Láttam egy álom-hegytetőt.
Gurult rajta a nap,
s ég hozott kart kitárt időt,
s szállt fent a kék, szabad.

A tájon, lent, kis házakat
a zöld szín átölelt,
s örültek a fehér falak, -
mindegyik csendre lelt.

A csend, - az jó. S a kék, s fehér,
s az álom-hegytető,
mely képzeletből is megél,
s újraképzelhető.

A csend, - az jó. S ha este jó, -
csendet meg nem sebez.
S hitette egykor volt való:
majd ilyen este lesz.

Hát, az álomban még ilyen,
s az álom-hegytetőn
még jó a csend, s a szívemen
ott piros-szép időm,

de lent már árnyak lengenek,
sötétek mind a fák,
s valóság-hegytető felett
búsuló némaság.

Ó, minden tücsök néma már!
Hangjuk ment, voltba át,
s egy vak csillag vár Csillagot, -
tegnapi önmagát.

(2020)

Az illusztráció DORA WIESZT felvétele.