Tóban béka brekegett.
Hitte: még nem eleget.
Elhallgatta volna tán
egy szerelmes békalány,
ám gólyacsőr lecsapott:
- Meguntam! Ez nekem sok!

Harkály kopogott a fán,
kukactanya ajtaján.
Mókus vélte hogy látta:
- Udvarias madárka!
Bent a kukac, meglehet,
nem osztott ily nézetet...

Varjú szólt: �Kár! Milyen kár!
Diót csennék, de nincs már!
Mind lerázta a gazda.
Diótlan a diófa.�
Bent a gazda nevetett:
�Nekem - haszon, kár - neked.�

Lyukban egér remegett:
�Cica majdnem megevett!
Szerencse, hogy itt e lyuk:
űzött egér belefut.�
A csalódott cicuska
másként nézett e lyukra...

Nyúl és kutya, agarász,
ezt-azt másként magyaráz.
Azt gondolom: egyhamar
halászt nem dícsér a hal.
Gyomos kertben víg a gaz,
de rá csak lusta szavaz.
Versem rövid? Hosszú tán?
Az attól függ, kiskomám!
Hosszú annak, gyerekem,
ki kolbászt kér, verset nem.
Hosszú kolbász sohsem gond?!
Nos, ez okos nézőpont...
Ám, ha reád kolbász néz,
hát, pont akkor, ne csak nézz!