Már nagyon régóta ismerted,
S még régebb óta szeretted.
Ti ketten voltatok a tökéletes pár.
Hogy mióta? Isten sem tudta már.
S egy meleg nyári nap után,
Ballagtatok haza lomhán.
Jött az este, s a nap lement.
Több pár is kéz a kézben ment.
Elértetek a sínekhez.
S te szorongva kaptál a szívedhez.
Itt történ� itt vesztetted el egykori jegyesed�
Kit annyira szerettél, mint mostani kedvesed.
�Semmi baj nem lesz, ő nem én vagyok!�
E szavakkal csitítgatott.
S mikor már az út felénél jártatok,
Mint akinek valami régen elfelejtett dolog jutott az eszébe,
A fejéhez kapott
Odaállt a peron szélére, és te eléje.
S elkezdte, a már oly régóta várt szavakat sorolni:
�Mondd kedves, nincsen kedved hozzám jönni?�
S te önkívületben mondtál rá �IGEN!�-t
De mikor már a gyűrű kezeden pihent,
Egy csapat suhanc jött sebesen,
S te lesodortad a sínekre kedvesed.
Ekkor az imént bemondott vonat érkezett,
Még csak nem is fékezett.
Idő közben feljött a Hold,
S mindent ezüstös fénybe vont�
Te még láttad szerelmed arcát,
ahogyan a fájdalomtól s a meglepetéstő torzul át.
És ekkor minden olyan gyorsan zajlott,
Egy gyors �Szeretlek!�
Egy sikoly,
Egy segítőkész kéz.
S aléltan estél össze a rémülettől, a fájdalomtól.
És a gondolattól:
Két szerelmem vesztetem el ezen a helyen!
És mikor másnap a kórházban tértél észhez,
S a gyűrűdet nézted, elhatároztad:
�Én többet nem megyek férjhez!�
Kiengedtek
De gyógyszeres kezelésre rendeltek,
S első utad az átokverte helyhez vezetett,
Mi kétszer törte össze a szívedet.
S ott egy tucat gyógyszertől
Mit suttyomban csórtál el az éjszakás nővértől,
Elaludtál szépen, halkan,
Hogy mikor a következő vonat vagy járókelő rádtalál,
Ott fekszel majd a gyilkos síneken,
Békésen, és holtan�