Feltöltve: 2020-05-08 17:51:54
Megtekintve: 5577
A VILÁG EGY NAGY KÁLYHA
A világ egy nagy kályha,
melybe befűtenek,
időnként, s izzó teste
megégethet kezet,
máskor meg az a kályha
túlságosan kihűl,
s hideg, közönyös arcok
várnak köröskörül.
Jó kényelmes melegben, -
de a hőség pokol,
s hol fagy görbít be testet,
ott is a baj honol.
Fűthetne a Jóisten,
ha volna, s lenne Jó,
s akinek a nevében
ígérget sok csaló,
ki rossz fát dobat tűzre,
ha neki az – haszon,
s emberek nem tűnődnek
el a látottakon,
s hallottak, bár a fülbe
bejutnak, ámde ép
észt beljebb úgy hiányol
koponyatöltelék!
Belül a Föld is kályha:
izzik a belseje,
s ha holnap felrobbanna,
már hír sem kellene:
minden részekre hullna,
hazug és színigaz, -
s egy sohasem volt Béke
lenne, örökre az?
Még ezt sem tudjuk, sajnos,
mert van tágabb Világ, -
s benne a Végtelenség
imádja önmagát?
Az embernek a Végest
kell megértenie,
de önmagát sem érti, -
ez igaz, s nem mese!
Írom e furcsa tényt és
magamon nevetek:
nem értem e világot, -
magán sohsem nevet?
Itt-ott humorral játszik,
de jön a szemhunyor,
s olyan idétlen játék, -
felfordul a gyomor!
Kályhánk még ül a Kályhán, -
s a kánya csípje meg!
Ha robban mindkét kályha, -
az lesz majd oly remek?!
Hát, szól a Világkályha,
s Föld-kályha sem nyafog:
- Emberek, csak Kitartás! –
én felrobbanhatok!
A Jóistennek mindegy, -
ha van: Mindenható,
ha meg nincsen, hát akkor
miért ne lenne jó?!
Ha Teremtés – hazugság,
akkor Isten de nyert, -
ha nem, hát még inkább nyert:
nincs már ott a selejt!
(2020)
A képen:
Universum – C. Flammarion fametszete, Párizs, 1888., színezés : Heikenwaelder Hugo, Bécs, 1998, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gegyetem#/media/Fájl:Universum.jpg
melybe befűtenek,
időnként, s izzó teste
megégethet kezet,
máskor meg az a kályha
túlságosan kihűl,
s hideg, közönyös arcok
várnak köröskörül.
Jó kényelmes melegben, -
de a hőség pokol,
s hol fagy görbít be testet,
ott is a baj honol.
Fűthetne a Jóisten,
ha volna, s lenne Jó,
s akinek a nevében
ígérget sok csaló,
ki rossz fát dobat tűzre,
ha neki az – haszon,
s emberek nem tűnődnek
el a látottakon,
s hallottak, bár a fülbe
bejutnak, ámde ép
észt beljebb úgy hiányol
koponyatöltelék!
Belül a Föld is kályha:
izzik a belseje,
s ha holnap felrobbanna,
már hír sem kellene:
minden részekre hullna,
hazug és színigaz, -
s egy sohasem volt Béke
lenne, örökre az?
Még ezt sem tudjuk, sajnos,
mert van tágabb Világ, -
s benne a Végtelenség
imádja önmagát?
Az embernek a Végest
kell megértenie,
de önmagát sem érti, -
ez igaz, s nem mese!
Írom e furcsa tényt és
magamon nevetek:
nem értem e világot, -
magán sohsem nevet?
Itt-ott humorral játszik,
de jön a szemhunyor,
s olyan idétlen játék, -
felfordul a gyomor!
Kályhánk még ül a Kályhán, -
s a kánya csípje meg!
Ha robban mindkét kályha, -
az lesz majd oly remek?!
Hát, szól a Világkályha,
s Föld-kályha sem nyafog:
- Emberek, csak Kitartás! –
én felrobbanhatok!
A Jóistennek mindegy, -
ha van: Mindenható,
ha meg nincsen, hát akkor
miért ne lenne jó?!
Ha Teremtés – hazugság,
akkor Isten de nyert, -
ha nem, hát még inkább nyert:
nincs már ott a selejt!
(2020)
A képen:
Universum – C. Flammarion fametszete, Párizs, 1888., színezés : Heikenwaelder Hugo, Bécs, 1998, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gegyetem#/media/Fájl:Universum.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!