Tennem kéne.
Igen,
tennem kéne egy pontot
ezen meg nem fogalmazott,
és meg nem írott
mondat végére.

Mennem kéne.
Igen,
le kéne mennem a térképről,
ki ebből a labirintusból,
melynek egyetlen zugában
sem érzem magam biztonságban.

Ki kéne ürítenem.
Igen,
ki kéne ürítenem a fejemet
és a szívemet végre,
mert a mellemre nehezedő súlytól
lassan összeroppanok,
megfulladok.

Meg kéne ölnöm.
Igen,
meg kéne ölnöm az összes félelmemet,
mert így képtelen vagyok észrevenni,
ha valaki szeret.

El kéne fogadnom.
Igen,
el kéne fogadnom,
hogy képes vagyok lábraállni,
mert a hordágyamat cipelő emberek karja
már remeg a kimerültségtől.

S ha mindez elvégeztetett,
mi marad abból,
ami vagyok;
belőlem,
akivel már-már,
jól-rosszul,
megtanultam élni?