Az ember végül meghal:
Anyag teremt és pusztít.
A Lélek? Anyagmozgás,
mely olykor ezt-azt súg itt,

olykor a bonyolultból
ezt-az tanácsol néha
a testnek, hogy kövesse,
de a test sokszor léha,

s van úgy: a bonyolultból
parancsot küldhet Lélek…
Ez a mozgás parancsol
akkor a Messzeségnek?

Van, ki gondolja, nem más
a Lélek: alvó lárva,
egy tudományos börtön
ketrecébe bezárva,

s ha majd a Tudás több lesz,
pillangó szárnya nőhet,
s rácsok résközén átjut,
jelez egy várt Jövőnek.

Más azt gondolja: Isten,
ki Lelket megteremtett.
s mikor az ember meghal,
ha „jó” volt, láthat Mennyet,

ha „rossz” volt: Poklot láthat,
rosszabbat, mint a Földön,
és ott léleksebekből
még nagyobb szenvedés jön.

Istennel így ijeszt meg
mást is tudatlan néne,
vakhitű, s képzeletben
megy az Isten elébe,

s tolvaj papot így szolgál
e néne, s sok-sok rosszat, -
„szent utakat” kövez ki
embertelen gonosznak…

…de, ha az Anyag Isten,
az sem magyaráz Lelket,
mivelhogy a Tudás is
most csak határig terjed, -

valahol meg kell állni,
valahol meg kell halni,
egyénnek öröklétet
oly badarság akarni!

Nincs tény arra: van Isten.
Igaz, arra sincs: nincsen.
Anyag mozgása Lélek
bennem, istentelenben?


Lélek, ha Anyagmozgás,
szavát akkor is várom.
Van úgy: parancsol, - szóljak
ezen a rossz világon,

szóljak a szebbért, jobbért,
szóljak tolvajok ellen,
készülő emberirtás,
ha egyre veszettebben

közeledik, és rablók
kezébe került zászló,
s fasiszta jelmezbálból
embertelen kilátszó…

Az ember meghal végül, -
könnyen megnyugszom ebben,
de amíg bennem Lélek,
szavára kell figyelnem,

azt nem tudom: miért kell,
de azt igen, - kik lopnak,
s a tolvajok szavára
szavam nem bólogathat,

sohasem helyeselhet
a szavam olyan népnek,
ki hazáját eladta
ördögnek, istenségnek.

Az én Hazám a Szépség,
s ki honfitársam: ember,
s nem honfitárs magyar sem,
ha egy a becstelennel,

ha úgy emel Keresztet:
csak saját hasznát várja,
s szava is undorító,
meg sunyi hallgatása.


Az ember meghal végül, -
s kinek kell „örök élet”?
Az még Megérthetetlen,
s a Lélek sem megértett,

de azt tudom, a Lélek,
a nem ismert: parancsol
nekem, addig, míg élek.
Itt egyre kórosabb kor,

s inkább halok meg harcban,
hol Becsület, - varázsszó,
mint hitvány tolvajok közt,
akiknél szennyes zászló.

Az ember meghal végül,
de a Lélek-vers tudja, -
egy nép szemébe nézett,
s mutatott mocskos útra:

- Kölcseyt meggyaláztad,
Petőfit meggyaláztad,
s mily „Isten” ott a szádon,
ha eladtad hazádat?!

(2020)

A képen:
A magyar néphit szerint a mennyországban minden léleknek van egy égő gyertyája és ameddig az lángol, addig él az ember, készítette Richard
W. M. Jones és saját felvétele, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fa/Candle-flame-and-reflection.jpg