Éhes a világ. Fájdalomra szomjas.
Él a szerelem, szerelme a múltnak.
Él az állat, mar, a karma vas,
Beletép a lelkedbe, s emlékeid fájnak.

Állat lett belőlem, vassá lett a karmom,
Marom a lelked, tépem a szíved.
Fáj neked, nagyon fáj, de nincsen már álmom.
Volt, de elveszett, mindet odahagytam neked.

Éhes az állat, enni kér, vérre szomjazik.
Lelked vére kell nekem, éhezem.
Nem kell a szíved, nem kell belőled semmi.
Üres a szívem, kiürült a lelkem. Étkezem.

Éhes a világ, fájdalomra szomjas!
Él a szerelem, szerelme a múltnak.
Él az állat, mar, a karma vas.
Beletép a lelkedbe, és emlékeid fájnak.

98 nov.17.