Feltöltve: 2020-06-19 13:43:17
Megtekintve: 3306
SZERÉNY HÁZ, MEG TŰNŐDÉS A LYUKAKON
A szerény ház nem feltétlenül szegényház, ha én szegény is vagyok, de azért gazdag háznak sem nevezhető, bár manapság sok minden nevezhető bárminek, és nevezik is, sokan, ezt a sok mindent, szemlesütés nélkül, egészen másnak, mint ami. Vannak benne gazdagok, akiknek egy része lelki szegény, meg relatíve lelki szegények, akik magukat lelki gazdagoknak tartják, meg…
No, nem részletezem, és eszem ágában sincs megírni, hogy hol van ez a tízemeletes ház, házszemélyiségi okokból sem, de meg ilyen tízemeletes házakból tizenkettő egy tucat, és időnként mindenütt adódnak érdekes esetek, van, ahol naponta többször is. Itt is voltak már nevezetes és egyúttal titokzatos események, ezek közé tartozik az a szegény, neves, de ügyetlen öngyilkos, aki, egy nagy országos botrány idején, az itteni magánhír szerint, nem tudta magát egyből felakasztani lakásában a függőlegesen futó fűtőcsőre, nem csodálom, mert ez a fűtőcső nem olyan elágazós, mint egy szakképzettebb erdei fa, de – valószínűleg egy jótékony kéz – segíthetett neki, nem tudni hogyan és miért, így kettőre mégis sikerült, ami egyből nem, de feltehetően mindjárt.
Meg hát voltak itt, még a verebek is csiripelték, nevezetes törökverők helyett nevezetes feleség- és szeretőverők is. Már, persze, ha a verebeknek hinni lehet, - de elég egyöntetűen csiripelték. Talán még ma is csiripelik.
Ám hagyjuk ezeket a régebbi eseteket, még ha nem is mind régiek, van ezek között, szerintem, néhány nagyon kényes ügy is, - de hát mi nevezhető kényes ügynek manapság? Eszembe jut az a régi, még rendszerváltás előtti, áruházi mondás: „MINDEN SZINTEN SZINTE MINDEN”. Ami nem kényes, az is azzá tehető!
A napokban azonban olyan, bizonyos szempontból szívem szerinti eset (de csak bizonyos szempontból!) történt, ebben a derék tízemeletesben, aminek alapgondolata ott van egyik, nemrégen írt, mesémben, a Háromsapkás szerelemben (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47094).
A ház liftjének belül olyan elegáns faburkolatot csináltak, hogy az a polgári ízlés értékét is hirdethette volna, de e szép faburkolatba a napokban két lyukat fúrt egy névtelen nagyon kispolgár, vagy egy valamiért megdühödött nagypolgár. (Proletárok, rajtam kívül, e tízemeletesben nem laknak, itt csak én vagyok az egyetlen ilyen, értelmiségi proletárként.) Ezt a vandál tettet egyébként a másik háznak hasonló liftjében is megcsinálta ugyanazon nagyon kispolgár, vagy felhevült nagypolgár.
Mi járhatott a lyukkészítő fejében? A „dögöljön meg a másik tehene is” elv, ismeretlen másikkal és ismeretlen tehénnel? Vagy agyára ment az országos balgaság, és azt hitte: kincset rejtettek el a faburkolat mögött? t
Ma viszont, amikor ezeket a sorokat írom, a lift belsejében megjelent a HIVATALOS KÉRELEM:
„A lift borítása mindenütt ugyanolyan, nincs mögötte kincs, TÖBB LYUKAT MÁR NEM KÉRÜNK!”
Hát ilyen rendes ház ez, két lyukkal megelégszik! Legalábbis a felvonójában. Valószínűleg a szemben fekvő, azaz álló ház is ilyen szerény.
A lyuk, persze, gyűjtőfogalom, legalábbis abban az átvitt értelemben, hogy, helye és minősége szerint, sokféle lyuk létezik. E tízemeletesben és háztestvéreiben is voltak olyanok, akik egy lyukkal nem elégedtek meg, pedig nem voltak muzulmánok. Egy-egy lyukba nevezetes személy lyukba valója is bekerült időnként, az itteni magánhírek szerint, hát ezek igazságában nem kételkedem, de erről nem írok semmit, ha majd elvisz a fekete autó helyett a háromszínűre festett kétszínű, akkor ne ezért vigyen el, hanem azokért a nyilvánvaló igazságokért, amelyeket meg szoktam írni, igaz, egyelőre tapintatosan, mert nem könnyű leszokni a költői virágnyelvről.
Hát kicsit azon is eltűnődtem: a két lyukkészítés a lift faburkolatán, ráadásul egymással szemben, és köztük tükör van, - nem volt talán egy kicsit balga dolog? Valóban kincset remélt a lyukkészítő a faburkolat mögött? Némi hasznot esetleg remélhetett, mert a házon és a házban tönkretett vagy tönkrement dolgokon már egyeseknek (cégükön keresztül vagy cégtelenül) lett haszna, hiszen azokat a ház pénzén kellett rendbe hozatni.
Más lyukakról is írhatnék, szoktam is írni, de mára már egyre szomorúbban. Az egész ország egyre lyukasabb, és sok lyukon folyik el a közpénz, meg nem csak a közpénz, - no és az, ami elfolyik, milyen lyukba folyik bele, kik a lyukkészítők, tágabb értelemben, hol áll meg az, ami elfolyt? Mi áll előttünk?
Hát egy biztos, a szólásmondás igazsága: megáll az ész!
Megállt ésszel, szerénység ide, szerénység oda, csak egyfelé lehet haladni, de ott sem székel az agy, ahová így el lehet írni, - hanem székelnek rá.
Nagy különbség!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
No, nem részletezem, és eszem ágában sincs megírni, hogy hol van ez a tízemeletes ház, házszemélyiségi okokból sem, de meg ilyen tízemeletes házakból tizenkettő egy tucat, és időnként mindenütt adódnak érdekes esetek, van, ahol naponta többször is. Itt is voltak már nevezetes és egyúttal titokzatos események, ezek közé tartozik az a szegény, neves, de ügyetlen öngyilkos, aki, egy nagy országos botrány idején, az itteni magánhír szerint, nem tudta magát egyből felakasztani lakásában a függőlegesen futó fűtőcsőre, nem csodálom, mert ez a fűtőcső nem olyan elágazós, mint egy szakképzettebb erdei fa, de – valószínűleg egy jótékony kéz – segíthetett neki, nem tudni hogyan és miért, így kettőre mégis sikerült, ami egyből nem, de feltehetően mindjárt.
Meg hát voltak itt, még a verebek is csiripelték, nevezetes törökverők helyett nevezetes feleség- és szeretőverők is. Már, persze, ha a verebeknek hinni lehet, - de elég egyöntetűen csiripelték. Talán még ma is csiripelik.
Ám hagyjuk ezeket a régebbi eseteket, még ha nem is mind régiek, van ezek között, szerintem, néhány nagyon kényes ügy is, - de hát mi nevezhető kényes ügynek manapság? Eszembe jut az a régi, még rendszerváltás előtti, áruházi mondás: „MINDEN SZINTEN SZINTE MINDEN”. Ami nem kényes, az is azzá tehető!
A napokban azonban olyan, bizonyos szempontból szívem szerinti eset (de csak bizonyos szempontból!) történt, ebben a derék tízemeletesben, aminek alapgondolata ott van egyik, nemrégen írt, mesémben, a Háromsapkás szerelemben (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47094).
A ház liftjének belül olyan elegáns faburkolatot csináltak, hogy az a polgári ízlés értékét is hirdethette volna, de e szép faburkolatba a napokban két lyukat fúrt egy névtelen nagyon kispolgár, vagy egy valamiért megdühödött nagypolgár. (Proletárok, rajtam kívül, e tízemeletesben nem laknak, itt csak én vagyok az egyetlen ilyen, értelmiségi proletárként.) Ezt a vandál tettet egyébként a másik háznak hasonló liftjében is megcsinálta ugyanazon nagyon kispolgár, vagy felhevült nagypolgár.
Mi járhatott a lyukkészítő fejében? A „dögöljön meg a másik tehene is” elv, ismeretlen másikkal és ismeretlen tehénnel? Vagy agyára ment az országos balgaság, és azt hitte: kincset rejtettek el a faburkolat mögött? t
Ma viszont, amikor ezeket a sorokat írom, a lift belsejében megjelent a HIVATALOS KÉRELEM:
„A lift borítása mindenütt ugyanolyan, nincs mögötte kincs, TÖBB LYUKAT MÁR NEM KÉRÜNK!”
Hát ilyen rendes ház ez, két lyukkal megelégszik! Legalábbis a felvonójában. Valószínűleg a szemben fekvő, azaz álló ház is ilyen szerény.
A lyuk, persze, gyűjtőfogalom, legalábbis abban az átvitt értelemben, hogy, helye és minősége szerint, sokféle lyuk létezik. E tízemeletesben és háztestvéreiben is voltak olyanok, akik egy lyukkal nem elégedtek meg, pedig nem voltak muzulmánok. Egy-egy lyukba nevezetes személy lyukba valója is bekerült időnként, az itteni magánhírek szerint, hát ezek igazságában nem kételkedem, de erről nem írok semmit, ha majd elvisz a fekete autó helyett a háromszínűre festett kétszínű, akkor ne ezért vigyen el, hanem azokért a nyilvánvaló igazságokért, amelyeket meg szoktam írni, igaz, egyelőre tapintatosan, mert nem könnyű leszokni a költői virágnyelvről.
Hát kicsit azon is eltűnődtem: a két lyukkészítés a lift faburkolatán, ráadásul egymással szemben, és köztük tükör van, - nem volt talán egy kicsit balga dolog? Valóban kincset remélt a lyukkészítő a faburkolat mögött? Némi hasznot esetleg remélhetett, mert a házon és a házban tönkretett vagy tönkrement dolgokon már egyeseknek (cégükön keresztül vagy cégtelenül) lett haszna, hiszen azokat a ház pénzén kellett rendbe hozatni.
Más lyukakról is írhatnék, szoktam is írni, de mára már egyre szomorúbban. Az egész ország egyre lyukasabb, és sok lyukon folyik el a közpénz, meg nem csak a közpénz, - no és az, ami elfolyik, milyen lyukba folyik bele, kik a lyukkészítők, tágabb értelemben, hol áll meg az, ami elfolyt? Mi áll előttünk?
Hát egy biztos, a szólásmondás igazsága: megáll az ész!
Megállt ésszel, szerénység ide, szerénység oda, csak egyfelé lehet haladni, de ott sem székel az agy, ahová így el lehet írni, - hanem székelnek rá.
Nagy különbség!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!