Hol van a telkünk? A Pilis egyik völgyében. A település már az árpádkorban virágzott.Nyáron minden zöldell , csodás a táj.Gyönyörűen csillognak az egyik közeli hegyoldal sziklái , de ugyanilyen szépek a távoli , kék szinben úszó erdők is.
Telkünk a Hosszú-hegy oldalában fekszik , ahol az időszakosan lakott kő- és faépitésű hétvégi házak vannak és ahonnan kiválóan lehet látni nemcsak a hegyeket , hanem a völgyben levő , laposan elterülő falut is.
Hegyoldali “szalagtelek” ez: csak 8 méter széles , de száz méter hosszú.Földje lehetne jobb is , de azért a ropogós-finom cseresznyétõl a rajnai törpeborsóig sokminden megterem rajta .
·Locsold meg a lenti virágokat is! - kiáltja anyám a faházacskából.Szeredt dirigálni a “dagadt macska” , ahogy én hívom.Sokat dirigál , keveset dorombol.No , ez csak tréfa!Nem egészen ez az az igazság , de olykor majdnem.
·Jó! - mondom. Várj egy kicsit!
Két vízzel telt hordót görgetek , kellő helyen felrúgom.Tetszik a vietnami “teraszosöntözés”.Anyám- nak kevésbé , mert a keletkezett folyócska kimosta az epret , sárgarépát , néhány virágot is.Az egres- és ribizlibokor gyökereit is láthatóvá tette.
Anyám nem fukarkodik a negatív dicsérettel:
·Öntözést kértem , nem árvizet! Tűnj el a szemem elől!
Vizügyi karrierem végetért.Elküldenek meggyet szedni , szedem is a meggyet , a számba is , a kosárba is.
Hirtelen megcsikordul a kertkapu.Jön Marcsika , anyámmal beszélgetni.Marcsi férje igen érdekes kinézetű , az ember azt hinné: most szabadult a börtönből.Beképzelt , goromba ember.A korát meghazudtoló Marcsika viszont rendes asszony , mert pletykák mellett fatálat is hoz , tele kirántott őzlábgomba-fejekkelÚgy tűnik a reggeli vitát már elfeledte /férje ráordított anyámra , hogy miért áll az utcán az ő helyére a kocsival , de anyám is megmondta a magáét./ Előbb kikérdezem , hogy ő is evett-e már belőle és mikor , csak azután állok neki.
·Istenem! - mondom. Mint a sajtos , puha csirkemell!
-Alighogy ezt kimondtam , máris ottterem egy másik szomszéd.
-Adjon isten! Marcsika , hát maga nagyon gyönyörű , pláne igy fürdõruhában! - vídámodik be Kálmán bácsi. /Afféle vidéki álvídámság ez , amit nem kell komolyan venni./
-Csak el a kezekkel , még mielőtt meglátja a férjem! - hárítja el nevetve Maresz , majd pedig Kálmánt is megkínálja gombával.Anyám is asztalhoz ül és mivel nincs kiváncsibb lény a Földön , mint a pilisi szomszéd , máris újabb hivatlan vendég nyit be a kapun.Kálmán Bá szomszédja ő: Klárika.
Asztalhoz invitáljuk őt is , de rossz előérzetem támad , mert ismerem Kálmán és Klárika időnkénti hidegháborús viszonyát.
-Maga csak így , fürdőnadrágban , Kálmánka?! - teszi fel a költői kérdést Klárika.A kérdés költőisége ugyan csak utólag derül ki , mert Kálmán Bá nem válaszol.Igyekszik tudomást sem venni az újabb látogatóról.Hol az asztalon levő süteményeket bámulja , hol az eget nézi hosszan , utána a kerítést.A két hatvanéves ember továbbra sem tud felengedni.
Legalább előttünk játszhatnák a jószomszédot - gondolom.Ám Kálmán Bá és Klárika csak méregetik egymást.
-Nem illik hölgyek előtt kitárulkozni! Vegyen fel valamit! - utasítja Klárika Kálmán Bát , mintha nem is a szomszédja , de a felesége volna.
Kálmán Bá ezt már nem hagyja szó nélkül.
-Oszt miért zavarja az magát?! Senki sem szól érte , csak maga! Különben is: meleg van - dobálja oda a szavakat Klárikának , mint kutyának a csontot , hatásos szünetekeket iktatva a mondatok közé.Azzal a távoli hegyeket , erőket kezdi el nézegetni , mintha most látná először és nagyon odakívánkozna.
-Na , milyen a rántott gomba?! Ugye finom? - próbálom oldani a hangulatot.Mesés! - áradoznak a vendégek és anyám kibont egy üveg vermutot.Marcsi korábbi pilisi gombászútjairól kezd el mesélni.Én fellélegzem , de , sajnos , túl korán.Az alkohol oldani kezdi Kálmán Bá és Klárika gátlásait.
-A gomba mindig jó , ha jól készitik el! - kotnyeleskedik át a keritésen kétszeresen is jobboldali telekszomszédunk , Imre bácsi.Hallom ám mit beszélnek!
Erre ő is kap egy pohárkával , bár a hallgatódzásért egészen mást érdemelne.Node , igaz ami igaz ,
most annyiból jótékony hatása lett a kerítésen túlról való közbeszólásának , hogy kis időre megint békésebb a hangulat.
-A gomba jó tokánynak is? - teszi fel a kérdést Klárika miközben Kálmán Bá gúnyos grimaszokat vág a háttérben.
-Hát persze , édesem! - válaszolja Marcsika szívélyesen.Csinálhatsz gombával börzsönyi sült májat is , de svéd gombasalátának szintén kitűnő.Bármilyen hússal finom , csirkével , sertéssel , marhahússal…Bárányhússal egyenesen isteni!
-Egyedül a gombás pulykatokányt utálom! - sziszegi Klárika és kihívóan Kálmánra néz.Kálmán Bá meg őrá , vészt jósló tekintettel.
-A pulyka büdös állat! - szögezi le Klárika és kalapácsnak ott a hangsúly ahogyan mondja.
-Mit beszél , Klárika?! Hogy az én pulykáimmal van baja?! No , csak hagyja őket békén! - hördül fel Kálmán Bá mintha darázs csipte volna meg.
A beszélgetés fonala most már gyorsan tekeredik a pulykák nyaka köré..Anyám bajelhártó tevékenysége nem elégséges.
·Igen , az a bajom! Azok a pulykák büdösek! A szél meg áthozza hozzám a rossz szagokat.A hím ráadásul állandóan hangoskodik , zajong.Lóg az a lebernyeges bőr a pofáján , mint a bulldogé és hol kék , hol piros...Az a fertelmes trágya meg... - tör ki a vulkán Klárikából.
Életemben nem szagolgattam még pulykát , így a kérdéshez nem szólok hozzá , csak megeszem a két maradék gombafejet és a süteményes tál után nyúlok.
A vita már kezd közeledni az arab-izraeli konfliktus méreteihez.Anyám kétségbeesetten békítget. Kálmán bácsi illetlen dolgot mutogat Klárikának , igaz , az meg leparasztozta őt és becsmérlően keveselte iskolai végzettségét.
Közvetlen szomszédunk , Etus , meg Imre bá , a férje , most kivételesen nem szól át a kerítésen.Kereplőjük helyett fülecskéiket használják.Hallgatják a vitát , azaz most már parázs veszekedést , és örülnek.Kell valami élénkség-érdekesség ebben a nyári szőlőkapáló unalomban.
Kálmán Bá , ahogy mondani szokták , bepörög.Arca pulykavörös lesz:
-Tűnjön el a szemem elől , maga…maga…Ki se mondom kicsoda-micsoda!
Feláll az asztaltól és és idegesen a kapu felé siet.Klárika követi , kellemetlenkedő megjegyzésekkel Kálmán Bá hiányos iskolai végzettségére.Marcsika , aki , mint anyám és én , semleges , illendőség kedvéért még néhány percig marad , azután ő is elbúcsúzik.
A vendégek távoztával anyám eltűnõdik , hogy e csetepatéra miért az őtelkét választották.Nem békefenntartó ő, nem dollárban kapja a fizetését , hanem csendesen elértéktelenedő forintocskában.Mi köze van neki e szomszédvitákhoz-összekoccanásokhoz?
Másnap átsompolyog hozzánk Klárika.Jön , hogy szemrehányást tegyen anyámnak.Miért nem védte őt meg Kálmán bácsival szemben? Az egy pulykatartó gazember! Goromba fráter!
-No , azért te sem voltál hozzá valami kedves... - kerülgeti az igazságot , mint a forró kását , anyám , a “dagadt macska”.
·Én csak annyit mondtam , hogy vegyen fel valamit.Kilátszott a fél töke.Nem illik így megjelenni , ha én is itt vagyok.Neked meg tudod mit kellett volna csinálnod?! Megállítani a kezét amikor a pohárral hadonászott! No és milyen irígy ez a paraszt , még egyszer sem kaptam tőle akár egy kis bébipulykát vagy pár pulykatojást amiért elviselem a bűzt.A mogyoróbokra pedig , ott a kerítés tövében , elszívja a vizet az én virágaimtól! Azt sem árulta el , hogy mitől lett neki olyan nagy a krumplija. No és különben is: részeges alak!
Igaz ami igaz , de Klárika sem antialkoholista nézeteiről ismert.Néhány pohár sör után elbágyad , beszéde lelassul , már nem is hozzánk szól , hanem sajátmagát szórakoztatja.
-Bolond ez a Kálmán , egy buta paraszt! - összegezi végül magábaroskadtan. Még érettségije sincsen!
Azzal hátradől a széken , elbóbiskol.
Isten malmai nem mindig őrölnek lassan.Egy hét múltán mit látok?
Telkünk elõtt Kálmán bácsi jön.Klárika odaszalad hozzá.Megölelik egymást , puszi-puszi.A
pulykákról egy árva szó sem esik.Később anyámnál összekoccintják poharaikat.
Szép ez a Pilis , de unalmas lenne csak úgy , méz és máz , szívbéli-telekbéli-hamisságbéli
jószomszédság nélkül.Van , persze , olyan különc , mint én , aki az egyenes szavú embereket jobban
szereti.Az ilyen szeretet veszélyes , a legbiztosabb út a tökéletes magányhoz... Node , kinek a pap ,
kinek a papné.