Nagy csöcsön lógnak. Sokszor nevetem,
de érdekel is az ízléstelen,
az érdekel: ember miért ilyen,
s ha ebből él, - mint teszi? Szívesen?

Nincs benne szégyen? Megszokta? Lehet.
Szerelemmé lesz a pénzszeretet?
Népszerűség náluk már gépszerű,
míg tömeg bámul, mely nem ép eszű?

El-eltűnődöm olykor brit nyanyán:
Ízléstelen Királyi Piacán
miért is ott, s családja is vele?
Szégyenük nem hazájuk szégyene?

S olyan szegények? Erre rászorul
mindegyikük? S hölgyön, ha bugyi, új,
már mutogatja: - Nézze, Kiskegyed, -
ruhatáramban ez új fejezet,

s bevallom büszkén: oly kapós vagyok,
kikapós is, s ha tréfásan kapok
ezért, mert megró az a Böske Mam’, -
ily bugyiban oly jól érzem magam!

Tán vicces ez, s lehet, hogy neveted, -
de így születhetett BREXIT gyerek:
senki sem tudta azt, hogy mit akart,
mert a butaság mindent eltakart!

Más nációk? Nézel Nagy Hun Csöcsöt,
s nemzeti gőg úgy beléd költözött?
Bármily érdekes az ízléstelen, -
abból, végül, jó helyett rossz terem.

E tréfás szó tetszik? Nem? Egykutya!
Én vélem: nagy baj, ha sok a buta,
és sok meg játszik ízlés-ostobát,
s hívőt: mehet leszakadt hídon át!

Csacska hívők, győri gyűrűk, csöcsök,
csalók, csalások, - ész elköltözött!
Az Isten arról semmit sem tehet:
mily Keresztfa, melyre feszítitek!

(2020)

Illusztráció: Pixabay.