Könyvbebújó Balambér igen nagy tudós volt. A madarak életét tanulmányozta, dicséretes buzgalommal.

Nézzükcsakmihol Lenke szintén nagytudományú volt, csak cicában. Ő nem csupán a madarakat vizsgálgatta érdeklődéssel, hanem az egereket is. Méghozzá igen sokrétűen: hol élnek és hogyan, mit szeretnek és mit nem, beleférnek-e a bőrükbe, mi van abban az aranyos kis szívükben, rosszmájúskodik-e májuk, zúgolódik-e zúzácskájuk, ízletes-e a husikájuk és így tovább...

Balambér csupán azért nem kedvelte Lenkét valami nagyon, mert észrevette: ha a cica megjelenik, akkor a ház körül menten kevesebb lesz a tanulmányozásra alkalmas szárnyas-csőrös népség. Hiába, ahogy a közmondás tartja, két dudás nem fér meg egy csárdában, ráadásul kiderült: még egy kertben sem látják egymást szívesen.

Lenke azonban barátkozni szeretett volna Balambérral. Több okból is: 1. őt is érdekelték a tudós madarai, 2. Balambér kitűnően tudott májat sütni, 3. ha a Nobel-díjra nem is, a Lopdel-díjra időnként igényt tartott.

Éppen a pompás sültmáj-illatok csalogatták Lenkét Balambér kertjébe. A cica finom célzásként így nyávogott a tudósnak:
- Mi a máj?! Mi a máááj?!

Azt hitte: felvilágosítás mellé kóstolót is kap, ami a máj fogalmának érzékeltetéséhez egyértelműen hasznos.

Balambér azonban így értette a cica szavait: "Mi a nyár?!" Oktató tekintettel nézett ki az ablakon:

- A nyár az év egyik szaka, tehát évszak!

Ezt követően visszament a konyhába, de nemsokára ismét fülébe kúszott a kertből a panaszosan kunyeráló hang. A tudós elgondolkozott és kissé szégyenkezett: tényleg, pontosabban is elmagyarázhatta volna e tudni vágyó cicának, hogy mi a nyár! Ismét kinyitotta az ablakot, és pontosította a meghatározást:

- A nyár egy évszak, amelyik a tavasz után következik!

Ezt követően visszament a konyhába és tovább sütötte a májat. A folytatódó panaszos nyávogás azonban önmagába-nézésre, és annak felül bírálatára késztette a tudóst, hogy valóban eléggé kiokította-e a nyár lényegéről ezt a tudásra szomjas cicuskát.

Ismét az ablakhoz ment hát, de szórakozottságában most a sült májjal telt serpenyőt is magával vitte. Lelkesen magyarázta a dicséretes szorgalmú nyávogónak:
- A nyár a tavasz után következő évszak, utána az ősz jön. A nyár a legmelegebb évszakunk. A hazai nyári középhőmérséklet...

Önfeledten tovább szónokolt, és közben, véletlenül, meglendítette a serpenyőt, amelyről csak akkor fogta fel, hogy a kezében van, amikor az összes sültmáj Lenke elé hullott. A cica két szeme felragyogott, hálásan falta a finomságot.

Balambér úgy érezte: végre sikerült kielégítenie a cica kíváncsiságát. E feletti öröme messzemenően kárpótolta őt a sültmáj elvesztéséért. Visszament a konyhába és sajtos szendvicseket készített magának.

A cica este így mesélte el a történetet karmos barátainak:
- Képzeljétek: ma sültmáj-szagot éreztem. Balambér házától jött. No, megyek oda, nyávogom:
- Mi a máj?

Hát annak a Balambérnak elég nehezen forog az esze kereke! Többször is odajött az ablakhoz és a nyárról karattyolt nekem valamit. Ám ismertek, engem nem lehet olyan könnyen lerázni! Addig-addig kérdezgettem a májról, amíg megértette és elém öntött egy egész serpenyővel. Csak az emberek lehetnek ilyen nehézfejűek, de azért sohasem szabad feladnunk a reményt, hogy megértessük velük azt, amit akarunk!

Az illusztrációt DORA WIESZT készítette.