Én a világ közepén
Szép vagyok és tökéletes
Minden tettem nagyon nemes
Tőlem származik az élet
Én vagyok a legjobb lélek
Élet, s halál ura vagyok
Tiszteljetek nagyon nagyon
Mi is történne veletek
Nélkülem ti kisemberek?
Én a világ közepén

Én az élet közepén
Részem mindenből kiveszem
Amit lehet, ma megteszem
Amit adhat ez a század
Pénzt, örömet, kéjes vágyat
Azt én bizony mind elveszem
És tudom azt, hogy jól teszem
A titokhoz én jól értek
Emberek! Csak egyszer éltek!
Én az élet közepén

Én a mocsok közepén
Most már el is kezdtem félni
Rájöttem, mit jelnt élni
Egyenes úton nem lehet
Mindenki mindent megvehet
Ráléptem a bűn útjára
Visszalépni már hiába
Vétkeim sora gyarapszik
Isten is már rám haragszik
Én a mocsok közepén

Én a remény közepén
Fejemben pokoli lárma
A remény hal meg utoljára
Hinni lehet sok mindenben
Most ép az újrakezdésben
Holnap jobbra fordul minden
Jól elélek ilyen hitben
A levegőt lassan veszem
Bűeneim ma jóváteszem
Én a remény közepén

Én a magány közepén
Hitem lassan halványodik
Sok barátom távolodik
Nélkületek mit sem érek
Most mrá fájnak az emlékek
Hol vagytok, régi barátok?
Most szükségem volna rátok
Tönkretettem mindent abból
Elmentek az oldalamról
Én a magány közepén

Én a bánat közepén
Életem már sose szépül
Egyedül maradtam végül
Nem süt rám se nap, se hold
Nem vagyok élő, se holt
Minden ember gyűlöl engem
Madár sem énekel nekem
Nem nyílnak nekem virágok
Már csak a halálra vágyok
Én a bánat közrpén

Én a halál közepén
Senkinek sem árthatok már
Angyalok, ti vártatok rám?
És így életem végére
Ráleltem hát a békére
Nem vagyok már sehol, senki
Nem kell munka, inni, enni
Nincsenek melegek, fagyok
És én végre boldog vagyok
Én a halál közepén