�Mindig beszél.
Mindig lobog.
Mindig lázas.
Mindig önkívületben van...�
/Kosztolányi Dezső: Zászló/
- Hatásos sorok, Dezsőkém, de azért gondolkozhattál volna egy kicsit: tényleg mindig?! Persze, fényes szelektől elhagyott zászlót nem láthattál, de azért megélted tizenkilencet...

�Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat,
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?�
/Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én.../
- Szabad, Bandikám, szabad! Ma már a milliárdosok is sírnak Hungaryban, - újabb milliárdokért, pedig hát azok nem hiába döngetnek kaput, falat! Ámde, szerintem, a �mégis� nem illik oda, hiszen, HA HIÁBA döngetsz kaput, akkor méginkább jogos sírásod. Falat viszont, ép ésszel, nem érdemes döngetni, kivéve, ha le akarod dönteni... Nem folytatom, mert a végén még rámírnak azok a klasszikusbálvány-imádó irodalomtörténészek...

�Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.�
/Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem!/
- No, igen. Ha pedig az ember szerelméért feláldozta az életet, akkor a további föláldozás, a szabadságért, már megy mint a karikacsapás... A baj, tudod, csak ott van, hogy ebben a kis Hungaryban /meg abban a nagy Nagyvilágban/ jónéhányan nem saját életüket áldozták fel a szabadságért, hanem másokét, később pedig szerelmükért /átvitt értelemben is/ megint csak mások szabadságát...

�Hódították ez országot
Derék, lelkes, úri szittyák,
Jóttevői szegény népnek:
Iskolában így tanítják.�
/ Ady Endre: Történelmi lecke fiúknak/
- A te korodban így tanították, most meg megint erről harangoznak, csak egyelőre valamivel kisebb haranggal...

�Ma már a szívek bátrabbak,
Sápadtak a gyermek-orcák,
Ha összeszakad Ég és Föld,
Mégis más lesz Magyarország.�
/Ady Endre: Történelmi lecke fiúknak/
- Bandikám! Már írom is Neked a helyzetjelentést /a Mennyországba címezem, legfeljebb visszajön a levél/: 1. bátor szívek sehol, 2. sápadt gyermek-orcák vagynak bőséggel, no meg nem sápadt orcátlanságok is, 3. lehet, hogy össze fog szakadni Ég és Föld, akkor, persze, Kismagyarország továbbfejleszti másságát, de ne gondold, hogy én is jobbulásában bízom, mint ebben a versedben Te!

�S aki mást akar, mint ami most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.�
/Ady Endre: A Tűz csiholója/
- Ilyen például manapság egy elszánt terrorista, az azután tényleg mást akar, mint ami most van! Ám azt nem gondoltam volna, hogy az Isten is ős-ősére ütött! Mit meg nem tud az ember!

�Engöm elúntattak az magyari urak,
Kiízték közőlök az egy igaz istent.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!�
/Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm.../
- Hát engem is igencsak eluntattak, már a parlamenti cirkuszolások sem érdekölnek, amellett drágák a lakások abban a jó Budában... �Víg kedvedben� írt szomorú versed, Péterkém, engem méginkább elszomorított, de mit tehetünk?! Ez van, �kevély nímötök�-kel és más nációkkal, változatlanul... Legfeljebb annyit: nevünket Bordeisszára változtathatjuk!

�S ez az igaz költő, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.�
/Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz/
- Helyes, helyes, csak, persze, nem olyan könnyű manapság a költőkebel mennyei mannáját a nép ajkára hullatni. Az nem elég hozzá, hogy a nép a földön
heverjen /vagy a költő legyen óriás/, bár az is kell, különben nehéz volna ráhullatni. Hát a nép manapság földön /vagy padlón/ van, ez igaz, de, sajnos, a Piacgazdaság már ráhullatta nem éppen mennyei mannáját, így a népajak pillanatnyilag foglalt. Vedd ezt tekintetbe, Költőtárs!

�Lidi nénémnek öccse itt,
Batu khán pesti rokona,
kenyéren élte éveit,
s nem volt azúrkék paplana...�
/József Attila: Bevezető/
- Én is kenyéren éltem éveim, továbbá nekem sem volt azúrkék paplanom, de ez nálam érthető: nem volt oly magasról nyilazgató rokonom, mint a versbeli öccsnek az a Batu khán...Mégsem teljesen világos a dolog: a nyílirányrendszerváltás után ez az öccs nem akart belépni Batu khánék lóvátevő lovaspártjába?! Azt a kis mafláját!

�Ha a magyar Helikon adta,
Hervatag a hitünk s a szekfűnk.�
/Ady Endre: Beszélgetés egy szekfűvel/
- Igen, mindkettő hervatag, s bár közvetlenül a magyar Helikon adta, valójában vele adatták...

�Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,...�
/Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi.../
- Én nem korlátoznám a másságot, ha férfi is valaki, de nő akar lenni, - ám legyen! Az viszont igaz, hogy egyre több Hungarian férfinek van elve, hite, mindkettőből egyszerre több is, így aztán jöhet bármilyen rendszerváltás, előre meg vagyon bármilyen esőhöz a jól forgatható köpönyeg!

�Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,...�
/Ady Endre: Új Vizeken járok/
- Igen, félemesek a honi horizonok, sőt, még a vertagyú vertikonok is... Ám mi már nem rajongunk ezekért, Bandikám, mert félelemből is megárt a sok!

�Tagadni multat, mellett verve,
Megbabonázva, térdepelve.�
/Ady Endre: Sírni, sírni, sírni/
- Lassan az egész ország ezt csinálja, Bandikám, - de, ugye, nem haragszol, ha én viszont nem?!