Feltöltve: 2020-05-02 07:22:29
Megtekintve: 5581
2020. május 1.
Koronavírus bókolt.
Kinek? Nem lehet tudni.
Arany kócbajszos ember
kezdett úgy cirkuszolni!
Rányomta kövérségét
parancsuralmi Házra,
s nem írtak semmit sem fel
a Háznak lázfalára,
és nem volt már sehol sem
volt Kalapácsos Ember,
a nagy-nagy kalapáccsal, -
ki tudja hová ment el?
Barmok a Házra néztek,
maguk is jól kinéztek!, -
s Aranyat érő Bajszos
a Nagy Vezérre nézett.
Az nem volt az a Bajszos,
erős, ordító ember,
ki acél akarattal
távoli grádig ment el…
Nem! Nála, ami elment,
az ész volt, és ki látta:
a Bukszán túl mi célja,
merre jár puszikája?
Ám tudta: Kína hol van,
és hol van isten kínja,
mert, mikor esze ment el,
a Nagy Falra felírta,
s neki sokan falaztak,
tapsoltak mind a bábok,
lengett lepkés ígéret,
Doktorbáb dróton rángott,
s én magam el sem hittem,
hogy szembehunyós eszme
sok-sok birkája újra
Vágóhidat szeretne…
Hát sok-sok Május Egy volt,
s bámultak birkák, bambák,
de volt egy is, amelyen
a Munkát így lesz..ták?!
Birka birkákat Nemzett.
Tolvaj a Közét lopta,
s Fekete Társasága
rász@rt a Holnapokra.
Hát ezt már így kell írni,
vélik: kukactól szebb lesz,
és wasskeresztes bácsik
imádtak fakeresztet,
és wasskeresztes nénik
olyan szép keresztények!
Fényes aranykereszttől
szépülnek csúnya tények?
Hát, bizony, hitték, hitték,
s a Tolvaj lett az Isten,
s esze elment, de ott volt
minden Haszonkereszten,
marka Önhaszon Útnál
horogkeresztre vágyott, -
vagy csak, hogy áldott marka
legyen örökre áldott?!
Távol úgy lapult Erdély,
szép papos sötétjében!
S egy elbutított népség
álmát fényezte éppen,
s ment tovább Becstelenség,
ment tovább elment elme…
S az a sok fejetlenség
állított, mindent, fejre…
Volt már május vörösben.
Sok május jött pirosan.
E nap most csudanap volt, -
senki sem tudta: hol van?
Haza? Nem volt sehol sem,
csak elment eszű szóban,
és holt fehér lett Május
Egy is, eltávozóban.
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Kinek? Nem lehet tudni.
Arany kócbajszos ember
kezdett úgy cirkuszolni!
Rányomta kövérségét
parancsuralmi Házra,
s nem írtak semmit sem fel
a Háznak lázfalára,
és nem volt már sehol sem
volt Kalapácsos Ember,
a nagy-nagy kalapáccsal, -
ki tudja hová ment el?
Barmok a Házra néztek,
maguk is jól kinéztek!, -
s Aranyat érő Bajszos
a Nagy Vezérre nézett.
Az nem volt az a Bajszos,
erős, ordító ember,
ki acél akarattal
távoli grádig ment el…
Nem! Nála, ami elment,
az ész volt, és ki látta:
a Bukszán túl mi célja,
merre jár puszikája?
Ám tudta: Kína hol van,
és hol van isten kínja,
mert, mikor esze ment el,
a Nagy Falra felírta,
s neki sokan falaztak,
tapsoltak mind a bábok,
lengett lepkés ígéret,
Doktorbáb dróton rángott,
s én magam el sem hittem,
hogy szembehunyós eszme
sok-sok birkája újra
Vágóhidat szeretne…
Hát sok-sok Május Egy volt,
s bámultak birkák, bambák,
de volt egy is, amelyen
a Munkát így lesz..ták?!
Birka birkákat Nemzett.
Tolvaj a Közét lopta,
s Fekete Társasága
rász@rt a Holnapokra.
Hát ezt már így kell írni,
vélik: kukactól szebb lesz,
és wasskeresztes bácsik
imádtak fakeresztet,
és wasskeresztes nénik
olyan szép keresztények!
Fényes aranykereszttől
szépülnek csúnya tények?
Hát, bizony, hitték, hitték,
s a Tolvaj lett az Isten,
s esze elment, de ott volt
minden Haszonkereszten,
marka Önhaszon Útnál
horogkeresztre vágyott, -
vagy csak, hogy áldott marka
legyen örökre áldott?!
Távol úgy lapult Erdély,
szép papos sötétjében!
S egy elbutított népség
álmát fényezte éppen,
s ment tovább Becstelenség,
ment tovább elment elme…
S az a sok fejetlenség
állított, mindent, fejre…
Volt már május vörösben.
Sok május jött pirosan.
E nap most csudanap volt, -
senki sem tudta: hol van?
Haza? Nem volt sehol sem,
csak elment eszű szóban,
és holt fehér lett Május
Egy is, eltávozóban.
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!