A világjárásos dolog Furulyás faluban Barnánboldog Pistával kezdődött, aki egy nap azt mondta szüleinek:
- Elmegyek a nagyvilágba, mert a világ lelkem várja, találhatok olyan időt, bús szívemet lelkesítőt!

Ezt nem búsan mondta Pista, és nem is volt oka búslakodásra, de vette a tarisznyát, feltarisznyált és már ment is.

Apja, anyja nevette, - úgy gondolták, neki a nagyvilág a kutyalándi városi vásárig fog terjedni, visszajön, hoz nekik vásárfiát.

Hát, majdnem igaza lett szüleinek. Visszajött, hozott nekik vásárfiát, de egy igen csinos barna hajú leányt is hozott bemutatni.

A leány csinos is volt, kedves is, és egykettőre feleség is lett, Pistával utána Kutyalándra költöztek, ahol a leány apja a városházán dolgozott, és beajánlotta Pistát írnoknak.

Így egy legénnyel kevesebb lett Furulyáson, Kutyalándon meg egy férjjel több.

Barnánboldog Pista sikerén Csemete Péter is felbuzdult, ő is ment egy vásárba, ami kicsit messzebb volt, mint Kutyalánd, mert Kökénykeresgélőn, de az is város volt, csak kicsit kisebb Kutyalándnál.

Onnan ő is egy leánnyal jött vissza, szép szőkével, és az nem volt festett hajú, és ez a leány is csinos volt, és mivel a leány szüleinek Kökénykeresgélőn kis boltjuk volt, esküvő után Péter is Kökénykeresgélőre költözött, a boltban dolgozott, és Péter is megtalálta a boldogságát.

Na, egy legénnyel megint kevesebb lett Furulyáson, Kökénykeresgélőn meg egy férjjel több.

Azt mondta egy napon Fecskés János is a szüleinek:
- Én is elmegyek a nagyvilágba, távolabbra, mint a két feleségszerző legény, és én is megcsinálom a szerencsém, mert a mondás is úgy tartja, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa.

Szülei azt mondták neki:
- Nézz körül itt, Furulyáson! Itt is vannak szép leányok! Csak tudd meg, hogy melyik szíve hajlik feléd, válogass!

Fecskés János legényként nem akárki volt, mert úgy paraszt, hogy író is, meg is jelentek versei, meséi, de azokból nem tudott volna megélni, ám módos szülei vettek neki egy kis házikót a szőlőhegyen, ami körül nagy szemű szőlők termettek ősszel. A házikóban írni lehetett, a házikó körül kapálni, és János szülei gazdaságában is dolgozgatott. A leányok gyakran jártak arrafelé, amerre János járt, mert egy délceg legény, saját kis házacskával, szőlősbirtokkal, módos szülőkkel, hát az mégis csak felkelti a leányérdeklődést, hátha beugrik vagy kiugrik a hátha!

El is ment a híre annak, hogy Fecskés János is útra kel majd, elmegy a pimpókai vásárba ezt-azt venni, ha itt lesz az ideje. Pimpóka ugyan városnak nagyon kicsi volt, de falunak elég nagy, és messze volt Furulyástól, hát ez a Furulyást kedvelő nótaköltő legény is elhagyja szülőfaluját? Ő, aki oly elismerően írta:

Furulyási furulya? Áldott mindegyik lyuka!
Ha belőle zene szól, istenke égből leszól:
- Fújd csak, fújd, te furulyás! A szívemnek nem kell más!
Furulyási szerelem, hát annál szebb nem terem!
Minden furulyási lány, édengyümölcs égi fán!

Igyekeztek is a szép és kevésbé szép leányok szép szemekkel nézni Jánosra, de csak egy volt közöttük annyira eszes, hogy bevallotta, amit bevallott, és a megfelelő helyen.

Ő pedig Dombos Éva volt, aki egyszerre három dologgal is rendelkezett: tehetséggel, mert olyan gyönyörű szövetjátékokat készített, főleg babákat, hogy azokból, amikor a vásárokon eladta, a vásárlóktól szép bankók simultak csinos kezeibe, meg tündéri négyszobás házikóban lakott szüleivel, a húgával, a már szintén nagylány Klárival, de még ezen kívül szerelmes is volt Jánosba fülig, csak eddig titkolta.

Most viszont bevallotta, annak hírére, hogy János is áldozatul eshet egy falun kívüli leány csábításának, de nem Jánosnak vallotta be, mert néha előbb szövetségest kell szerezni a szívnek is, ha győzni akar, hanem Ági Néninek, János édesanyjának. Jókor, mert, szerencsére, még messze volt a pimpókai vásár.

Azt kérte János édesanyjától: pártfogolja az ő szerelmét, hálából készít János szőlősdombi kertjébe egy olyan szép madárijesztőt, hogy azt a madarak úgy veszik, mintha élő ember volna.

János édesanyjának tetszett Éva, aki tényleg a legszebb lány volt a faluban, eddig kicsit rátarti, de most már cseppet sem az, hogy így kiadta a szíve titkát, egy könnycseppel a szemében.

Azt mondta neki János édesanyja, miután megölelte:
- Jól van, te kis baba gyáros! Megpróbálom azt, amit lehet, ha sikerül, akkor majd adjatok ti is kisbabát nekem, élőt, nem madárijesztőnek, de, ha ijedeznek tőle a madarak, hát azt is kibírják ezek a kis szárnyasok.

Hát ez a Dombos Éva olyan meglepő dolgot csinált, hogy azzal minden falubeli lányt, legényt, fiatalt, öreget egyaránt meglepett, - mindnek leesett az álla!

A madárijesztő, amit készített, egy gyönyörű leányt formált, olyat, aki Éva hasonmása volt, olyan élethűen, hogy mindenki felismerte.

Felállították Fecskés János szőlőskertjében, és a madarak tényleg méltányolták, talán részben azért, mert élőnek hitték, amit az is elősegíthetett, hogy a szépséges madárijesztő ruhaujja, szoknyája a legkisebb szellőtől is táncos mozgásba kezdett.

Irigykedtek is erre a mesterműre a furulyási lányok. Éva háta mögött mondogatták:
- …de betette magát János kertjébe! Illő ez?

Burba bácsi, a csősz, meghallotta, mosolygott:
- Talán ti is szívesen lennétek ilyen szépséges madárijesztők János kertjében, még élőbben, élénkebben, mint ez!

János édesanyja betartotta Évának adott szavát, de óvatosan kell egy legényfiúval bánni, még az anyjának is. Úgy kell elvetni a magot, hogy az időben kicsírázzon, ne túl korán, ne túl későn!

Hát, akárhogy is volt, János időnként megdicsérte a szépséges műalkotást, de végül, igaz, már nem az előző elszántsággal ugyan, de kora reggel elindult a pimpókai vásárba, ha már egyszer elhatározta. Gyalog ment, azzal a gondolattal: majd felkéredzkedik egy arrafelé tartó szekérre.

Ám édesanyja is gondolt valamit, gyorsan felkeltette János már szinte majdnem legény öccsét, Fecskés Karcsit, és azt mondta neki:
- Karcsi, menj sietősen János után, te is legény vagy, eszes is vagy, próbáld lebeszélni az útról, ha sikerül nem bánod meg! Dombai Éva szerelmes Jánosba, titokban! Az a leány furulyási főnyeremény, csak nem látja ezt eléggé az a csacska fiú!

Karcsi pillanatok alatt felöltözött, gyorsan megcsókolta édesanyját, és azt kérdezte:
- Ha sikerül, akkor én is udvarolhatok Éva húgának, Panninak, nyíltan, nem kell titokban?

Édesanyja elmosolyodott:
- Félig titokban, mert még apádat is meg kell főznünk. Ám Panni sem rossz fának gyümölcse, elismerem!

Erre Karcsi beszaladt az istállóba, gyorsan felnyergelt egy lovat, és már ott sem volt!

A szőlősdombi kertnél találta a bátyját. Ott ült, és igen nagy gondban volt.

Karcsi leült mellé, várt, hogy a nyúl magától ugorjon ki a bokorból. Ő majd elkapja!

Azt mondta neki a bátyja:
- Rájöttem, hogy Dombos Évát szeretem. Úgy látszik, hogy túl sokszor néztem erre a madaras hasonmására… Elrepült a pimpókai vásár utáni vágyakozásom, legszívesebben visszafordulnék, és mindent bevallanék Évának. Csak félek, hogy kinevet az a mesteri kezeket örökölt leányszépség! Mit mondjak neki, hogy miért jöttem vissza olyan gyorsan, hogy el se mentem?

Öccse észkerekei máris forogtak:
- Miért vagy író, ha nem találsz ki valamit, ami a szerelmes leányszívnek hihető, még akkor is, ha hihetetlen? Mondd neki azt, hogy a falu határában találkoztál egy hosszú szakállú emberrel, aki szívbenézőjével megvizsgálta a szívedet, de úgy, hogy a másik kezében tükröt tartott, így te is láthattad azt, amit a szakállas látott, és megkéred Éva kezét. Édesanyánknak viszont mondd azt, hogy én beszéltelek le a pimpókai útról, mert nekem is kell haszon és dicsőség, mivel félig nyíltan már Éva húgának az udvarlója vagyok, eddig csak titokban lehettem az.

- Mondasz valamit! – ugrott fel a bátyja. Tényleg! Jött egy barátságos tekintetű öregember, aki azt kérdezte tőlem… Mint a mesében! Ám te valahonnan tudsz valamit, te Karcsi! Mi az?

Karcsi elnevette magát:
- Amiről én tudok, arról, csitt! Meg arról is, hogy én honnét tudom! Csinálj úgy, mintha nem tudnád azt, amit én már igen: Éva fülig szerelmes beléd! Nem fog az nagyon kivallatni!

Hát Éva nem is vallatta Jánost, aki elmesélte a mesebeli találkozását a szakállas emberrel, János csak annyit módosított rajta: az ember azt javasolta, hogy kérje meg Éva kezét, és együtt menjenek a pimpókai vásárba, kéz a kézben, és ott válasszanak eljegyzési gyűrűt, és utána jöjjön a gyorsan az esküvő, meg a lakodalom. Éva beleegyezik?

Éva János vállára hajtotta a fejét, és felnézett a legény arcába, és utána megcsókolták egymást.

Egy másik pár is megcsókolta egymást a kert bokrai között, Karcsi félig titokban, és Panni is félig titokban tette ezt, de azért sejthető volt: Panni édesanyja is leánya pártján van.

Végül Éva és János tényleg együtt ment a pimpókai vásárba, szekéren, de már, amikor ott vásároltak, a házasság utáni életükre is gondoltak.

Már mindent megvettek, amikor a hátuk mögött megszólalt egy udvarias hang:
- Ne haragudjanak, hogy megszólítom Önöket, de felismertem a kisasszonyt egy műalkotásáról. Kiskereki Tamás vagyok, a pimpókai MINDENT NÁLAM! bolt tulajdonosa, de négy más településen is van boltom. Láttam Furulyáson a kisasszony „Szépséges madárijesztő” című alkotását, és mivel azt mondták, az életben a kisasszony pontosan így néz ki, ami igaz is, most felismertem itt, a vásárban. Hát mit mondjak? A kisasszony egy nagy művész! Én megvenném a Szépséges madárijesztő alkotását, vagy, ha azt a kisasszony nem kívánja eladni, akkor megnézném más alkotásait is, itt a névjegyem… Várom a kisasszony válaszát!

Hát, ha a pimpókai vásár másnak is ilyen jól sikerült… Csodaszép arany karikagyűrűket vettek az eljegyzésre, esküvőre, és János sikere sem maradt el, még ha Éváéval nem is vetekedhetett, mert megjelent a FURULYÁSI TANÁCSADÓ című könyve, és abban annyi minden volt, kezdve a beteg marhák kezelésétől a különleges ételreceptekig, hogy, ha nem is vették, mint a cukrot, azért valamennyire vették, és a kis hasznot is meg kell becsülni…

A „babagyárban” nem csak csodás díszbabák készültek, hanem egy élő baba is jött, Évára hasonlított szépségében, csak kicsit túl sokat oázott, és ilyenkor János kiment a kert egyik csendes zugába ádámkodni… Ott időnként egy kígyó is megjelent, de az nem az édenkerti Kígyó volt, hanem egy ártatlan sikló… Ámbátor egy kerti béka mást brekegett, amelyik majdnem siklószájba került…

(2020)

Illusztráció: Pixabay.