EPOSZ
/hősköltemény/

Régen más volt, ezt nem kétlem én:
előbb volt hős, majd - a költemény,
de rendszert váltott mára lényeg:
hőst hoznak - a műköltemények.
Hol nem volt hős, ott máris, látod,
hősök kélnek és mind-mind hápog:
- Apósom /vőm.../, ugye, e posztra
engem jelölsz?! Egy szép eposzra
számítok! Majd győztesen zengjed
békacsázó ellenfeleknek!
Ezt-azt lábáról pénzzel vedd le,
másikra menjen sár keserve!
Fogd rája, hogy veres szakálla
vad zászlóként lengett a nyárra,
s így nem volt más, mint FŐVERESKE,
- s e posztra esze is keveske...

Apósok /vők, fiúk és szentek... /,
kiket e hős rendszer teremtett!
A szívemben kél Nagy Dicséret,
amint az új eposzra nézek.
Rájöttetek, hogy minek vívni
való csatát, mint csacska Zrínyi,
szűkös pénzen védeni várat,
miközben húsosfazék várat:
jobb egy roham, álszent-szerényen,
s győzni - a húsosfazék végen!

(1990-es évek)

Illusztráció: Pixabay.