Csak zsír mindenhol,
És kín mindenkor,
Mikor testedet
Nézve teszteled.
Étel: ellenség,
De az ellenfél
Te magad vagy, és
Nincs semmi remény.
A tükör röhög.
A 'jaj' örök
Dallamként száll
Torkodból. És áll
Egy kövér alak.
Szeméből patak
Tör elő, de most
Bágyadtan lerogy.
A szerencsétlen,
Még most is, étlen,
Kövérnek érzi
Magát, és tépi
Haját és rossz testét.
Az örök estét
Már nem mulasztja.
Angyal súghatja:
"Gyere te hozzám,
És magad rommá
Többé nem teszed.
Csak az eszed,
És szíved kérem,
Mert kínod értem."
Megy vele távol,
Te követed bárhol.
Csodás hely ahol,
A sovány lakol.
'Zsír, méret', nem
Ismerik ott ezt.
Az életed csak,
Mit fel kell, hogy adj.