Magyarország most, így, olyan:
majdnem mindenki fél, -
hát, volt már szakadékban is,
s szakadék szélinél…

Mellet ver csacskán „nemzeti”:
- …de mégis megmaradt!
Ez kivár időtlen Időt!
Isten áldása hat!

Én Istenre rá nem fogok
bút, bajt, vágóhidat,
s múltból szemembe visszanéz
sok küzdő pillanat.

Kölcseytől szép volt: remélt.
Isten jövőbe híd?
Ma is, butácskán, ezt hiszi
e nép? Ilyen naiv?

Én nem hiszem, hogy ezt hiszi,
ki „nemzeti”, - de lop,
s nem hiszem, hogy áldott lehet
kolduló népmarok…

Kölcsey? Meghalt, s holtan is
meggyalázott, nagyon, -
és melyik párt gyalázta meg
Őt falragaszokon?!

Hát, wasskeresztes fakereszt
útján én nem megyek.
hol NAT ide, és NAT oda,
és bűz, és döglegyek,

és nem hiszem, hogy jó magyar,
s szívében jó a Hit,
aki itt Keresztes Vezért, -
fasisztát istenít!

Ez az ország áldott? Dehogy!
Majdnem mindenki fél.
S hazát félt? Milliárdjait
félti a Nagy Vezér!

(2020)

A képen:
Himnusz-szobor elölnézetben, Budakeszi, V. Majzik Mária alkotása, Adam78 felvétele, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6lcsey_Ferenc#/media/Fájl:Himnusz_sculpture_front.jpg