Feltöltve: 2020-06-14 17:36:14
Megtekintve: 5704
KÖNYVEK ÉS TŰNŐDÉSEK (25) ERICH MARIA REMARQUE: Nyugaton a helyzet változatlan, ÁRKÁDIA,1985.
Remarque híres könyvéről mindenképpen írtam volna, de ezt most kissé előre hoztam, amikor láttam, hogy Magyarországon és a határon túli magyarság körében milyen nagymértékű a Trianonnal kapcsolatos népbutítás, milyen szégyenteljesen használja fel a FIDESZ-KDNP uralom Magyarországon és a határokon kívüli magyarság körében azt a tényt: Trianon Magyarország részére valóban „békediktátum” volt. Ám Trianon nem Trianonnal kezdődött.
Trianon ott érlelődött azon az „úri Magyarországon”, amelynek jellegzetes alakja Tisza István volt. Azon a Magyarországon, az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán, amelynek vezetése nemcsak a magyar dolgozó tömegeket nyomta el, hanem a Magyarországon élő nemzetiségeket is. Ez akkor is igaz, ha ugyanakkor nem tagadható (miért is tagadná az, aki becsületesen tárgyilagos?), hogy gazdaságilag e dualista államban Magyarország sokat fejlődött. Ám a korszakot nem csak a gazdasági fejlődés jellemezte. Még ha szépítik is az 1989 utáni összefoglalások a valóságot, és nem mutatják be a „Tisza Istvánok úri Magyarországát” olyan érzékletesen, mint az egyik legnagyobb (és e szempontból is legautentikusabb) magyar író, Mikszáth Kálmán tette műveiben, azért érdemes kicsit bepillantani Tisza István életrajzába (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tisza_Istv%C3%A1n). Miként biztosították Tisza István és az őt fenntartók a többi, elnyomott nemzetiség feletti „magyar felsőbbrendűséget”? Milyen volt például, többek között, Tisza István uralma alatt Nagy-Magyarország nyelvtörvénye?
Az első világháborúra, amely Magyarországnak Trianonig vezetett, Európa legtöbb nacionalista hatalma minden oldalon készült. Rablóháborúra készült. A háborúért minden oldalon megtalálhatóak a felelősök.
Trianon előzményeihez tartozik az Osztrák-Magyar Monarchia részvétele az első világháborúban. Sajnos, a hatalom ma, 2020-ban is ki tudja használni mindazokat az alapvető emberi hibákat, gyengeségeket, bűnöket, amelyek az első világháború mérhetetlen szenvedéseihez, vérontásaihoz vezettek „magyar” oldalon (osztrák-magyar oldalon). A magyarság egy jelentős része süket és vak ma is, ha az igazságról van szó. Megdöbbentően az! Nem teszi fel azokat a kérdéseket, amelyek a Trianonig vezető útra tartoznak (1914 – 1918 - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47150). Sok minden keveredik össze ebben: érdek-népbutítás, becstelenség, tudatlanság, felszínes gondolkodás, gyávaság, - egyénekben és a közösségek szintjén.
Remarque regénye első megjelenésekor igen időszerű volt, mert már ott volt a küszöbön a második világháború. Ám ma is nagyon időszerű, és bár nem láthatok be a világ kulisszái mögé, a hírek alapján egy idő óta nem zárnám ki egy új, harmadik világháború lehetőségét sem. A világban most is ott vannak a tudatlan, könnyen megtéveszthető tömegek, ott van sok-sok ember erkölcsi gyengesége. Az ember ismeretlen állat – írtam egyik versemben (Az ember ismeretlen állat - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47105, A nép, akárcsak gyermek - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47106, Az emberekből gyakran kinéz az állat - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47079). No és „Vezérek” mindig akadnak, akik akár egy fasiszta diktatúráig is vihetik uralmukat (ÚJ HITLEREK - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2637). A nacionalizmus, ez a valamikor haladó szerepet betöltő eszme, a világháborúk óta már csak mérgezi világ légkörét (KIS KIOKTATÁS A NACIONALIZMUSRÓL - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46692).
Erich Maria Remarque az első világháború másik, nyugati frontján élte át a háború poklát, megsebesüléséig. „Tizennyolc évesen besorozták katonának. 1917. június 12-én a nyugati frontra került, ahol július 31-én bal lábát, jobb kezét, illetve a nyakát repeszdarabok sebesítették meg. Katonai kórházba került, s a háború végéig ott is maradt.” – olvasható a róla készült rövid életrajzban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Erich_Maria_Remarque).
Bár a 20. század egyik legsikeresebb szerzője, regényeit filmre is feldolgozták, nem hiszem, hogy, ha ezer magyart manapság megkérdeznénk: olvastak-e a háború borzalmait bemutató szépirodalmi könyvet, sok igenlő választ kapnánk, olyat, amelyik valamilyen véleményt is tudna adni arról a könyvről. amely bizonyítaná, vagy legalábbis valószínűsítené, hogy az illető valóban olvasta. Nem, nem konkréten Remarque könyvére gondolok, nem is volna helyes a kérdést egyetlen könyvre leszűkíteni, hanem bármilyen szépirodalmi könyvre, amelyik átélhetően mutatja be a háború tragédiáit.
Az első világháború végül Trianont hozta a magyarságnak, de nem hozott jobbat a békekötés a szintén a vesztesek oldalára került Németországnak sem.
A tömegek is hasonlóan viselkedtek, a világháború mindkét oldalán!
Remarque könyve az első világháborúról, érezzük, az igazat tartalmazza.
Bemutatja a nacionalista, ostoba tanárt, akiknek szónoklata, és rábeszélése elviszi diákjait odáig, hogy önként jelentkezzenek kiképzésre, és a háborúban való részvételre, még az iskola befejezése előtt, az iskolapadokból. Kantorek tanár egyébként azoknak a nacionalistáknak a mintapéldánya, akik az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországában is ott voltak, - de felismerhetjük: ez a típus, átalakultan, ám ostobaságát megtartottan, most is itt van, Magyarországon is, és a határon túli magyarság körében is. Félelmetesen itt van!
Sok minden azonos volt itt is, ott is az első világháborúban. Az értelmetlenségig fokozott kaszárnya fegyelem is. Remarque megjegyzi: „Lelkesedéssel és jóakarattal lettünk katonák, de mindent megtettek, hogy ezt kiverjék belőlünk.” (21. old.)
Az író bemutatja azt a típust is, aki ma is ott van közöttünk, Himmelstosst, aki civilben csak egy szerény levélhordó, de a kaszárnyában, altisztként, a hozzá beosztott fiatalokról, akik még szinte gyerekek, végtelen embertelenséggel a hét bőrt is lenyúzná. A besorozott diákok egyike, Kat, kimondja: ha az ember egy darabka hatalmat kap, mindjárt utánakap, mint a krumplilevesre szoktatott kutya a hús után. (36. old.)
Tapasztaljuk!
A Szerző megismerteti az olvasót szereplőinek sorsával, ez a sors, kivételtől eltekintve, sebesülés, újra a frontvonal, újabb sebesülés, mások halálának átélése, borzalmas lövészárok élet, mérges gáz alkalmazása, amely, ha nem veszi fel a katona időben a gázmaszkot vagy előbb veszi le, mint kellene, kiégeti a tüdőt. Leírja, hogy milyen félelmet keltettek az első világháborúban még kezdetleges tankok is, mert ezek az acélszörnyek átgördültek a lövészárkon, látható szörnyek voltak, míg az ágyúk csak távolról rémisztettek, hangjukkal, de, persze, általuk is aratott a halál. Innen tudtam meg azt a tényt, hogy az első világháború német ágyúi végül már nem hordtak pontosan, mert annyira kikopott a csövük, és ez is okozott tragédiákat.
A háború sok mindenkit embertelenné tett a német oldalon is. Az orvosok közül is, akik, ha ez nem is volt általános, gyakran a további frontszolgálatra telesen alkalmatlanokra is rámondták: - Alkalmas! Volt olyan orvos is, aki saját szenvedélyéből hajtott végre kórházi betegeken felesleges csontműtéteket, mert fontosabb volt „tudományos szenvedélye”, mint a betegek sorsa.
Kantoreket, az iskolában kegyetlenkedő, nacionalista tanárt, aki tanítványait rábeszélte a sorozáson való önkéntes jelentkezésre, „utolérte a sorsa”. Besorozták ugyanis végül őt is, népfelkelőként, és kiképzésnél azon volt tanítványának kezébe került, aki évismétlését „köszönhette” neki. Ám ez a bosszú csak némi elégtételt adott egykori tanítványának.
Azok a nem harcoló civilek, akik a hátországban maradtak, mert koruk miatt (vagy összeköttetéseik miatt) népfelkelőnek sem sorozták be őket, gyakran fitogtatták „haditudományukat”, mint azon úr is, aki ezt mondja a két hét szabadságra hazalátogató Szerzőnek: „ Teljesen fel kell göngyölíteni, felülről lefelé. Azután neki Párizsnak.” (119. old.)
Hát igen, ezek a tudatlanok, de magukat nagy tudósnak tartó, öntelt elmék mennyi kárt csináltak már a világban, és csináltak, csinálnak itt is, ma is, e tönkretett Magyarországon!
Egyetlen, de nagyon fontos dolog van, amit hiányolok Remarque könyvéből, legalábbis a tűnődés szintjén. Jó, e félig-meddig gyermekek, tönkretett lelkű fiatalok kezdetben nem foglalkozhattak azzal a gondolattal, hogy milyen okok is vezettek el az első világháborúhoz, hiszen nem is volt sok idejük ezen gondolkozni a háborús szörnyűségek közepette, de azért olykor még katonacsínyekre is sor került, és nem hiszem, hogy egy ilyen háború azért nem gondolkoztatta el a fiatalokat, legalábbis annál kicsit jobban és mélyebben, mint ahogy ezt a Szerző bemutatta.
Így érezte, tapasztalta, - vagy csak nem merte közelebb hozni az okokat, amelyeket neki fiatalként is jobban kellett látnia, hiszen könyvszerető volt iskolai tanulmányai alatt?
Nos, ha nem merte közelebb hozni ezeket az okokat, azt is megértem, mint az írói sikerre való törekvést. Ám lehet, hogy ebben a „nem merésben” már benne volt, amikor megírta, a fasizmus előretörése Németországban, a félelem…
Az a félelem, ami most is itt van, a világban is, Magyarországon is!
Könyvéből a legfontosabb szerintem ma mégis az, ami nincsen benne, de könyve alapot adhat felismeréséhez…
A világban rosszul alakulnak a dolgok, akár a második világháború küszöbén. Nem pontosan úgy, de rosszul. Amerikában is. A világban másutt is.
Magyarországon is. Itt is erősödött a FIDESZ-KDNP uralma alatt tudatlanság, a nacionalizmus, az embertelenség, beszűkültek a szabadságjogok, - és beszűkült utóbbiakon belül a szólásszabadság is. Nemzetközi társadalmi és gazdasági válság van. Az ilyen mindig talaja sok minden rossznak.
Nem szabad elfelejteni és engedni, hogy elfelejtessék az emberekkel a világháborúk szenvedéseit. Szerintem rossz irányba tart a világ, és benne, mint a történelemben annyiszor, Magyarország is (A fasizmus felé - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377).
(2020)
A képen:
Különböző méretű német bombák, háttérben egy Gotha GV bombázó, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA#/media/Fájl:Gotha_Bomben.jpg
Trianon ott érlelődött azon az „úri Magyarországon”, amelynek jellegzetes alakja Tisza István volt. Azon a Magyarországon, az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán, amelynek vezetése nemcsak a magyar dolgozó tömegeket nyomta el, hanem a Magyarországon élő nemzetiségeket is. Ez akkor is igaz, ha ugyanakkor nem tagadható (miért is tagadná az, aki becsületesen tárgyilagos?), hogy gazdaságilag e dualista államban Magyarország sokat fejlődött. Ám a korszakot nem csak a gazdasági fejlődés jellemezte. Még ha szépítik is az 1989 utáni összefoglalások a valóságot, és nem mutatják be a „Tisza Istvánok úri Magyarországát” olyan érzékletesen, mint az egyik legnagyobb (és e szempontból is legautentikusabb) magyar író, Mikszáth Kálmán tette műveiben, azért érdemes kicsit bepillantani Tisza István életrajzába (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tisza_Istv%C3%A1n). Miként biztosították Tisza István és az őt fenntartók a többi, elnyomott nemzetiség feletti „magyar felsőbbrendűséget”? Milyen volt például, többek között, Tisza István uralma alatt Nagy-Magyarország nyelvtörvénye?
Az első világháborúra, amely Magyarországnak Trianonig vezetett, Európa legtöbb nacionalista hatalma minden oldalon készült. Rablóháborúra készült. A háborúért minden oldalon megtalálhatóak a felelősök.
Trianon előzményeihez tartozik az Osztrák-Magyar Monarchia részvétele az első világháborúban. Sajnos, a hatalom ma, 2020-ban is ki tudja használni mindazokat az alapvető emberi hibákat, gyengeségeket, bűnöket, amelyek az első világháború mérhetetlen szenvedéseihez, vérontásaihoz vezettek „magyar” oldalon (osztrák-magyar oldalon). A magyarság egy jelentős része süket és vak ma is, ha az igazságról van szó. Megdöbbentően az! Nem teszi fel azokat a kérdéseket, amelyek a Trianonig vezető útra tartoznak (1914 – 1918 - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47150). Sok minden keveredik össze ebben: érdek-népbutítás, becstelenség, tudatlanság, felszínes gondolkodás, gyávaság, - egyénekben és a közösségek szintjén.
Remarque regénye első megjelenésekor igen időszerű volt, mert már ott volt a küszöbön a második világháború. Ám ma is nagyon időszerű, és bár nem láthatok be a világ kulisszái mögé, a hírek alapján egy idő óta nem zárnám ki egy új, harmadik világháború lehetőségét sem. A világban most is ott vannak a tudatlan, könnyen megtéveszthető tömegek, ott van sok-sok ember erkölcsi gyengesége. Az ember ismeretlen állat – írtam egyik versemben (Az ember ismeretlen állat - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47105, A nép, akárcsak gyermek - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47106, Az emberekből gyakran kinéz az állat - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47079). No és „Vezérek” mindig akadnak, akik akár egy fasiszta diktatúráig is vihetik uralmukat (ÚJ HITLEREK - https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2637). A nacionalizmus, ez a valamikor haladó szerepet betöltő eszme, a világháborúk óta már csak mérgezi világ légkörét (KIS KIOKTATÁS A NACIONALIZMUSRÓL - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46692).
Erich Maria Remarque az első világháború másik, nyugati frontján élte át a háború poklát, megsebesüléséig. „Tizennyolc évesen besorozták katonának. 1917. június 12-én a nyugati frontra került, ahol július 31-én bal lábát, jobb kezét, illetve a nyakát repeszdarabok sebesítették meg. Katonai kórházba került, s a háború végéig ott is maradt.” – olvasható a róla készült rövid életrajzban (https://hu.wikipedia.org/wiki/Erich_Maria_Remarque).
Bár a 20. század egyik legsikeresebb szerzője, regényeit filmre is feldolgozták, nem hiszem, hogy, ha ezer magyart manapság megkérdeznénk: olvastak-e a háború borzalmait bemutató szépirodalmi könyvet, sok igenlő választ kapnánk, olyat, amelyik valamilyen véleményt is tudna adni arról a könyvről. amely bizonyítaná, vagy legalábbis valószínűsítené, hogy az illető valóban olvasta. Nem, nem konkréten Remarque könyvére gondolok, nem is volna helyes a kérdést egyetlen könyvre leszűkíteni, hanem bármilyen szépirodalmi könyvre, amelyik átélhetően mutatja be a háború tragédiáit.
Az első világháború végül Trianont hozta a magyarságnak, de nem hozott jobbat a békekötés a szintén a vesztesek oldalára került Németországnak sem.
A tömegek is hasonlóan viselkedtek, a világháború mindkét oldalán!
Remarque könyve az első világháborúról, érezzük, az igazat tartalmazza.
Bemutatja a nacionalista, ostoba tanárt, akiknek szónoklata, és rábeszélése elviszi diákjait odáig, hogy önként jelentkezzenek kiképzésre, és a háborúban való részvételre, még az iskola befejezése előtt, az iskolapadokból. Kantorek tanár egyébként azoknak a nacionalistáknak a mintapéldánya, akik az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországában is ott voltak, - de felismerhetjük: ez a típus, átalakultan, ám ostobaságát megtartottan, most is itt van, Magyarországon is, és a határon túli magyarság körében is. Félelmetesen itt van!
Sok minden azonos volt itt is, ott is az első világháborúban. Az értelmetlenségig fokozott kaszárnya fegyelem is. Remarque megjegyzi: „Lelkesedéssel és jóakarattal lettünk katonák, de mindent megtettek, hogy ezt kiverjék belőlünk.” (21. old.)
Az író bemutatja azt a típust is, aki ma is ott van közöttünk, Himmelstosst, aki civilben csak egy szerény levélhordó, de a kaszárnyában, altisztként, a hozzá beosztott fiatalokról, akik még szinte gyerekek, végtelen embertelenséggel a hét bőrt is lenyúzná. A besorozott diákok egyike, Kat, kimondja: ha az ember egy darabka hatalmat kap, mindjárt utánakap, mint a krumplilevesre szoktatott kutya a hús után. (36. old.)
Tapasztaljuk!
A Szerző megismerteti az olvasót szereplőinek sorsával, ez a sors, kivételtől eltekintve, sebesülés, újra a frontvonal, újabb sebesülés, mások halálának átélése, borzalmas lövészárok élet, mérges gáz alkalmazása, amely, ha nem veszi fel a katona időben a gázmaszkot vagy előbb veszi le, mint kellene, kiégeti a tüdőt. Leírja, hogy milyen félelmet keltettek az első világháborúban még kezdetleges tankok is, mert ezek az acélszörnyek átgördültek a lövészárkon, látható szörnyek voltak, míg az ágyúk csak távolról rémisztettek, hangjukkal, de, persze, általuk is aratott a halál. Innen tudtam meg azt a tényt, hogy az első világháború német ágyúi végül már nem hordtak pontosan, mert annyira kikopott a csövük, és ez is okozott tragédiákat.
A háború sok mindenkit embertelenné tett a német oldalon is. Az orvosok közül is, akik, ha ez nem is volt általános, gyakran a további frontszolgálatra telesen alkalmatlanokra is rámondták: - Alkalmas! Volt olyan orvos is, aki saját szenvedélyéből hajtott végre kórházi betegeken felesleges csontműtéteket, mert fontosabb volt „tudományos szenvedélye”, mint a betegek sorsa.
Kantoreket, az iskolában kegyetlenkedő, nacionalista tanárt, aki tanítványait rábeszélte a sorozáson való önkéntes jelentkezésre, „utolérte a sorsa”. Besorozták ugyanis végül őt is, népfelkelőként, és kiképzésnél azon volt tanítványának kezébe került, aki évismétlését „köszönhette” neki. Ám ez a bosszú csak némi elégtételt adott egykori tanítványának.
Azok a nem harcoló civilek, akik a hátországban maradtak, mert koruk miatt (vagy összeköttetéseik miatt) népfelkelőnek sem sorozták be őket, gyakran fitogtatták „haditudományukat”, mint azon úr is, aki ezt mondja a két hét szabadságra hazalátogató Szerzőnek: „ Teljesen fel kell göngyölíteni, felülről lefelé. Azután neki Párizsnak.” (119. old.)
Hát igen, ezek a tudatlanok, de magukat nagy tudósnak tartó, öntelt elmék mennyi kárt csináltak már a világban, és csináltak, csinálnak itt is, ma is, e tönkretett Magyarországon!
Egyetlen, de nagyon fontos dolog van, amit hiányolok Remarque könyvéből, legalábbis a tűnődés szintjén. Jó, e félig-meddig gyermekek, tönkretett lelkű fiatalok kezdetben nem foglalkozhattak azzal a gondolattal, hogy milyen okok is vezettek el az első világháborúhoz, hiszen nem is volt sok idejük ezen gondolkozni a háborús szörnyűségek közepette, de azért olykor még katonacsínyekre is sor került, és nem hiszem, hogy egy ilyen háború azért nem gondolkoztatta el a fiatalokat, legalábbis annál kicsit jobban és mélyebben, mint ahogy ezt a Szerző bemutatta.
Így érezte, tapasztalta, - vagy csak nem merte közelebb hozni az okokat, amelyeket neki fiatalként is jobban kellett látnia, hiszen könyvszerető volt iskolai tanulmányai alatt?
Nos, ha nem merte közelebb hozni ezeket az okokat, azt is megértem, mint az írói sikerre való törekvést. Ám lehet, hogy ebben a „nem merésben” már benne volt, amikor megírta, a fasizmus előretörése Németországban, a félelem…
Az a félelem, ami most is itt van, a világban is, Magyarországon is!
Könyvéből a legfontosabb szerintem ma mégis az, ami nincsen benne, de könyve alapot adhat felismeréséhez…
A világban rosszul alakulnak a dolgok, akár a második világháború küszöbén. Nem pontosan úgy, de rosszul. Amerikában is. A világban másutt is.
Magyarországon is. Itt is erősödött a FIDESZ-KDNP uralma alatt tudatlanság, a nacionalizmus, az embertelenség, beszűkültek a szabadságjogok, - és beszűkült utóbbiakon belül a szólásszabadság is. Nemzetközi társadalmi és gazdasági válság van. Az ilyen mindig talaja sok minden rossznak.
Nem szabad elfelejteni és engedni, hogy elfelejtessék az emberekkel a világháborúk szenvedéseit. Szerintem rossz irányba tart a világ, és benne, mint a történelemben annyiszor, Magyarország is (A fasizmus felé - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377).
(2020)
A képen:
Különböző méretű német bombák, háttérben egy Gotha GV bombázó, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA#/media/Fájl:Gotha_Bomben.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!