A nagy lágerben ők maguk is őrök,
s őrzött foglyok egyúttal: önmaguk.
Maguk szavaztak szégyen-cédulákkal
erre, - de sorsuk mégis szíven üt.

Rémítő, ahogy kibéget az állat
belőlük: magát nem értő világ.
Népek keresztje, - hittem - korhadóban,
s mind többen jutnak majd a fénybe át.

S hitték mások… Egykori tavaszokból
néhány költő szép, bízó szava szól.
Remény ébreszthet, - máskor meg elaltat,
s csak Csillag súg valóról valahol.

A nagy lágerben, ferde S-betűkből,
ki kíváncsi rá, hogy mi, s mint maradt?
Hazáról zeng hamisság, tapsra várón,
s három színt lenget, míg hazát elad.

Ily lágerben jót vártok? Rosszra leltek.
Közöny, gyávaság vágóhídra visz.
Becstelen cinkos egyszerre gyalázza
Istent, s pogány múlt szépség-álmait.

(2017)

A képen:
Civil ruhás Gestapo ügynökök 1945-ben, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gestapo#/media/Fájl:Gestapomen_following_the_white_buses.jpg