Mikor a nap boldogan kel fel,
Mikor a fény köszönti a sötétséget reggel,
Mikor már nem védi homály az arcodat,
Tudod, bármi megtörténhet egy pillanat alatt.

Mikor még bízol valakiben,
Mikor el kell hitetned, hogy van hely a szívedben,
Mikor végre ráveszed,
Rájössz, mindez elveszhet egy pillanat alatt.

Egy pillanat alatt gondolom meg magam, s fordulok más irányba,
Jövök rá, hogy nem kell az a nap, s mi jön utána,
Egyetlen pillanatig vagyok boldog csupán,
S később a keserűségtől, s magánytól érzed magad kábultan, sután.

Csak ennyi kell, hogy felforduljon a világ,
Csak ennyin múlik, hogy az élet ollójával a filmjéből kivág
Csak egy pillanat, míg eldől, mész vagy maradsz,
De már csak a hűvös félhomály nyújthat vigaszt.

Csendben lehelek csókot a homlokára,
Ki képes megtartani a pillanatom markában,
S a mosolyom adom neki kölcsönbe,
Miért a pillanatom megőrizte.

Lehet, hogy nem értesz egy szót sem ebből,
De mondd, mit is vársz az élettől?
Mindezt megkaphatod,
Ha a kártyáid jól forgatod.

S ha nem jött össze, ahogy gondoltad,
Gondolj e versre, ez belőlem egy falatot ad,
Hogy mennyi minden megtörténhet, nem gondoltad,
A pillanat oly sok szépet kínál, nehogy ismét elszalaszd.

2005. december 09.