Fájdalom hogy láttalak,
Gyilkos hogy öleltelek,
Szánalmas hogy érezni akartalak,
Nyomasztó hogy csókoltalak,
Szörnyű - szenvedéllyel - szerettelek
Abban a gyorsan repülő időben!
Azt hiszem soha nem feledlek..
Szívemből kitépni nem merlek.

De mire ez a kétségbeesés?
Rád gondolva összeszorul a lelkem,
Valóban Te kellenél Édesem?
Vagy csak a gyönyörű emlékek kik a vágyakért felelősek?

Szeretni, Szeretni
Miért oly nehéz?

Becsapni, hazudni
Ellökni, alázni
Szép szavak, múló ígéretek.
Kedves ajkaidnak nem hihetek
Sosem küzdöttél értünk!!
Csak magadra gondoltál,
Elveszett a gyönge figyelem,
Inkább tovább álltál!
Ily könnyen eldobni a csodás múltat
Ezekből nem hiszem hogy valaha fontos voltam!
Nem éreztem ordító jeleidet,
Nem figyeltem az elmúlást!
Szorítani a törékenységet!!
Csak Rád gondoltam,
Mást soha nem akartam.

Még mindig miért kívánlak?
Becézlek és simítalak?

Jó lett volna még sokáig!!
Talán majd egy másik életben találkozunk,
És tiszta fejjel viszonyulunk
Az akadályok erőszakos szelleméhez.

Ennyire nem illettünk össze?
Vagy csak hibáztál?
Túl sok a bizonytalanság?
Én b e l e h a l o k,
Úgy érzem, sötétben tapogatózok
Téged várnálak hogy fényt nyújts
Ehelyett magamra hagysz
Félek, sosem találok kiutat
És csak zokogásom lesz
Az egyetlen társam,
És ziháló szívem,
És a hidegség,

Fényt ! fényt ! fényt!