Sötét felhők, esőcseppek
Ma temetem a gyerekem
Könny csorog le az arcomon
Míg a földdel harcolok
Tombol vihar, eső zuhog
Szél fülembe belesuhog
Gyilkos!

Nem akartam a halálod
Isten tanúm, nagyon bánom
Kézben ásó, a föld kemény
Nekem már nem maradt remény
Elhagyott az apád engem
Ebbe halt bele a lelkem
Gyilkos!

Hittem, hogy felnevlhetlek
Boldogság lesz neved, gyermek
A valóság közénk állt
Nem mardt más, csak anyád
Ő is szenvedett már tőled
De ne félj, mert ő is követ
Gyilkos!

Ő se tud így tovább élni
Nincs már neki mit remélni
Vizes hasán végigsimít
Suhan a kés, nagyot sikít
Holtan zuhan a sírjába
Kettős gyilkos egymagába
Gyilkos?