Van úgy, a régi tájak
a múltból visszajönnek,
van úgy, hogy a szemekben
ott készülődik könnycsepp,
készülődik, tűnődik,
azután nem jön mégsem,
csak értően tűnődik
szívseben, tőrdöfésen,
bonyolult szív is, tőr is,
s a Kéz is, amely éppen
másokat megsebezni
kész önös érdekében,
s van úgy: a tőrös Kéznek
sem kívánsz semmi rosszat, -
az ember furcsa állat
gyilkosnak, áldozatnak,
van, mi halálig fájhat,
de élsz, ameddig élhetsz,
s kedves kezek is vannak,
s ettől-attól de védnek!,
s van úgy: versen tűnődik
a szív, szomorú versen,
de benne az is ott van,
hogy önmagán nevessen,
s nevessen rossz világon,
ne csak szórja az átkot,
versben különös istent
ismerhetnek fel látók,
és jobb, ha gyűlöl téged
rossz eszmék érdek-lángja,
mintha kegyeit adná
tolvaj népség hazája,
mert jobb szemekbe nézni,
akár lenéző gőggel,
mint az Időt eladni,
amelyben Csillag nőtt fel,
mint hirdetni: van Isten,
s szeret oly gyáva népet,
mely önmagát eladta,
s vele a Messzeséget,
s bár nem tudni mikor jön
e Földre egyszer jobb nap,
s a fenti csőcselék még
hány holnapig hazudhat,
valahol Eszme ott van,
s készül igazi Isten,
s az Anyag jobb Teremtést
készít lélekszívekben, -
valahol mégis ott van
a Lélek úgy várt Álma,
tiszta, csillagos égbolt,
Szépség Édenhazája,
igen, valahol ott van,
egy tág értelmű Hitben,
rossz hitek között ott van
Igazság-hitű Isten,
Emberség Csillagával
az a Csillagos Eszme,
mely nem hazug Keresztfát
hoz, mely Emberség veszte,
s úgy teremt Embert újra,
hogy másik, jobb világnak,
olyan, amelynek nem kell
cirkuszporond-vasárnap, -
most még önérdek pusztít,
s pusztít a sok-sok gyáva,
pusztít tolvajok, rablók
röhögő társasága,
most még butaság pusztít,
járnak féleszű barmok,
s járomba fogott népet
felhasznál az akarnok,
pusztít sunyító népség,
pusztít felbérelt ének,
s látsz lenti csőcselékben
egy fenti csőcseléket, -
de az Anyag teremt még,
s terméke is: a Lélek,
sok ismert, s ismeretlen
útján a Teremtésnek,
s egyszer e Földön itt lesz
csillagos Eszme álma,
s aki már ma tesz érte
azt a Lélek megáldja,
ezt magyar Költő tudta,
s röhög rajta sok senki,
magát itt Becstelenség
gyakran újjáteremti,
magát itt Pokol mindig
újra s újra teremti,

de lesz másik Teremtés,
s gyönyörű Messzeséget,
egész Közelre hoz majd
teremtő Anyag, s Lélek,

s egy magyar Költő tudta
(ki most nincs a szívekben):
csak értelmes Szabadság
lehet Embernek, - Isten!

(2020)

A képen:
Az apostol kézirata, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_apostol#/media/Fájl:Azapostolkézirat.jpg (Petőfi Sándor: Az apostol - https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/petofi-sandor-DFB2/1848-F625/az-apostol-F9A0/)