érzed majd, hogy kellene bármi
Egy ölelés, egy csók az ajkadon
Ezek sem fognak már hiányozni

Merülj akkor elkárhozott múltadba
S valld be majd egyszer a tükör előtt:
Hogy a biztos rosszat választottad
És nem a bizonytalan, de szép jövőt!