Hazudtak és hazudnak
haszon önérdek-létben,
s el kell ámulnom, gyakran,
hazug primitívségen:

ez kell gyenge agyaknak,
megnyomorított népnek,
becsapott koldusoknak?
Ily lelki szegénységet!

Hazudtak és hazudnak
papok, s istenbe bújnak:
mindent istenre fognak,
rossz békét, s háborúkat,

templomuk isten-üzlet,
vallás-jelképük cégér,
s a Bibliát eladják,
akár a Koránt, pénzért,

de sok-sok pénzért, persze,
sok embert vakká tesznek,
s a vakok mennek, mennek
útján a Gyűlöletnek,

de Szeretetnek mondják
útjukat, mert a vakság
távol tart emberséget,
s mindent, ami igazság,

s tolvajok lopni mennek
útján a Gyűlöletnek,
s haszon önérdek-létben
azt hirdetik: szeretnek.

Tudom: múltban is így volt,
de én toronyban éltem,
s lentinél inkább láttam
Szépséges Messzeségem,

s hittem: jobb lesz az ember,
hittem: ember lesz ember,
hittem: tágabb szabadság
jön csillagszerelemmel,

és készült is szabadság
(ezt tornyomból jól láttam),
de jöttek gépek, gépek,
s kegyetlen gépvilágban

gépek embert legyőztek,
mint annyiszor a Földön,
s gépek érdek-uralma
léleknek, s testnek börtön,

gépemberek uralma
szül embertelen gépet,
embernél erősebbet,
de abban nincsen lélek,

papok istenbe bújnak,
s a tolvajok papokba,
s a forgó Világrendszer
a rossz érdekek foglya,

de hiszem: lesz még ember
e Földön, s nem lesz gyáva, -
ember, igazi ember,
s kitágul szabadsága,

s lehet: még sok-sok vér kell,
s lehet: sok vesztes ének,
s lehet: Tolvajok Földjén
tájak kigyúlnak, égnek,

képzelt istenek halnak,
feléledt eszmék jönnek,
s csend felett zászló lobban
lángjával az örömnek,

hiszem: újra lesz ember,
új küzdelem lesz, újra,
s irányt mutat szabadság
pirosló csillagujja,

pirosló hajnal ujja,
színe piros zenének,
s hiszem: bennünk, a testben
még ismeretlen lélek,

ismeretlen szabadság
piros színében Lélek,
s amit tornyomból láttam, -
láttat egy Messzeséget,

gúnyt kaptam hazugoktól,
sok gúnyt kaptam csalóktól,
de hát érdekük védték,
s védik az igaz szótól,

de róluk írtam, s írom:
hazudtak és hazudnak,
s szemébe néz egy Holnap
csalóknak, hazugoknak,

én már nem leszek akkor,
de ez kicsit sem lényeg,
mert nem magamnak írok,
hanem a Messzeségnek,

amit tornyomból, egykor,
ha nem is hiszed, láttam,
egy készülő szabadság
korai mámorában,

az a Szabadság: Eszme,
az a Szabadság: Isten,
az a Szabadág: Ember,

de úgy Ember, hogy Isten.

(2020)

Illusztráció: Pixabay.