Sokféle lehet Égi ének, -
éneke rejtett messzeségnek,
s énekén kékségnek, szabadnak,
egy-egy felhősor elhaladhat…

Piros tükrök egymásra néznek?
Rajtuk ott csillog alkonyének,
majd égi ének esti holdat
csillagtűzzel körülragyogtat…

Ó, nyárban tücsökhangos esték,
ha Végest ölelt Végtelenség,
s tudott, s nem tudott együtt mentek:
gyermekei a Végtelennek!

Egy Ég éneke életemben
Tájat adott, melyet szerettem, -
s hol az a Táj? Ha lélek, - Lélek,
imádhat embertelenséget?

Ha lélek, - Lélek, nem imádhat!
Lélek felelős önmagának,
s a Lélek felelős a Létnek, -
Szépség-szabadság Istenének!

Ha Égi ének éle villan,
mutatja majd: Ítélet itt van!
Fekete pap, fekete eszme
kiket feszített rá Keresztre?

Ha több Fény lesz, lelkekbe Látó,
Szabadságból lehet varázsszó,
addig is Szó, te éles Ének,
Igazság Lelkét, Szívét védjed!

Égének, életemnek Álma,
értő szemmel nézz e világra, -
e rossz világnál jobbat, szebbet
csak értő Gyűlölet szerethet!

Velem csak az, ki Rosszat gyűlöl,
Rosszat, amely bűzlik a Bűntől,
s valahol Pokol minden béke,
mely bókolni megy Bűn elébe!

Nézz szemébe, szíválmú Ének,
a mocsokból jött csőcseléknek,
fekete pap, fekete eszme,
ha Világot feszít Keresztre!

Kiáltsd velem, szíválmú Ének:
- Elfonnyadt zászlók mit sem érnek!
Petőfi tudta, igaz hitben:
csak a Szabadság lehet Isten!

Ezt egy gyenge nép elfeledte.
Ítélet? Közel? Vagy még messze?
Készül egy könnyes, véres Ének?

Holnap, mutasd meg Messzeséged!


(2020)

Illusztráció: Pixabay.