Csörömpölő Pista jóképű legény volt Búsulófalván, de a falunál jobban kedvelte a kacagófalvi erdőt, meg a Kacagófalva és Búsulófalva közötti Meredekhegyet.

Utóbbit egyelőre csak nézegetni merte. Hát az a hegy olyan meredek volt, hogy a két falu lakói arra nem is másztak fel!

Ám Pista most kifogott a veszélyes hegyen, mert talált egy olyan utat, amelyen fel tudott kapaszkodni, nyaktörés nélkül. A hegy teteje kopár volt, de onnan látni lehetett a távolban három másik kopasz hegyet.

Felmászott Pista, de a lemászás is kockázatos lehet egy meredek hegyről, az is volt, lemászáskor meg is csúszott, már azt hitte: vége, de nem neki lett vége, hanem egy sziklának, meg lent, a hegy lábánál, egy birkának, mert azt a leguruló szikla agyonütötte.

A birka gazdája azt hitte: a hegy megharagudott rá, amiért a kocsmában nem mondott éppen szépeket a meredekségéről, bár mentségül szolgált akkori italos állapota.

Panaszkodott is a kocsmában:
- A Meredekhegy sziklát dobott le az egyik birkámra, mire most megint birkapörköltet kell ennünk, pedig tegnap is az volt vacsorára!

A birkatulajdonos tehetetlen volt, csak átkokat tudott szórni a hegyre, de azt a hegy fel sem vette. Ezekre még hegyvállát sem rándította.

Pista azonban örült, hogy ép bőrrel megúszta a kalandot, igaz, néhány horzsolást a bőre nem tudott kikerülni, de az, a nyaktöréshez képest, semmiség. Ám nem kívánkozott még egyszer e hegyre, mert, egy megúszás után, még jöhet máskor a belefúlás, nem csak folyónál, vagy mélyebb állóvíznél.

A völgyben azonban, kék ruhában, a Kisrákocskás pataknál, egy számára eddig ismeretlen, nagyon szép leány horgászott.

Pistánál mindig volt zsineg, horog, bicska. Vágott egy hosszú ágat, és odakiáltott a leánynak:
- Én Csörömpölő Pista vagyok, Búsulófalváról, és a kisasszonyt, aki ezek szerint Kacagófalván lakik, el tudnám búsítani, mert az, aki még sohasem búslakodott, az a kacagást sem tudja értékelni. No, és, ha úgyis horgászik, halat is foghat, meg legényt is, és én nem akárki vagyok, hanem a Messzeség Tudósa!
Horgászhatok a kisasszony mellett? Közben udvarolhatok is!

A leány nevetett:
- Én Csendesföldi Kati vagyok, nemrég költöztünk ide, Kacagófalvára. Bár nincs udvarlóm, de egyelőre nem veszem fel udvarlóim listájára, mert arra nem kerülhet fel bárki, még akkor sem, ha nincs rajta senki, mert nincsen, bevallom, őszintén! Elmondom a feltételeimet!

Az a legény, aki az én udvarlóm, hát annak mindent meg kell tennie, amit én parancsolok neki.

Az ilyen legény más leányokra csak behunyt szemmel nézhet.

Miért kérkedik azzal, hogy maga a Messzeség Tudósa?

Pista nem jött zavarba:
- Azt nem kívánhatja egy legénytől, még ha udvarlója is, hogy magának mindenben engedelmeskedjen. Például, ha bele akarna ugrani a kútba, és azt mondaná: „Hagyj, Pista!”, én nem engedném, átölelném, megcsókolnám, és további csókokkal észre téríteném. Ez egy.

Ha pedig a maga udvarlója lennék, és más lányok előtt behunynám a szemem, azt más leányok úgy értelmezhetnék: ők olyan mesebelien szépek, hogy a napra lehet nézni, de rájuk nem.

No és én azért nevezhetem magam a Messzeség Tudósának, mert a Messzeségben, e hegy tetejéről, három hegyet láttam, amit onnan, a magasból, e falvakból még senki sem, és én is majdnem meghaltam, amikor lemásztam, egy szikla miatt, és a szikla legurult, és ma birkapaprikás lesz, nem a sziklából, hanem a birkából, amit a szikla agyonütött. No és gondoltam, milyen szép leány ez a leány, kicsit dicsekszem e majdnem végzetes tettel, mert, ha már megtettem, legyen belőle valami hasznom is!

Csendesföldi Kati sem jött zavarba:
- Maga eszes legény, és, ha jól viseli magát, talán még udvarlóm is lehet, de két dologra máris figyelmeztetem. Az egyik: megtiltom, hogy ismét felmenjen a Meredekhegyre, mert nekem a jövőbe sem kell esztelen udvarló. Erre meg kell esküdnie! Továbbá megtiltom, hogy magát a Messzeség Tudósának nevezze, mert három hegy meglátása bármilyen hegy tetejéről, még nem a Tudás Teteje.

- Hát, - jegyezte meg Pista, - maga igen sokat követel, de a szívem azt súgja: engedelmeskedjem!

Ekkor jelent meg egy másik legény, akinek arca hasonlított a leányéra, és rádörgött Pistára:
- Itt csapod a szelet a húgomnak, Katinak! Te szélhámos! Én Csendesföldi Bandi vagyok, és úgy földhöz váglak, hogy egy hétig fel sem kelsz az ágyból, csak nyögsz!

Pista sem volt gyáva legény, azt kiáltotta:
- Én meg Csörömpölő Pista vagyok, és mindjárt meglátjuk, hogy ki mikor kel fel az ágyból!

Bandi erre megijedt:
- Jaj! Nem tehetek semmit! Én a te húgodnak udvarolok, Csörömpölő Évának, egy hete, és, ha legyőzlek, akkor azért hagy ott, mert te a bátyja vagy, ha meg te győzöl le, akkor azért, mert szégyenemre, legyőztél!

Itt Kati közbeszólt:
- Fiúk, ne folyjék itt vér! Ez a Pista nem csinált nálam semmi rosszat, csak kicsit hencegni akart előttem, mert megtetszettem neki, és magát a Messzeség Tudósnak nevezte, mert egyszer felment erre a meredek hegyre. Ezt megtiltottam neki, és rögtön beleegyezett. Neked is megtiltom, Bandi! Vannak itt jámbor hegyek is, mint például a Gömböshegy!

Bandi elnevette magát:
- A Messzeség Tudósa? Ezt Pista abból a könyvből vette, amit nekem Éva kölcsön adott! A címe: A Közel és Távol Tudósa, - Kaparánczky kapitány kalandos élete. Érdekes könyv… Éva meg a Közel Tudósa, mindig maga mellett dolgoztat a házuknál, de Éva Néni, az édesanyja, olyan kedves, még fánkot is sütött nekünk.

Katinak eszébe jutott egy ötlet, és így szólt a bátyjához:
- Menj előre, haza, készítsd fel a szüleinket! Ha téged Csörömpölő Éva dolgoztat otthon, akkor én is dolgoztatni fogom nálunk ezt a Pistát! Szemet szemért, fogat fogért, dolgozatást dolgoztatásért!

Pista nevetett:
- Hát, mit tehetek? Te horgásztál, de én akadtam a horogra. Ám kicsit azért még horgászhatunk együtt, ha halakat viszünk a vacsorához, mert, remélem, nem csak dolgoztatni akartok, akkor nagyobb lesz a becsületünk, és benne az én részem is.

Nagy szerencséjükre tizenkét halat fogtak. Nem nagyokat, mert nagyok nem is voltak a patakban, de már kisüthetőeket.

Hát ez a nap jól végződött. Végül megszületett egy terv is, vasárnapra. Elmennek négyesben a gömböshegyi erdőbe, gombát szednek, meg szamócát, ha törpét találnak, fülön fogják, ha nyulat, azt is, persze, ha a nyúl nem fut annyira, hogy a fülét sem érik utol.

Így lett! A kis társasággal két kutya is együtt ment: Zsivány, a Csörömpölő-család részéről, és Betyár a Csendesföldi-család részéről.

A két kutya sem fogott nyulat, de egy nyulat, közös ugatással, nagyon megijesztettek.

Találtak egy igen nagy fát, úgy nézett ki, mint egy boszorkány, két szemét két bütyök helyettesítette, de még hatalmas szája volt is, odúval.

Zsivány belebújt az odúba és eltűnt.

Kati azt mondta:
- Hová lett a Zsivány? Keresd meg, bújtasd ki, Betyár!

Betyár is belebújt az odúba, de ő is eltűnt!

A fiúk nevettek, de nem sokáig. Pista Bandira nézett:
- A Boszorkányfa megette a kutyáinkat! Utánuk megyek, talán kincset találtak, vagy egy törpét, vagy csak be akarnak csapni minket! Zsiványtól minden kitelik!

Bebújt a lyukba, de meglepetten felkiáltott:
- Itt egy földalatti alagút, az hozott ránk kutyabút! Utánuk mászom!

Kati azonban megijedt:
- Megtiltom, Pista! Rád omolhat az alagút!

Éva is csatlakozott:
- Én is megtiltom neked, Bandi!

A két legény bátor volt, de nem annyira, hogy ellenszegülni merjen az udvaroltató leányakaratnak. Bekiabáltak ugyan mindenfélét az alagútba, a kutyák néhányszor visszaugattak is, de azután már azt sem tették.

A kis csapat várt. Előbb türelmesen, később már türelmetlenül. Még később már tűkön ültek, de, szerencsére, azt még idejében észrevették.

Egy óra múlva megjelent a két kutya, előbb Zsivány, utána meg, kis idő múlva, Betyár is. Mindkettőnek a négy lába és hasa vizes volt. Másutt csak irtó piszkosak, sárosak voltak.

A lányok gondjukba vették a kutyákat, Csörömpölő Pista pedig azt mondta:
- Tudom, hogy mi kell nekünk most! Kerekessy Karcsi, az erdész. Az egyszer említette: barlangkutatói tanfolyamot is végzett, de errefelé barlangnak nyoma sincsen. Most talán nyoma már van. Örülni fog!

Karcsi remek fickó. Felesége, Cicinka, is nagyon kedves, és van egy agárkutyájuk, a Tudós nevű. Igaz, van egy ötéves kisfiuk is, aki magát Danyikának mondja, és hol utálatosan viselkedik, hol meg rendesen! Menjünk el hozzájuk, most, mindjárt!

Elmentek. Mindent elmeséltek.

Azt mondta Kerekessy Karcsi:
- Ha ma barlangozhatsz, ne halaszd holnapra. Máris mindent lóra teszek, és mehetünk!

Karcsi csinos felesége, Cicinka, azonban így szólt rá a férjére:
- Én is megyek, mert nem engedhetem, hogy bajba sodord magad!

Ezt férje, Karcsi, nem ellenezte, de Danyika nem akart az erdőbe menni. Azt kiáltozta:
- Én Mimikét akarom, játszani! Nem kell a barlang, az sötét, meg büdös!

Áthívták Mimikét a szomszédból, aki egy még teljesen el nem virágzott, csinos, özvegy fiatalasszony volt, teljes nevén Mimimindenkét Mátyásné, leánynevén Virágos Júlia, hogy vigyázzon Danikára, Átjött, jobban tudott bánni Danikával, mint szerető édesanyja, de akkorra Danika már megint egészen mást követelt:
- Mi is barlanghoz, Mimikével! Erdőbe! Játszani!

Mit tehettek?

Mentek, mindannyian: ló, Karcsi, Tudós, az agárkutya, Pista, Bandi, Zsivány, Betyár, Éva, Kati, Cicinka, Mimike, Danika.

A boszorkányra hasonlító fa előtt letáboroztak.

Kerekessy Karcsi a tarisznyából elővett egy rúd kolbászt, és rászólt az agár kutyára:
- Tudós ül!

Az agár engedelmesen leült. Figyelt.

Ekkor Karcsi kezébe vette a rúd kolbászt, és azt mondta:
- Föld alatt Tudós megy! Így, mint az ujjam a kolbászon! Végig! Ez a VÉG!

Itt a kolbász végére mutatott. Az agár értő szemekkel nézte.

Karcsi hozzátette:
- Tudós VALAMIT talál, akkor ugat! VAU-VAU! Ha Tudós nem talál csak SEMMIT, akkor nem ugat! Nincs vau-vau! Jön, vissza!

Ezt követően Karcsi bebújtatta Tudóst az üregbe. A kutya eltűnt.

Érdekes módon Zsiványt és Betyárt nem érdekelte már az üreg, meg az alagút, de közös erővel megugattak egy fán ugráló mókust. A mókus azonban biztonságban érezte magát, még két-három fenyőtobozt is ledobott a két kutyának. Az egyik Zsivány orrán koppant, amit a kutya panaszkodással vett tudomásul.

Tudós, az agár, hamarabb jött vissza, mint a barlang két előbbi kutyafelfedezője, neki elég volt félóra is. Ő is félig vizes lett, persze. Megkapta a rúd kolbászt. Karcsi felesége megsimogatta. Utóbbit Tudós nagyon szerette, ha talán nem is annyira, mint a rúd kolbászt.

Azt mondta Karcsi a feleségének:
- A hosszú kötelet, amit magammal hoztam, rákötöm a derekamra. A zseblámpát magammal viszem. Meg néhány kisebb kézi szerszámot is. Ahogy kúszok előre, a kötelet a fiúk engedjék utánam. Ha én rántom meg háromszor, akkor ez azt jelzi: jövök vissza!

Karcsi nem hiába végezte el a barlangász tanfolyamot. Óvatos volt, de egy félóra múlva háromszor megrántotta a kötelet. Jött visszafelé.

Végül kidugta a fejét, és kimászott.

Kerekessy Danika nem ismert rá saját papájára, ijedten kiáltotta:
- Ördög!

Mimike nevetett:
- Hát, úgy nézz ki, most, fekete sárral bekenten, de a mamád megtisztogatja, és ismét visszakapod a régi apud!

- A pokolból jött? – kérdezte Danika.

Mamája, aki most már megnyugodott, felvilágosította:
- Sokféle pokol van, de a papa csak ebből a hegyből jött vissza, szerencsésen!

- Tényleg szerencsésen! – erősítette meg az erdész. Ha itt-ott ki lehet tágítani ezt a szűk barlangfolyosót, akkor talán még több érdekességet adhat. Nem mehettem végig benne, de a túloldalán nyílás van a hegyen. Ott bújt ki a Tudós. Én azonban nem bújhattam ki, mert nekem az a nyílás szűk. Viszont egy kútszerű mélyedésből iszapot kanalaztam ki, és az iszapban ezt találtam, ni!

Ezzel letett a fűre egy bőrzacskót, kinyitotta, és abban fél tucat ékszerféle volt. Ám nem aranyból, hanem bronzból. No és nem is voltak olyanok, amelyek illenének egy modern ruhához.

Mindenki csalódott volt, de ezt senki sem merte kimondani.

Kerekessy Karcsi így szólt:
- Látom az arcokon a ki nem mondott csalódottságot. Ám a barlangász tanfolyamon, amit említettem, egy előadó a található kincsekről is beszélt. Tréfásan azt mondta: „A közmondásnak igaza van, hogy nem mind arany, ami fénylik, de azért vannak régiségek, amelyek az aranynál sokkal értékesebbek!”.

Van egy rokonom a városban, Patkai István, egyik nagybátyám, akinek régiségboltja is van. Meg egyébként is tudós ember. Még egyáltalán nem öreg. de, úgy látszik, a tudósokért nem rajonganak a nők. Holnap megmutatom neki ezeket a fura ékszereket. Vannak magángyűjtők, meg múzeumok is a nagyvilágban… Ki szeretne velem jönni?

A lányok, meg udvarlóik, inkább egy újabb kirándulás mellett döntöttek, de Mimike váratlanul azt mondta:
- Én elkísérnélek, Karcsi, mert lánykoromban érdekeltek a régiségek, és még sohasem voltam régiségboltban.

Így azután Karcsi felesége maradt otthon Danikával, és Karcsi Mimikével utazott el a városba.

Patkai István nagyon megörült Karcsinak is, titokban Mimike is felkeltette kíváncsiságát, a bőrzacskóban hozott ékszerek pedig szinte lázba hozták.

Azt mondta:
- Karcsi! Ha ez a szépséges hölgy is, meg te is beleegyezel, rendelek ebédet. Mit szeretnétek enni? Ha a kacsasültet nem vetitek meg, akkor mindjárt üzenek Kutyáska vendéglősnek, hogy legyen az. Ha mást szeretnétek…

Azt mondta Mimike:
- Nekem a kacsasült nagyon jó lesz, köszönöm!

Pista sem hápogott a kacsa ellen.

Mimikének minden tetszett Karcsi nagybátyjának régiségüzletében. Még a nagy rézkoponyától sem ijedt meg. Szobrok, díszdobozok, szelencék, órák… Legjobban az üzlet gazdája tetszett neki, aki olyan kedvesen volt udvarias, mint az ő szegény, korán megboldogult férje…

A nagybácsi kíváncsian nézegette a bronz ékszereket, még különböző nagyítókon keresztül is, azután azt mondta:
- Te, Karcsi, a talált ékszerekről most készítek egy listát. Ki a tulajdonosuk?

Karcsi nevetett:
- Két tulajdonos itt van, mert ez a szépséges hölgy, Pista, akit, ne tagadd, titokban úgy megcsodáltál, szintén tulajdonos, annak tekintem, sőt, bár az ékszereket én találtam, az ő dolga volt nehezebb, mert foglalkoznia kellett az én ebadta, szeszélyes, ötéves kisfiammal, Danikával. Tulajdonos még az én feleségem, meg a Csörömpölő és a Csendesföldi család két-két szülötte, vagyis két leány, meg két legény, a legények a lányoknak udvarolnak, mármint mindegyik a kiválasztottjának. Ám, ha segítesz nekünk ebben az ügyben, Pista Bátyám, természetesen Téged is tulajdonosnak tekintünk, ne utasítsd vissza. Nagyon megbántódnánk!

- Hát, nem akarom én bántani ezt a Karcsit, unokaöcsémet! – jelentette ki elégedetten a nagybácsi. Már csak azért sem, mert érdekelnek a régiségek, és ott, ahol ezeket találta, még más is lehet!

Mimike, vagyis özvegy Mimimindenkét Mátyásné, született Virág Júlia is megszólalt:
- Pompás volt ez a sült kacsa, és, ha nem sértem meg ezzel Patkai urat, hadd hívjam meg őt is, meg téged is, Karcsi, kedves feleségeddel, holnapra, vacsorára. Lesz, ami lesz, de kétféle válaszlehetőség is lesz, és még a padlásomat is megmutatom, tele van értéktelen kacatokkal, de Patkai úr talán talál azok között valami boltjába valót is!

- Én elfogadom a megtisztelő meghívást! - jelentette ki a régiségbolt tulajdonosa. Nagy örömmel!

- Mi majd egy másik alkalommal jönnénk el hozzád vacsorára, Júlia, mert holnapra már bejelentette egy erdészkollégám a látogatását… - magyarázta Karcsi. Ám ettől függetlenül örülnénk, ha Pista Bátyám hozzánk is benézne, hiszen szomszédok vagyunk Júliával.

Patkai István nem üres kézzel állított be másnap Júliához, mert egyik kezében varázslatos szépségű rózsacsokor volt. Zsebében pedig egy antik aranygyűrű, kék bársonydobozban, azt Júliának ajándékozta.

A fiatalasszony majdnem felkiáltott meglepetésében, és úgy elpirult, mint egykor, leány korában.

No és a vacsora után Júlia megmutatta a padlást is, ahol sok minden volt, nagyobbrészt régiségboltba nem való dolgok, de azért akadt egy-két valóban odakívánkozó is.

Azt mondta a régiségbolt ura:
- Ez egy olyan érdekes padlás, hogy nem szabad elsietni itt a leltározást. Ha a kisasszony abban a kegyben részesítene, hogy máskor is eljöhessek itt körülnézni…

A válasz Patkai István szívét igen megdobogtatta:
- Bármikor meglátogathat, és szólítson Júliának, vagy akár Mimikének! Én pedig szólíthatom Pistának?

- Mi az, hogy szólíthat! Megtisztelő! – jött a gyors válasz.

Hát nem tudni, hogy mi történt Júliánál a padlásleltározás során, de oly sokszor történt a régiségek számbavétele, hogy azon Karcsi és felesége mosolygott. Danika még Mimikézett, de miután Tudós, az agárkutya, kis agarakat szült, és az egyik kis agár Danikáé lett, a kisfiú áttért a kis agárral való játékra. A nyulánk, kecses kutyust Okoskának nevezte el. Később Okoska olyan okos lett és ragaszkodó, hogy a kisfiút még az iskolába is elkísérte.

Karcsi várt-várt a bronz ékszerek ügyében, nem akarta túl korán szóba hozni a dolgot, de hamarosan felkereste őt a nagybácsi, akinek fülig szaladt a szája:
- Győzelem! A bronz ékszerek mellett elbújhat bármilyen arany ékszer! Ha nem is mind, de sok-sok arany ékszer! Ma egyszerre három külföldi barátomtól kaptam levelet: három dúsgazdag gyűjtő is hatalmas összegű pénzt hajlandó fizetni egy ilyen régiségért.

No és az én szívügyem is rendeződött! Megkértem Virág Júlia kezét, aki azt mondta:
- Te tudós csacsi! Már akkor szerelemre lobbantam, amikor először láttalak! Azóta is várok erre a pillanatra…

Egy hét múlva lesz az esküvőnk, itt hozom a meghívót!

Az esküvőn a mennyasszony gyönyörű nagy, fehér szoknyája miért mozgott olyan rejtélyesen, hogy ennek titka még a násznép képzeletét is megmozgatta?

Mielőtt elhangzott volna az „Igen!”, előbb egy másik IGEN! süvített el a levegőben:
- OKOSKA! IGEN! TUDOM, ELBÚJTÁL MIMIKE SZOKNYÁJA ALÁ! IDE HOZZÁM, OKOSKA!

Okoska okos volt. Kibújt Virág Júlia menyasszonyi szoknyája alól, és rohant egy kisfiúhoz, akinek Kerekessy Dániel volt a neve.

Ám azután a másik igen is elhangzott, és Júliából Patkai Istvánné lett.

A násznép jól viselkedett. Voltak ugyan, akik e furcsa jeleneten mosolyogtak, de a nevetésük elfojtották. A házasság komoly dolog.

A Patkai házaspár a városba költözött, de azért a Kerekessy Karcsiék melletti falusi házat is megtartották, nyaralónak.

Néhány hónap múlva Júlia közölte férjével:
- Valaki már van a szoknyám alatt, de nem agárkutyus! A gólya hozza majd!

Patkai István megcsókolta feleségét, és szeretettel gondolt a gólyára…

Később eljött még két másik házasság ideje is. Csendesföldi Kati ezt súgta férje fülébe:
- Hozzám bújhatsz, te Messzeség Tudósa!

Csörömpölő Éva is megcsókolta férjecskéjét:
- Bújj be a barlangomba, te kis betyár!

(2020)

Illusztráció: Pixabay.