Feltöltve: 2020-07-29 14:34:22
Megtekintve: 5609
MINDEN KORSZAKBAN
Minden korszakban múlt is él, cselekszik, -
van, ki tagadja, vagy nem látja át,
bár látható, mert élő emberekben,
ha akkor nem is éltek, múlt világ
és jelen együtt, s a küzdelem tart még,
egyszerre oszt fegyvert múlt és jelen.
Így van, bármit is hazudjon az Érdek, -
s ha nem tetszik is a Történelem.
Föld-világban az ember furcsa állat, -
szerezni akar köröm és a fog,
s mohó fény villan keselyűszemekben,
láthatsz prédára leső állatot,
de az ember egyúttal furcsa állat,
mert véren, kínon, pusztuláson át
az Anyag hihetetlen nagy csodája:
magasabbra emeli önmagát.
Visszazuhan, de – ne tagadjuk! – mégsem
egészen oda, hol volt egykoron:
forradalmak eszméket átölelnek,
s kiknek szitokszó a forradalom?
Az Embert sokszor írták nagybetűvel
(gyakran kisbetűt sem érdemli meg),
s szomorú az, mikor állatként ugrál,
s énekeltet hamis Hit-szeretet.
Az ember ugrál, - vagy az állat ugrál
ilyenkor, és énekeltet misét?
S csak én látom: a hívőket kifosztja
prédikáló Érdek, - s együgyűség?
Ahol ezt írom, ott most szennyes korszak,
s nagyon markolnak a piszkos kezek,
s bár mindenkiben ott egy ösztönállat, -
Eszme teremthet jobb embereket.
Nem jót, - jobbat! Anyag Eszméje isten, -
nem ember által elképzelt titok,
olyan titok: csak sejtett Ismeretlen…
S ez rejtett el lelkekben Csillagot?
Ahol írom, tovább is háború lesz,
s akárki győz is, - háború marad:
abban, ki ember, még túl sok az állat,
olyan, hogy meg sem ért fogalmakat.
Ahol írom, ott sötét kor lett úrrá,
s pokol hőségben didergő szegény,
de forradalmak jönnek, s átölelnek
Anyag Eszmét, - tudja e költemény.
Bárki tudhatná. Madách is megírta
(bár ily időt inkább csak sejtetett,
nehogy felkeltsen egy keresztes bosszút,
mely birtokolta a fegyvereket).
(2020)
A képen:
Gyárfás Jenő illusztrációja Madách Imre Az ember tragédiája c. drámájának egyik jelenetéhez (római szín), az 1880-as évekből, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/68/Gy%C3%A1rf%C3%A1s%2C_Jen%C5%91_-_The_Tragedy_of_Man%2C_Roman_Scene_%28ca_1880%29.jpg)
van, ki tagadja, vagy nem látja át,
bár látható, mert élő emberekben,
ha akkor nem is éltek, múlt világ
és jelen együtt, s a küzdelem tart még,
egyszerre oszt fegyvert múlt és jelen.
Így van, bármit is hazudjon az Érdek, -
s ha nem tetszik is a Történelem.
Föld-világban az ember furcsa állat, -
szerezni akar köröm és a fog,
s mohó fény villan keselyűszemekben,
láthatsz prédára leső állatot,
de az ember egyúttal furcsa állat,
mert véren, kínon, pusztuláson át
az Anyag hihetetlen nagy csodája:
magasabbra emeli önmagát.
Visszazuhan, de – ne tagadjuk! – mégsem
egészen oda, hol volt egykoron:
forradalmak eszméket átölelnek,
s kiknek szitokszó a forradalom?
Az Embert sokszor írták nagybetűvel
(gyakran kisbetűt sem érdemli meg),
s szomorú az, mikor állatként ugrál,
s énekeltet hamis Hit-szeretet.
Az ember ugrál, - vagy az állat ugrál
ilyenkor, és énekeltet misét?
S csak én látom: a hívőket kifosztja
prédikáló Érdek, - s együgyűség?
Ahol ezt írom, ott most szennyes korszak,
s nagyon markolnak a piszkos kezek,
s bár mindenkiben ott egy ösztönállat, -
Eszme teremthet jobb embereket.
Nem jót, - jobbat! Anyag Eszméje isten, -
nem ember által elképzelt titok,
olyan titok: csak sejtett Ismeretlen…
S ez rejtett el lelkekben Csillagot?
Ahol írom, tovább is háború lesz,
s akárki győz is, - háború marad:
abban, ki ember, még túl sok az állat,
olyan, hogy meg sem ért fogalmakat.
Ahol írom, ott sötét kor lett úrrá,
s pokol hőségben didergő szegény,
de forradalmak jönnek, s átölelnek
Anyag Eszmét, - tudja e költemény.
Bárki tudhatná. Madách is megírta
(bár ily időt inkább csak sejtetett,
nehogy felkeltsen egy keresztes bosszút,
mely birtokolta a fegyvereket).
(2020)
A képen:
Gyárfás Jenő illusztrációja Madách Imre Az ember tragédiája c. drámájának egyik jelenetéhez (római szín), az 1880-as évekből, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/68/Gy%C3%A1rf%C3%A1s%2C_Jen%C5%91_-_The_Tragedy_of_Man%2C_Roman_Scene_%28ca_1880%29.jpg)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!