Szól a csengő ének,
Tubák, harsonák, gitárok zenélnek.
Örömet okoz nem csak a zenésznek.
De lassan elszáll, a boldogság, a szeretet ünnepe,
Már nem neked szól,
Álmodsz, egy szebb, egy jobb világról.
Hallod a fülbemászó dallamot,
Ily gyönyörűt csak egy angyal hallgatott.
A zene magával ragad,
S te örömmel szárnyalsz vele.
Itt hagyod e bűnös világot,
Elhagyod a földet,
Elszállsz a zenével, fel a fellegekbe.
Kiürül a szíved,
Megtölti a csodálatos ének�
S ekkor felébredsz.
Újra érzed tetteid súlyát,
Újra hallod a lelkiismeret szavát�
De nem tanulod, s nem érted az élet dalát.
Ám mikor megszólal a csengő, és az álommanó jő
Csak akkor hallod, s évek múlva te is dúdolod,
Erről szól az élet.
Az egész egy kacskaringós bonyolult ám gyönyörű ének!
S mikor a halálos ágyadon fekszel és utoljára hallod,
És amikor végleg lecsukódik a szemed,
Megérted. A dal nem neked,
Hanem rólad szólt.