Ha becstelenség útján messzire ment el
egy táj: nehéz lehet a visszaút, -
sok a kis bűnös, a vétkező kisember,
és meglapulnak a vétlen tanúk,

és fent a Nagy Gép tele nagy tolvajokkal,
bár hatalmuk bitorolt hatalom,
lopják a közpénzt, és nő e ferdült tájon
Isten nevével bemocskolt vagyon.

S ha házasodik gyávaság, s becstelenség, -
gúnyos jelképpé válik a Kereszt.
A Ház- és Egyház-üzlet mint olvad egybe?
Ó, a Nagy Író, Mikszáth, látta ezt!

A becstelenség útján még sokan mennek,
s velük tart mennyi erkölcsi halott!
E táj felejtett lágert és szögesdrótot?
A felejtések halhatatlanok?

Ó, nem elég ily tájat csupán utálni, -
a Becstelenséget gyűlölni kell,
ahogy gyűlölték nagy költők, nagy elődök,
igaz szó éles énekeivel!

Ily énekeknél szemet huny sunyi polgár,
s teszi: nem hallja, vagy fület befog,
és törtetnek a nagyhangú érdek-senkik,
hazug szavakkal úgy magyarkodók!

A Becstelenség útján messzire ment el
e táj, de becsületes visszaút
jöhet, ha eljön a megértett szabadság,
s a tolvajok előtt becsuk kaput.

Eljön majd. Az is lehet, hogy még megérem.
A Becstelenség útján nem megyek.
Várlak, új Idő, fellobbant égvarázslat, -
hazugság ellen ossz fegyvereket!

(2020)

A képen:
Őszirózsás forradalmárok 1918-ban, az első világháborús frontokról hazatért katonák letépték sapkáikról az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének sapkarózsáját, és a helyére egy fehér őszirózsát tűztek, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/3/36/Oszirozsas_forradalmarok.jpg