Nap fényesít egy esőfelhő tengert,
s így alkotnak valószínűtlen tájat.
Mozdulatlanban látszat-mozdulat van, -
de készülőben elrejtett varázslat?

Nem tudni még. Talán egy új Özönvíz
jön el, s rajta egy-egy magányos bárka
hit-jövője úszik majd vak világban,
s keresi: merre lehet Ararátja?

Jobb vízbe fúlni, mint tűzben elégni?
Vagy legendákban élni, hazugságban?
Dobj igaz szót butított csőcseléknek,
de tudd: a szó nem segít, önmagában!

Ne egyszerűsíts bonyolult világot,
csak tudd, hogy benne mikor mi a lényeg!
Özönvizek, s lángtengerek jöhetnek, -
s emberek helyett robot-csőcselékek.

Mint máskor is. Fejlődik Anyag, ember,
s alkotása. A Föld: globális ország
egyre inkább, s a nemzetek kezéből
emberiség veszi át forradalmát, -

ha ma még nem, hát holnap. Változás lesz.
Jó volna elképzelni vértelennek,
de alkotásban egyre több a Fegyver,
s érdek-kezek kapzsiságtól remegnek.

Így volt, s így van, különös júniusban.
Az emberek az igaz szótól fáznak,
és hazudik fent a sok sunyi tolvaj,
s érdek-harang hirdeti: szent vasárnap.

Néhány igaz szót tornyomból ledobtam,
s nem érdekelt az sem, hogy kinevetnek.
Anyag fejleszti önmagát, s az embert, -

torzszülöttjét elképzelt isteneknek.

(2020)

A képen:
Az özönvízről szóló tábla akkád ékírással, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/26/GilgameshTablet.jpg