Már két hete nem találkoztatok,
Annyi sok volt a dolgotok.
Siettél, mert hiányzott, ahogyan átölel,
S füledbe gyengéd szavakat lehel,
Hiányzott, ahogyan karjaiba zár,
S a világ csak rátok vár,
De körülöttetek megszűnik az idő�
Boldogság, védelem, szerelem, ez mind Ő,
Három, az egyben.
Úgy érezted, megtaláltad a másik feled.
Hiszen szíved a közelében nyugodt,
S nem össze-vissza verdes
Bár, mikor rád néz, s szeme vibrál,
Közelségért mindent odaadnál.
Mikor ezen méláztál,
Megláttad a lámpánál,
Ő is észre vett,
S a nagy boldogságában, körül sem tekintett,
Ekkor a semmiből, egy száguldó Opel tűnt elő.
S nem is láttad, mi történik, egy hatalmas fékcsikorgás és mindenütt pirosló vér.
Igen, a vér kedvesedé�
Szaladtál, hogy halljad,
Az utolsó szokat, miket ebben az életben tőle lehet.
S ő, ahogyan szokta, gondoskodóan helyére rakta,
Hajad, mi rakoncátlanul lógott arcodba.
S kitörölte a könnyet szemedből,
És csak annyit mondott:
�Ne sírj kedves!
Hidd el, minden rendben lesz��
Elcsendesedett, örökre néma lett.
És te csendesen zokogva álltál,
Nem tudtad nélküle, merre indulj tovább�