Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2005-12-21 11:18:28
Megtekintve: 6645
DIOGENÉSZ HORDÓJA
Az Ehunbehun Nagytanács kiküldte Huncuthun Hubát a napfényes göröghonba, nézzen ott szét: mit is lehetne megvalósítani pusztán semmiből náluk, azon a Nagy Pusztán! /Látszatra az Ehunbehun Nagytanács küldte el Hubát állami lópénzen, valójában azonban nagybácsija, aki a Nagytanácsban főtörzsfőnökölt, ez azonban most mellékes./
Huncuthun Huba gondos ehunbehun-hun volt, nyelvileg is felkészült az útra, néhány kifejezést megtanult görögül, pontosabban ezeket: "Ajándék adni, - nekem, én köszönni!", "Vagy te derék göröghun!", "Hitelt nekem, megadást hidd el!", "Ide a pénzecskét, süvegembe, sokat, demokráciára!".
Ilyen rendes nyelvelő volt Huba! Még vitt magával egy üvegben mézet, másikban mázat, továbbá festéket, sokféle színből, mert számított rá: esetleg nem lesz elég az az ehunbehun-hun kétszínűség!
No, meg vitt magával kétszáz főnyi ehunbehun-hun kardos-íjas díszkíséretet is, államlópénzen. Mi van akkor, ha meglátogatnak egy gazdag görögöt, aki tele van arannyal, de egy olajbogyót sem akar adni ajándékba?! Ilyen szép díszkíséretnél könnyebben kigördül fejéből a benne levő skótság, és mégis ad, ha pedig mégsem, majd az a kétszáz lovas...
Ilyen gondos volt ez a Huba!
No, nem csupán gondos volt, szerencsés is! Gorillavitézeivel több isten templomát is meglátogatta, és a derék görög istenek, amikor a templomőrök nem néztek oda, titokban sok ajándékot adtak az ehunbehun-hunoknak: ezüst serlegeket, arany szobrocskákat, bíborköntösöket, meg egyéb hasznos cuccot...
Jószívűek voltak azok az istenek! Athéné még dárdáját és pajzsát is odaajándékozta, de utóbbi tárgyakat később eldobták, mert kiderült: nem nemesfémből készültek, továbbá nem fértek már bele a bőrtarisznyákba. Szerencséjükre Athéné nem látta ezt, mert, a csacska histórikusok állításaival szöges ellentétben, az ókori istenek nem láttak mindent. No még szép! Mi lett volna, ha mindent látnak?!
Elégedett volt Huncuthun Huba, teletömte minden bőrzsákját ezzel-azzal, s már csak szórakozásból - ma úgy mondhatnánk: hobbiból - járt-kelt.
Így vette észre Diogenészt, aki egy hordóban heverészett.
Tapasztalt ehunbehun-hun volt Huba, tudta, hogy ilyen hordós emberből nem néz ki semmi értékes, mégis benézett a hordóba, és nyájasan kérdezte:
- Jól érzi magát abban a hordóban, hajléktalan koldusuraságod?!
Diogenész, a bölcselő, akit aznap már tizenötször nyaggattak ugyanezzel az ostoba kérdéssel, nagybölcsen semmit sem szólt, csak krákogott egyet:
- Krák!
Huba nem tudott görögül, ezért a "Krák!"-ot úgy fordította le ehunbehun-hunra:
"Pompásan!"
A kétszáz vitézfővel és értékes szerzeményekkel hazatérő Huba, valamint vitézei tudták mit kell tenniük. A szerzeményeket gyorsan sajátbiztonságba helyezték, majd pedig benyújtották lóutazási költségeik borsos számláit az Ehunbehun Nagytanács Számszámbanemvevő Hivatalához, melynek főnöke egy sámán volt, Huba unokaöccse. Az unokaöcs a számlákat nem sokallotta, csak azt az ajándékot keveselte, amit ő kapott. No, hozzávágott Huba mégegy aranyszobrocskát, - ne szobrozzon itt neki!
Ilyen jószívű volt Huba, ha muszáj volt!
No meg leleményes is! Az Ehunbehun Nagytanácsban előadta, hogy milyen kitűnő megoldást tapasztalt göröghonban a hajléktalanok lakásgondjaira. Kapjon minden hajléktalan ehunbehun-hun egy hordót, lakjon abban! Göröghonban egy nagy bölcs, Diofenész is így éldegél /Diogenész nevére nem emlékezett hát jól ez a Huba, de a lényeg úgyis a hordó/.
Az Ehunbehun Nagytanács felállt, úgy tapsolt az ötletnek. Igaz, a Nagytanács főtörzsfőnök-elnöke /Huba nagybácsikája/ még előbb felállt és tapsolt, ami némileg befolyásolta a többi nagytanács-tagot. Huba megkapta az "Ehunért Amúgyan Gyémántokkal Ékesített Aranyérdemrend"-et, bár ez semmiség volt ahhoz képest, hogy Habba Buba, a Nagytanács Fősámánja és Alelnöke cége megkapta harmincezer hordó leszállítását, államlópénz-elszámolásra.
Ilyen sikeres volt ez a Huba!
A hordókkal később két icipici probléma akadt:
1. egyrészét egy kisebbség nagyon ellopta,
2. kiderült, hogy a Nagy Puszta éghajlata nem egészen azonos a melegebb göröghoniéval, mivel előbbire igen Kegyetlen Tél is odaszemtelenkedik, így a hajléktalanok egyrésze megfagyott a kapott hordóban, de ebből nem lett ügy, mer Kár Kara Főhunelkenőügyész úgy látta: hordó nélkül is megfagyhattak volna.
A hordó-üggyel a továbbiakban azért sem foglalkoztak az ehunbehun-hun rovásírásos lapok, mert közben bégyütt egy Nagy Esemény: a fejedelem harmadik fia megházasodott, elvette a szomszéd fejedelem negyedik lányát, Béduginci Mincit /igaz, kissé erőszakosan vette el, dehát nehéz bizonyos szokásokon túltennie magát még egy fejedelemfinak is, lényeg mégis az elvétel/. Az új pár sexélete majdnem mindenkit jobban érdekelt abban a szembehunniás Ehunbehunhunniában, mint Diogenész azzal a nyomorult hordóval, meg azok az ehunbehun-hun hajléktalanok.
E kis írásból megállapítható: Hubát rendes, gondos, jószívű, becsületes, találékony, dícsérendő ehunbehun-hun hazafinak tartották, - és tartják Ehunbehunhunniában.
Ami viszont ezen kis írásból nem állapitható meg, az csupán az: én mit tartok nem csupán Hubáról, hanem az őt fentiek szerint értékelő ehunbehun-hunokról is.
Azt hiszem: a két vélekedés közötti különbséget zongorázni lehetne Ady Endre fekete zongoráján!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-03-16 18:22:44
Egyetértek. Üdv Miklós!
2009-03-15 19:33:34
Kedves fater!

Hubának bárkit hívhatnak, mint ahogyan Nagy is sok volt, van, mégsem mindegyik hadvezér.Esetleg, no mondjuk, egyik-másik hadvezér, de nem feltétlenül annyira, mint Nagy Sándor volt...
Azok között, akik saját hasznukra rongálták, rongálják azt a felépítményt, amelyet nem ők építettek fel, sokféle keresztnevű van, - miért éppen Huba ne lenne?
No és Hubák is sokfelé születtek azóta, nagyon különfélék.Persze, megváltoztathatnám a nevét, de nem töhötöm.Ha egyszer már megszületett a buba Hubaként, maradjon meg annak!

Üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)
2009-03-15 19:02:30
Üdv Miklós!

Jelen esetben és koránt sem egyedi módon " Suba-subához, guba Hubához " értelmezendő át a szólás.

Pusztán a névazonosság zavar kissé az írásodban.
Volt egy történetileg első Hubánk, aki hetedmagával népet menekített és nemzetet
alakított, eddigi ismereteim szerint.
Azután van egy aktuális profán-bután Hubánk, aki több századmagával rombolja sikeresen saját hasznára tekintettel a felépítményt.
Első Hubánk forog a sírjában.

Üdvözlettel: fater
2009-03-15 06:52:12
Kedves fater!

A gúnyos írás többféle eseményre is céloz, ilyenekkel tele van Magyarország múltja és jelene.No és tele volt, van velük a nagyvilág is, nem magyar sajátság...

Üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)
2009-03-14 20:37:07
Huh. Szerintem lemaradtam valamilyen külpolitikai eseményről.
Ezt mégegyszer el kell olvasnom.
Mellesleg ennek a bizonyos Hubának, tenyérbemászó szokásai vannak.
Nekifogok mégegyszer. Üdv Miklós!
2005-12-21 18:18:49
Kedves mephisto!

Örülök, hogy tetszett a kis humoros írás! Tágabb értelemben sok hordólakó van Kismagyarországon... Szívélyes üdvözlettel: Miklós
2005-12-21 15:10:44
Nagyon tetszett az írása, ahogyan az összes hasonló jellegű is.