A „Csendélet” feliratot legtöbbször talán festmények felett vagy alatt láttam. A képeken rendszerint gyümölcsöstál szerepelt, almával, körtével, őszibarackkal és más gyümölcsökkel. Mi tagadás, a szívem egyik ilyen kép sem dobogtatta meg, bár volt közöttük világhíres remekmű is. Lehet, hogy egy ilyen festmény „költői”, de jobban szeretem e gyümölcsöket prózai, természetes, elkölthető, natúr állapotukban…

A csendélet fogalma azonban, átvitt értelemben, sok minden mást is takarhat vagy mutogathat… A falusi csendélet is: álmos kutya hever a kertben, macska szunyókál, leány lányregényt olvas legényekről, nyugágyban, nénike kapálgat és így tovább… Különösen forró nyári napok alkalmasak csendéletekre!

Kertekalja, amihez a faluvégen a Pirosszőlős hegy is csatlakozott, igazi falu volt, falusi leányokkal, legényekkel, kutyákkal, macskákkal, tapasztalt szoknyás hírszerzőkkel, akiket senki sem mert volna csúnya szóval kémeknek nevezni, bár sok mindent kikémleltek, sok mindenbe bekémleltek… Még ügynököknek sem, bár sokféle ügyben, ügyön ügyködtek! Hát némileg különbözik az országos nagypolitika a falusi kispolitikától, bár néha utóbbi is tud nagy zenebonát csinálni a csendéletből, még az Isten háta mögött is…

Mák Pistának, ennek a kedves, jóképű, jó étvágyú, munkatakarékos legénynek, aznap rossz napja volt, mert szigorú apja háromféle munkával is ellátta: 1.) tűzifát fűrészeljen, legyen mivel begyújtani a konyhában, de még 2.) közben a libákra is vigyázzon annyiban, hogy ne menjenek át a szomszédba, ahol az egyik gágogó a múltkor nyom nélkül eltűnt, és 3.) még a disznóknak is adjon enni, - pedig hol van még a téli disznóvágás, ha nyár van!

Ezt követően Pista apja elment a földekre dolgozni, és legényfiára hagyta e három bokros teendőt.

Mák Pista tudta, hogy hamar munka ritkán jó, ezért nem hamarkodta el a dolgot, hanem felmászott az eperfára, és félszemmel időnként rá-ránézett a libákra is.

Ám valójában a libák csak mérsékelten érdekelték, mert fontosabb magándolga akadt: népdalt költött.

Ha a kocsmai közönségnek tetszett a dal, akkor vállalta, bátran, a szerzőséget. Ha nem tetszett a kocsmában iszogatóknak, akkor ráfogta: népdal. A népdalt Petőfi túlértékelte ugyan, de másfajta véleményt azóta sem mert hangoztatni senki. A néppel nem jó szembe kerülni, különösen, ha a helybeli nép olyan bunkókból áll, akiknél ott van a bunkó.

Pista nem volt biztos abban, hogy a mostani „népdalt” ő költötte, vagy máshol hallotta, esetleg most ő írta a felét, saját fejből, és a másik felét máshol hallotta, - különben utóbbi is a saját fejből jött elő, ha az előzően oda belekerültekből is.

A dalt a feketerigó lebecsülően kifütyülte ugyan, de Pistát ez nem rendítette meg, mert a rigó olyan madár, amelyik mindenre fütyül, ezért magabiztosan harsogta:

Felmászott a nyúl a fára,
de leesett a gatyája,
gyáva nyúl ne másszon fára,
leeshet, s nem csak gatyája!

Felmászott a tyúk a létrán, -
csüccs, ölembe, világszép lány,
ha tojásod nekem adod,
kaphatsz tőlem kendermagot!

Hódosmódos Piroska, aki éppen az utcán jött, nem véletlenül, mert Pista hangja felébresztette, és e hang sétálni hívta, talán világszépség versenyt is nyert volna, ha egy ilyen verseny megnyeréséhez elegendő lenne a világszépség, de az nem elegendő, csak egyes butuska emberek így képzelik. Szépségversenyt azon a tájon hivatalosan nem is rendeztek, de azért mindenféle verseny volt, nem hivatalosan még leányszépségek közötti hivalkodás is. Olykor hivalkodásnál némileg és nemileg több is!

Piroska legutóbb mezei futóversenyt nyert, mellbedobással, ami csak a célszalagnál következett be, és Piroskának volt mit bedobnia, nagyon is. Kovácska Böske is igen szép leány volt, de említett testrésze, bár csekély különbséggel, Piroskáénál picit kisebb, így Böskének a mellbedobás, bár majdnem fej-fej mellett futottak, csak második díjat hozott.

Valójában azonban mégis Böske nyert igazán. Mint lehet ez?

Hát úgy, hogy ő, mindjárt a célszalag után, megbotlott, és ráesett az őt néző legényre, Nagyonszabó Jánosra. Utóbbi főnyeremény volt, a legényre hét lány is kivetette a hálóját, de csak Böskének lett ebből sikeres hálóvetés, mert János sok jó tulajdonsággal rendelkező, délceg legény volt, és amikor Kovácska Böske ráesett, a leány máris elkezdte, hogy saját szerencséjének boldog kovácsa legyen, és sikeresen lett is. Így a második díjat nem bánta, és még azért sem irigykedett, hogy Mák Pista szemei egyből a hivatalos nyertesre gurultak, vagyis Hódosmódos Piroskára.

Hódosmódos Piroska azonban tudta, hogy egy legény szemei nem csak rágurulhatnak egy leányra, hanem onnan le is, de számba vette saját előnyeit, észbontó szépségén túlmenően: 1.) ő éppen abban az utcában lakik, ahol Mák Pista, 2.) abban az utcában nem lakik hajadon, az összes falubeli szép leány másutt lakik a faluban, 3.) az ő padlásablakukból rá lehet látni Mák Pistáék udvarára, így tehát ő jogosan tartja Pistát nem hivatalos férjjelöltjének, és jó ezt tapintatosan Pista tudomására hozni, nehogy Pista azt higgye: Piroska megelégszik az ő udvarlásával.

Piroska egyébként művelt leány volt, mert sok regényt olvasott esténként, de most, hogy Pista dalolását hallotta, eszébe jutott egy mese is az egykori iskolás könyvből: A holló meg a róka című. A szerzőjét ugyan elfelejtette, de minek azt emlegetni, egyrészt fura nevű volt, ráadásul pedig francia.

Ám a mese lényegét jól megértette, és jól hasznosította, mert beszólt Pistának:
- Olyan gyönyörű hangod van, Pista, hogy énekes koldusnak is elmehetnél, ha nem volna mit aprítanotok a tejbe! Ha nincs a szájadban a holló sajtja, azért saját magad ledobhatod nekem az eperfádról, téged is elfogadlak sajt helyett, elkaplak!

Ez igen tetszett Pistának, mert a mezei futóverseny óta, amikor Piroska abban a csinos mezben futott, és első lett, azóta többször megfordult a fejében: jó, jó, fut a leány őutána, de mi van, ha e leányszépség után más legények is elkezdenek futni? Ám hallott valamit arról, hogy a legényben legyen önérzet, és jobb, ha a leány ugrasztja ki a nyulat a bokorból, mintha a legény árulja el szíve tapsifülesét, ami akkor már egyből nem lesz titok.

Utóbbi okból szenvedő arcot vágott:
- Minden vágyam az, Piroska, hogy, innen az eperfáról, öledbe hulljak, mint érett szilva! Ám nem hagyhatom el őrhelyemet, mert a libákat kell szemmel tartanom, és azok össze-vissza mászkálnak, innen a fáról figyelem őket. Meg még fát is kell fűrészelnem a kézifűrésszel, és a disznókat megetetnem.

Ha elvégeznéd ezt a két utóbbit helyettem, akkor leugranék az öledbe, és a hímes tojásaid csókolgatnám, bár most nincs húsvét, de ilyen csókolgatással a hús nem vétene semmit, és kendermagot is adnék, ha volna…

Piroska arra gondolt, hogy ennyi kis munkát megér Pista leugrása a fáról az ő ölébe, igaz, onnan majd még tovább kell ugratnia a legényt másba is, de egy ilyen ugrás további ugrások kezdete is lehet… Vette hát a kézifűrészt, és nekiállt a fűrészelésnek.

Közben Pista sem tétlenkedett a fán, mert onnan éretlen feketeeperrel dobálta a disznókat az ólban. Éretlen alma jobb lett volna, mert az puffan is a sertések testén, de a disznók az éretlen feketeeperre sem néztek feketén, sőt, még azt is beképzelték, hogy a legényt merő jószívűség vezeti tettében, előételt ad nekik… Persze, a moslékot is várták.

A libákban viszont nem lehet megbízni. Igaz, a disznókban sem, de, ha a disznók ólban vannak, akkor a jól megépített ólban magában, igen.

Bár a kerítésen csak egyetlen rés volt, és a liba köztudottan nem okos állat, úgy látszik, hogy a tizenkét liba között mégis volt egy kicsit eszesebb, az megtalálta a rést, és a többi libát is átvezette a szomszédba.

A tizenkét liba vendégeskedését a szomszéd nem vette zokon, talán azért, mert nem tartózkodott otthon, de a libák sem csináltak nagy gazdasági kárt, csak a szomszéd salátáit rövidítgették. Mi az, más gazdasági károkhoz képest?

A libáknak azonban tulajdonképpen tilos volt a szomszéd kertjében való tartózkodás, mert a múltkor tizenhárom liba ment át, de csak tizenkettő került vissza. Ez vitára adott okot Pista apja és szomszédjuk között, bár az ismeretlen libaeltüntető, ha úgy vesszük, a baljóslatú tizenhármas számtól szabadította meg Pistáékat, - de ezt Pista apja nem méltányolta eléggé.

Pistának sem tetszett a dolog, bár akkor is írt egy szép dalt, - népdalnak:

Eltűnt libám mindhiába keresem!
Te szép kislány, épp te vagy szívesetem!
Egy csókodért szívem vágyát bevallom:
teérted fáj az én szívem oly nagyon!

Ne hagyj engem bús bánatba beesni!
Gyere velem fehér libát keresni!
Benézünk sok levélbodros bokorba!
Ügyes kezünk a libuskát megfogja!

Pista átugrott a kerítésen, Piroska követte. Visszaterelték a megszökött libákat. Utóbbiban Mucsai Józsi is segített nekik, aki éppen arra járt, mert ő is át tudott ugrani a szomszéd kerítésén, a kapu felől. Józsi segítőkész volt, ha rájött a jószívűség. Ezúttal rájött.

Ám, miután Józsi eltávozott, a visszakerült libáknál történt libaszámolás csak tizenegyet mutatott az előző egy tucat helyett. Ezt a libaszám csökkenést Pista, mint apja által kinevezett libaőr, nem engedhette meg.

Fogta kerékpárját, utána kerekezett Józsinak, és így derült ki: egy pimasz liba, Józsi tudta nélkül, belebújt Józsi zsákjába. Józsi ugyan mentegette a libát, hogy az csak betévedt a zsákba, és a mély, sötét zsákból nem talált napfényes kiutat…

Pista arcáról azonban Józsi nem sok jót nézett ki, és féltette a fülét, ami nem egyetlen testi dísze volt ugyan, de azért a fül nem szereti a pirosságot, ha utóbbi nem az örömtől van, ezért gyorsan így szólt:
- A lónak négy lába van, mégis megbotlik! Ha nem fújod fel nagyra ezt a kis libás hibát, akkor én, igaz becsületemre, elmondom neked, amit a faluban megtudtam arról, hogy melyik leány szeret téged annyira: szülei még a faluvégi, pirosszőlősi kis házikót sem sajnálnák tőled, ha az ő leányukat boldogítanád!

Pista esze gyorsan forgott: mit érne neki Józsi fülének megtépázása, az már úgysem lesz szebb, bármit csinálna vele… No és ezt tényleg tudnia kell azt, amit Józsi tudott, és Józsi most, ha „igaz becsülettel” nem is rendelkezik, most nem mer majd hazudni, mert a fülönfogás, egy ilyen libás ügyben, hathatós szer lehet a hazugság ellen. Így beleegyezett.

Józsi meg azt mondta:
- Hódosmódos Piroska bolondul utánad, ezt nyilván eddig is tudtad. Nem új.

Ám én azt is tudom, amit az ablakuk alatt hallottam. A szülei, Klári Néni és Bálint bácsi, arról beszéltek, kettesben, hogy, ha nagyon muszáj volna, akkor a pirosszölősi kis házikót, azzal a nagy kerttel, leányuknak, meg neked ajándékoznák, mert te csak egy kedves kis lókötő vagy, nem pedig egy nagy gazember, és a leányuk, Piroska, majd gatyába ráz téged, és a legfontosabb mégis Piroska boldogsága.

Hát Józsi szavai nem voltak hatástalanok, mert a legényke füleit Pista nem bántotta, csak a libát vette vissza.

Aznap éjjel szépet álmodott, és szerelmes lett álmában egy pirosszölősi házikóba is, de Piroska sem esett ezzel ki nála a szerelemből, és másnap átment Piroskához.

A leány szülei nem voltak otthon, de ezt Pista nem hiányolta, és azt mondta:
- Piroska, olyan gyönyörű álmom volt, hogy nem csak az angyalok, de még az ördögök is mosolyogtak! Azt álmodtam, hogy együtt vagyunk egy pirosszőlősi házikóban, mint férj és feleség, és annyi csókot adtunk egymásnak, hogy az nem volt kevés, és az álom úgy felcsigázta az érdeklődésem e csigaházacska iránt! Egyszer meg szeretném nézni azt a házikót!

Piroska nagyon megörült, és tudta, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, és nem kell megvárni az „egyszert”, mert akkor, ha vár, ki tudja: lesz-e „sokszor”, ezért máris hozta a házikó kulcsait, és azt mondta:
- Én is kíváncsi lettem, hogy te mire vagy ott kíváncsi, itt vannak a kulcsok, mehetünk. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

Ez még csak háznéző volt, nem háztűznéző, bár olykor a kettőt nagyon nehéz elválasztani egymástól. Pista rájött: nemcsak Piroskába szerelmes, hanem a házikóba is, és a két szerelem nem zárja ki egymást.

Megkérdezte Piroskát:
- Nagy pofont kapok-e, ha úgy csókollak meg, mintha már férjed volnék?

Piroska nevetett:
- Hát azért nem kapsz pofont, sőt, tudni szeretném miben fognak különbözni eddigi legény és leánycsókjaink majd a férj és feleség csókoktól! Ám utána megmutatom, hogy milyen pofonokat fogsz majd kapni, ha férjként félre akarsz lépni!

Pista csókjaival, amiket majd feleségként fog kapni, Piroska annyira elégedett volt, hogy azt nem is titkolta.

Pista legjobban mégis annak a három pofonnak örült, amit a leány mintának adott neki, arra az esetre, ha a félrelépés gondolata jutna az eszébe a házasságban. Igaza van Piroskának! Élhet majd férji jogaival, - de legényjogai megszűnnek, és ez így jó, mert azok csak bajt hozhatnának rá a házasságban! Többszörös bajt!

Ezt követően sok mindent kipróbáltak a házikóban, majd mindent gondosan bezártak, és kéz a kézben mentek Pista édesapjához.

Pista apjának volt szeme, számított erre a fordulatra, és Piroska fülébe súgta: nekik ajándékozza a kutyakergetői kaszálót, egy új kaszával együtt.

Piroska ennek nagyon megörült. Az ő szülei előtt sem volt meglepetés, hogy Pista megkérte a lányuk kezét.

Egy év múlva megszületett Mák Piroska, és két év múlva Mák Jancsika is, hogy a kis Piroskának ne kelljen később egyedül csintalankodnia.

A falusi csendélet a pirosszőlősi házikóban kicsit hangosabb volt, mint máshol, de a szomszédok is kicsit messzebb voltak, másrészt, ha kutya ugat, macska nyávog, liba gágog, malac visít, majd abbahagyja mind, egy kis nyugtalanság nem a világ, ha nem volna, akkor az emberek nem tudnák értékelni a nyugalmat.

Később még az is kiderült, hogy ott, ahol két gyerek van, jobb, ha csacsiból is kettő, mert, ha a két gyerek egy csacsira akar ülni, az is megoldható, ha meg mindegyik a sajátjára, mert egy kis nézeteltérésük támadt, az is.

Utóbbiból az a tanulság: szamarakkal is békét lehet néha teremteni, csak nem kell azt gondolni, hogy mindig.

(2020)

Illusztráció: Pixabay.