Feltöltve: 2020-06-07 19:39:27
Megtekintve: 1735
KÖZELGŐ SZÜLETÉSNAP
Ijedten látom, hogy közeledik a születésnapom.
Születésnap valójában kétféle van, bizonyos nézőpontból: 1.) mások születésnapja, 2.) saját születésnap.
Először a MÁSOK SZÜLETÉSNAPJÁVAL kezdem, és szerényen utána térek csak rá a SAJÁT SZÜLETÉSNAPOMRA.
Mi tudnék mondani, azaz írni MÁSOKNAK KÜLDÖTT EDDIGI SZÜLETÉSNAPI jókívánságaimra?
Jó hírt: EZEK MIND valódi jókívánságok voltak, mindenkinél, akiknek ilyet küldtem!
Az okok azonban változatosak voltak, az alábbi csoportokba sorolhatóak:
a.) az illetőket tényleg szeretem, még ha időnként az idegeimre mennek is, de többnyire nem ők mennek az én idegeimre, hanem én megyek az övékre, tehát puszi-puszi,
b.) az illetők sohasem mentek az idegeimre, én sem az övékre, ha szükséges, akkor még segítünk is egymásnak valamiben, úgy húsz-harminc évenként egyszer, és ilyen gyakorisággal, tehát puszi-puszi,
c.) az illetők születésnapjára a facebook figyelmeztetett, mert rajta vannak az ismerőseim arisztokratikusan proletár módra beszűkült listáján, és nem szoktuk egymást zavarni, ők is csak végszükségben olvasnak tőlem valamit minden szökőévben, és tapintatosan én is tőlük csak akkor, megérdemlik tehát a születésnapi jókívánságot, puszi-puszi,
d.) az illetők nincsenek rajta facebook ismerőseim listáján, de kívántak legutóbb nekem jókívánságot, és bár nem tudom, hogy ők jók-e vagy rosszak, de végül is, ha rosszak, akkor talán a jókívánságtól, ha az isten vagy más ismeretlen személy teljesíti, akkor attól megjavulnak, tehát némi filozófiai töprengés után jókívánság, puszi nélkül, de azért szívből jövő, legfeljebb csalódást fognak okozni, de hát már annyian csalnak és annyian csalódnak ezen a tönkretett Magyarországon, mit árthat vagy használhat egy jókívánság tőlem,
e.) a legfogasabb problémát azok jelentik, akik egyáltalán nem jók, viszont nagyon rosszak, és egy hozzászólásban vagy egy hozzászólásban adott válaszukban kívánnak olyat, ami véleményük szerint nagyon rossz lesz nekem, hát ez a legfogasabb sötét kérdés, ami kimutatja a foga fehérét, és ilyennek mit kívánjak, hát neki is jót kívánok: javuljon meg, ismerje meg a lelkifurdalást, legalább halvány fogalma legyen a becsületről, kevesebbet hazudozzon azért a sok pénzért a félrekormányzott kormányoldalakon, ne lopjon annyit a közpénzből, csak feleannyit és azt is ritkábban, a turulmadár szállítsa vissza ősei birodalmába, az isten akárhová tegye, csak innen vigye vissza, akár az Édenbe is, és teremtse őt újra, meg ilyeneket…
Na, látják! Ilyen NAGY HUMANISTA vagyok én, még a jókívánságaimmal is! Nem tudom, hogy mint lettem azzá, de az vagyok (Miként lettem humanista? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46392.
No, igen, de másolnak jót kívánni a dolog könnyebb része, ám milyen kívánsága lehet egy NAGY HUMANISTÁNAK a SAJÁT születésnapjára?
a.) A BÉKÉÉRT (Világbéke, társadalmi béke, - béketábor már egy idő óta csak a mozgalmi dalban van) SZÓLNI ÉS TENNI KELL, de ŐSZINTÉN hinni benne manapság, még értelmes humanistának is lehetetlen, Ferenc pápát tisztelem, mert Ő megteszi azt, amit a lelkiismerete kér tőle, de magyarországi egyházairól már e tekintetben sem tudok kedvezően nyilatkozni, szegény Ferenc pápát is lemarháztatták, igaz, engem is, de én az ilyesmit fel sem veszem, nyilván Ferenc pápa sem, de hogy ŐSZINTÉN tudna hinni egy ilyen nagy humanista gondolkodó, mint Ferenc pápa a világbékében, persze, ha a Föld felrobban, akkor, de egyébként…
b.) MAGYARORSZÁG és a magyarság békéjéért dettó, de még az talán a világ békéjénél is nehezebb kérdés,
c.) ANYAGI JAVAKAT magamnak sohasem kívántam a másik társadalmi rendszerben sem, de mióta ebben a FIDESZ-KDNP hun ilyen, hun még olyanabb világban vagyok, még a lopást is úgy megutáltatta velem ez a rendszer, igaz, én sohasem loptam, de most már a mások lopását is utálom, még a legnagyobb országos közpénz és közvagyon tolvajoktól is utálom (RÖVID JELLEMZÉSEK - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47078).
Itt jött azonban egy kivitelezhető ötlet, mert ilyen még egy NAGY HUMANISTÁNAK IS eszébe juthat, bár a humanista szinte csak kivitelezhetetlenül nagy, az Emberiséget Szolgáló ötletekkel rendelkezik, igen gyönyörűekkel, de mit tagadjuk, mindegyiknek van egy picike, mégis igen nagy baja, amit, - miként is írjam, hogy sem a Jóistent, sem pedig elvakult hívőit ne sértsem meg? - , hát igen, fejezzük ki úgy, hogy a TEREMTÉS nagy tette még egy kis tettet kívánna, mert az ember, mint alkotás, nem, ne használjuk rá azt a vörös zászlós szép időkre emlékeztető szót, amikor selejtet nem csak termelni volt szabad bizonyos határig, vagy legalábbis megbocsájtható, igen, hát az a TEREMTÉS még kis befejezést kíván (Az ember ismeretlen állat - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47105 , AZ EMBEREKBŐL GYAKRAN KINÉZ AZ ÁLLAT - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47079).
IGEN! Az a SAJÁT születésnapi kívánságom, hogy SENKI SE KÍVÁNJON NEKEM SEMMIT, rosszat nem kell, mert az magától jön, jót nem kell, mert az úgysem jön, és mindenki vegye úgy, hogy Ady Endre alábbi sorai ugyan kivételesen nem igazak, sőt, szamárságok, de egy ilyen hasznos szamárság sok bölcs mondással felér:
„Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.” (Az Ady-vers vers internetes címét kivételesen nem jelölöm meg, különösebb indoklás nélkül.)
2018-ban még, úgy látszik, nem voltam ennyire saját születésnapom ellenes, mert verset írtam saját születésnapomra. Lám, így múlik el nem csak a költői dicsőség, hanem a dicsvágy is.
Érdekes, hogy ebben az országban minden eltűnik, csak az nem, aminek nem kellene itt maradnia!
Az én születésnapomra
Születésnapjukra
sokan írtak verset,
de nagy publicitást
csupán csak egy nyert meg.
Kávéházban írta
a Költő, és várta,
hogy átjusson népe
a „felsőbb osztályba”.
Tanító versekben
hite egy szép ének, -
vitte villanása
volt vonatkeréknek.
Horger Antalokkal
tele most az ország,
s csacska polgárnénék
Trianont horgolják.
Díszes terítőkön
jól is fest nagy térkép,
s Tisza István szobra
oly győztesen néz szét!
Az én szülinapom?
Otthon iszok kávét,
s e vers sem magamnak
elkészült ajándék.
Engem meg sem lep már,
mi másokat meglep,
amit karattyolnak,
amit kerepelnek..
Írtam, - amit írtam..
Nem olvassa senki?
Ó, e dicsőséggel
meg kell elégedni!
A nép már nem olvas,
s fent, mikor nem lopnak,
a szennycsatornákon
csak beolvastatnak..
S mit beolvastatnak,
arra nincsen szép szó, -
az csak agyalágyult
véglényekhez méltó.
Én már nem tanítok,
s kurázsim csak ennyi,
tanács: nem kellene
minden sz..t bevenni
azoktól, kik sz..nak
múltra, Bibliára,
Csillagra, Keresztre,
nemzetre, hazára.
Van úgy: kópé székely
nem jó helyre székel,
ravaszka eszével,
markában kis pénzzel..
Ó, és nem jó az sem:
szemet forgat dádé,
ha a cigánykodás
lókupec-királyé..
Születésnapomra
ajándék: bevettem
egy kicsi tablettát
a hányinger ellen,
és, ha nyugdíjamból
kitelne, hát Hozzád
elküldenék egyet:
- Te is vedd be, Ország!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Születésnap valójában kétféle van, bizonyos nézőpontból: 1.) mások születésnapja, 2.) saját születésnap.
Először a MÁSOK SZÜLETÉSNAPJÁVAL kezdem, és szerényen utána térek csak rá a SAJÁT SZÜLETÉSNAPOMRA.
Mi tudnék mondani, azaz írni MÁSOKNAK KÜLDÖTT EDDIGI SZÜLETÉSNAPI jókívánságaimra?
Jó hírt: EZEK MIND valódi jókívánságok voltak, mindenkinél, akiknek ilyet küldtem!
Az okok azonban változatosak voltak, az alábbi csoportokba sorolhatóak:
a.) az illetőket tényleg szeretem, még ha időnként az idegeimre mennek is, de többnyire nem ők mennek az én idegeimre, hanem én megyek az övékre, tehát puszi-puszi,
b.) az illetők sohasem mentek az idegeimre, én sem az övékre, ha szükséges, akkor még segítünk is egymásnak valamiben, úgy húsz-harminc évenként egyszer, és ilyen gyakorisággal, tehát puszi-puszi,
c.) az illetők születésnapjára a facebook figyelmeztetett, mert rajta vannak az ismerőseim arisztokratikusan proletár módra beszűkült listáján, és nem szoktuk egymást zavarni, ők is csak végszükségben olvasnak tőlem valamit minden szökőévben, és tapintatosan én is tőlük csak akkor, megérdemlik tehát a születésnapi jókívánságot, puszi-puszi,
d.) az illetők nincsenek rajta facebook ismerőseim listáján, de kívántak legutóbb nekem jókívánságot, és bár nem tudom, hogy ők jók-e vagy rosszak, de végül is, ha rosszak, akkor talán a jókívánságtól, ha az isten vagy más ismeretlen személy teljesíti, akkor attól megjavulnak, tehát némi filozófiai töprengés után jókívánság, puszi nélkül, de azért szívből jövő, legfeljebb csalódást fognak okozni, de hát már annyian csalnak és annyian csalódnak ezen a tönkretett Magyarországon, mit árthat vagy használhat egy jókívánság tőlem,
e.) a legfogasabb problémát azok jelentik, akik egyáltalán nem jók, viszont nagyon rosszak, és egy hozzászólásban vagy egy hozzászólásban adott válaszukban kívánnak olyat, ami véleményük szerint nagyon rossz lesz nekem, hát ez a legfogasabb sötét kérdés, ami kimutatja a foga fehérét, és ilyennek mit kívánjak, hát neki is jót kívánok: javuljon meg, ismerje meg a lelkifurdalást, legalább halvány fogalma legyen a becsületről, kevesebbet hazudozzon azért a sok pénzért a félrekormányzott kormányoldalakon, ne lopjon annyit a közpénzből, csak feleannyit és azt is ritkábban, a turulmadár szállítsa vissza ősei birodalmába, az isten akárhová tegye, csak innen vigye vissza, akár az Édenbe is, és teremtse őt újra, meg ilyeneket…
Na, látják! Ilyen NAGY HUMANISTA vagyok én, még a jókívánságaimmal is! Nem tudom, hogy mint lettem azzá, de az vagyok (Miként lettem humanista? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46392.
No, igen, de másolnak jót kívánni a dolog könnyebb része, ám milyen kívánsága lehet egy NAGY HUMANISTÁNAK a SAJÁT születésnapjára?
a.) A BÉKÉÉRT (Világbéke, társadalmi béke, - béketábor már egy idő óta csak a mozgalmi dalban van) SZÓLNI ÉS TENNI KELL, de ŐSZINTÉN hinni benne manapság, még értelmes humanistának is lehetetlen, Ferenc pápát tisztelem, mert Ő megteszi azt, amit a lelkiismerete kér tőle, de magyarországi egyházairól már e tekintetben sem tudok kedvezően nyilatkozni, szegény Ferenc pápát is lemarháztatták, igaz, engem is, de én az ilyesmit fel sem veszem, nyilván Ferenc pápa sem, de hogy ŐSZINTÉN tudna hinni egy ilyen nagy humanista gondolkodó, mint Ferenc pápa a világbékében, persze, ha a Föld felrobban, akkor, de egyébként…
b.) MAGYARORSZÁG és a magyarság békéjéért dettó, de még az talán a világ békéjénél is nehezebb kérdés,
c.) ANYAGI JAVAKAT magamnak sohasem kívántam a másik társadalmi rendszerben sem, de mióta ebben a FIDESZ-KDNP hun ilyen, hun még olyanabb világban vagyok, még a lopást is úgy megutáltatta velem ez a rendszer, igaz, én sohasem loptam, de most már a mások lopását is utálom, még a legnagyobb országos közpénz és közvagyon tolvajoktól is utálom (RÖVID JELLEMZÉSEK - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47078).
Itt jött azonban egy kivitelezhető ötlet, mert ilyen még egy NAGY HUMANISTÁNAK IS eszébe juthat, bár a humanista szinte csak kivitelezhetetlenül nagy, az Emberiséget Szolgáló ötletekkel rendelkezik, igen gyönyörűekkel, de mit tagadjuk, mindegyiknek van egy picike, mégis igen nagy baja, amit, - miként is írjam, hogy sem a Jóistent, sem pedig elvakult hívőit ne sértsem meg? - , hát igen, fejezzük ki úgy, hogy a TEREMTÉS nagy tette még egy kis tettet kívánna, mert az ember, mint alkotás, nem, ne használjuk rá azt a vörös zászlós szép időkre emlékeztető szót, amikor selejtet nem csak termelni volt szabad bizonyos határig, vagy legalábbis megbocsájtható, igen, hát az a TEREMTÉS még kis befejezést kíván (Az ember ismeretlen állat - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47105 , AZ EMBEREKBŐL GYAKRAN KINÉZ AZ ÁLLAT - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47079).
IGEN! Az a SAJÁT születésnapi kívánságom, hogy SENKI SE KÍVÁNJON NEKEM SEMMIT, rosszat nem kell, mert az magától jön, jót nem kell, mert az úgysem jön, és mindenki vegye úgy, hogy Ady Endre alábbi sorai ugyan kivételesen nem igazak, sőt, szamárságok, de egy ilyen hasznos szamárság sok bölcs mondással felér:
„Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.” (Az Ady-vers vers internetes címét kivételesen nem jelölöm meg, különösebb indoklás nélkül.)
2018-ban még, úgy látszik, nem voltam ennyire saját születésnapom ellenes, mert verset írtam saját születésnapomra. Lám, így múlik el nem csak a költői dicsőség, hanem a dicsvágy is.
Érdekes, hogy ebben az országban minden eltűnik, csak az nem, aminek nem kellene itt maradnia!
Az én születésnapomra
Születésnapjukra
sokan írtak verset,
de nagy publicitást
csupán csak egy nyert meg.
Kávéházban írta
a Költő, és várta,
hogy átjusson népe
a „felsőbb osztályba”.
Tanító versekben
hite egy szép ének, -
vitte villanása
volt vonatkeréknek.
Horger Antalokkal
tele most az ország,
s csacska polgárnénék
Trianont horgolják.
Díszes terítőkön
jól is fest nagy térkép,
s Tisza István szobra
oly győztesen néz szét!
Az én szülinapom?
Otthon iszok kávét,
s e vers sem magamnak
elkészült ajándék.
Engem meg sem lep már,
mi másokat meglep,
amit karattyolnak,
amit kerepelnek..
Írtam, - amit írtam..
Nem olvassa senki?
Ó, e dicsőséggel
meg kell elégedni!
A nép már nem olvas,
s fent, mikor nem lopnak,
a szennycsatornákon
csak beolvastatnak..
S mit beolvastatnak,
arra nincsen szép szó, -
az csak agyalágyult
véglényekhez méltó.
Én már nem tanítok,
s kurázsim csak ennyi,
tanács: nem kellene
minden sz..t bevenni
azoktól, kik sz..nak
múltra, Bibliára,
Csillagra, Keresztre,
nemzetre, hazára.
Van úgy: kópé székely
nem jó helyre székel,
ravaszka eszével,
markában kis pénzzel..
Ó, és nem jó az sem:
szemet forgat dádé,
ha a cigánykodás
lókupec-királyé..
Születésnapomra
ajándék: bevettem
egy kicsi tablettát
a hányinger ellen,
és, ha nyugdíjamból
kitelne, hát Hozzád
elküldenék egyet:
- Te is vedd be, Ország!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!