Kékkabátos Évának volt egy szívbéli vágya, meg egy gyönyörű, Karcsi nevű kandúrcicája.

A vágyának neve is Karcsi volt, de az még legényként legénykedett. Erdőszerető Károly volt a neve, és tanító volt a faluban.

Károlynak tetszett a fekete farkú, és bundájának egyéb részein fekete, meg fehér foltokat hordó cica. Nem érezte vetélytársának, sőt, így okoskodott, mert igen tetszett neki a cica: udvarolok a cicának, aki Éva kedvence. A leány szereti a cicát, a cica megkedvel engem, és a leány rájön: ilyen szerény legény illik hozzá, mint én, nem hencegő!

Aznap a cica bement Évához a konyhába. Ez tilos volt neki, mert a konyhába olyan jó dolgok vannak, amelyek egy legénycicát is rosszra csábíthatnak. Azt mondta a leány Karcsinak, aki igen szerényen nyávogott, és szemérmesen kunyerált:
- Ez a máj libamáj, abból cicának nem jár!

Ám mégis megszánta a cicát, kivitte a konyhából, és adott neki egy picike libamáj darabkát. Máris ment vissza, és a másik Karcsiról ábrándozott.

Igen, de egy idő után észrevette: Karcsi kandúr újra a konyhában van, megint szerényen nyávog, és megint szemérmesen kunyerál. Érmet érdemelne a szemérmessége, még ha nem is a szemére!

Ám megint kioktatta, megint kivitte a konyhából, és megint adott neki egy májdarabkát. Hozzátette: - Ami nem jár, az nem jár, akkor sem, ha libamáj!

Erre az udvarból a ludak rágágogtak.

Éva szíve azonban elkezdett hevesebben dobogni, mert észrevette a konyhaablakból, hogy az utcán megy Erdőszerető Károly. Gondolt egyet, és mindjárt elővett öt darab kisebb halat. Ha Károly bejönne, ő kisütné neki, és mást is kisüthetne talán… Az első csók a legédesebb, ha megy, még ha nem is meggyként megy, hanem cseresznyeként…

Szemérmesen szerény leány nem szólítja meg ilyenkor a legényt, akire a szíve vágyik, - mert mit gondolna róla a legény?

Ám az nem tiltott szemérmes leány számára sem, hogy kihajoljon a konyhaablakon, és a kerti libákat szemügyre vegye, jó gazdasszonyként.

Hát kellőképpen ki is hajolt, olyan hajlással, hogy Erdőszerető Károly észrevehesse, és a leány kihajlott szépséges részét is észbe vehesse.

Károly észre is vette, és beszólt:
- Hoztam, Éva, egy kis mócsingos húst Károlynak, odaadhatom neki? Nem zavarom meg ezzel konyhai hadműveletét?

Éva elpirult, de azért két ragyogó szeme arra mutatott, hogy nem játssza, hölgyként sem, a konyhai hadparancsnokot. Nevetett, és hozzátette:
- Nagy megtiszteltetés volna, ha bemutathatnám konyhai haditudományom!

Károly, a kandúr, megkapta a húsdarabot Károlytól. Utána a konyhában Károly, mármint Erdőszerető, észrevette, hogy a macska is beszökött, és a halak felé nyújtja pracliját, de, cinkosként, összekacsintott a cicával: - Tartsunk össze, mi legények!

Igen, de a fazekak és lábosok körül tevékenykedő Éva, aki háttal állt egy pár pillanatig, hirtelen megfordult.

Egy hirtelenség csak egy, de jött másik is, mert Károly meg ugyanakkor valamin megcsúszott. Nem esett el, mert előtte volt Éva, csak belecsúszott a leány karjaiba. No, ha már úgyis ott volt, tovább vitte a vágy, megcsókolta a leányt. Éva ez ellen nem tiltakozott, olyannyira nem, hogy leültek egy székre, Éva meg beleült Károly ölébe, és a szívből jött csók többször megismétlődött.

Később vették észre, hogy min csúszott el Károly! Hát azon a halon, amit a cica az asztalról szerzett, de most nem azt ette, hanem egy másikat.

A leány fényes szemei nem haragra utaltak a cicát illetően, hanem Károly csókjaitól fénylettek. A cica megkapta a konyha kövén megsérült halat is, de azt már a kertben. Ott ugyan meg kellett feleznie Cecília cicával, akár akarta, akár nem, de később Cecília hat kiscicát szült kárpótlásul, és így helyreállt a béke.

Károly és Éva lakodalmán Károly kandúr pedig jutalmat kapott, amelyet csak szerény szemérmességgel toldott meg, bár nem egészen törvényesen.

(2020)

Az illusztráció DORA WIESZT munkája.