Feltöltve: 2020-03-23 10:49:12
Megtekintve: 5652
Vers az elkülönítőben
Az „elkülönítő” többféle jelentésében használatos, de én most, csak félig-meddig átvitten, egy különleges járványügyi elkülönítést értek alatta, szépirodalmi művekre vonatkozóan. Persze, lehet alkalmazni és alkalmazták is, csúnyairodalmi művekre, sőt, írókra, költőkre is, meg más gondolkodókra, de meg néha, félreértésből, vagy felülről jött parancsra, azonosan gondolkodókra is, nagyritkán még egy-egy nem gondolkodóra is, ha feltételezték: előbb-utóbb gondolkodna, ha lehetősége volna rá.
Az író elkülönítése is sokféle volt. Most csak egy igen enyhe formáját említem, R. esetével, aki 1949-ig , a „koalíciós időkben” több könyvét ki tudta adatni, de utána már, a koalíció új állapotában, egyetlen kéziratát sem. Persze, tudtam, hogy nem híve az adott társadalmi rendszernek, mivel az írás lehetőségétől megfosztották, de őt magát nem különítették el valamiféle rácsos épületben.
Beszélgettünk időnként az utcán, négyszemközt, mint két ellenséges eszme híve, barátságosan, ő is tudta, én is tudtam: nem fogjuk elárulni egymást. Meg, végül is, ha elvtársak nem is, írótársak voltunk. Igaz, én, akkor még csak egy nyomtatásban megjelent verssel, valamint egy kevésbé ismert napilapban megjelent mesékkel. Egyébként igen jámbor is volt eszmecserénk is.
- Az író, akkor író, ha el tudja adni műveit, az én kinyomtatott könyveim most már nem tudom eladni. Jobb a cipésznek, elkészíti a cipőt, eladja… – mondta ő
Hát ez bizony igaz volt. Mégsem volt kedvem cipésznek állni, de egyelőre ez nem is volt szükséges, mert gimnáziumba jártam, a szépirodalom és a történelem tantárgy sztárjaként, valamint a matematika tantárgy gyűlölőjeként. Lehet, hogy a matematikát jobban gyűlöltem, DISZ-titkárként is, mint némely osztályellenséget? Ha így lett volna, az is érthető lett volna: az osztályellenség akkor meghúzta magát, de a matematika nekem behúzott volna, és akkor nem vagyok jeles rendű.
Később, - talán már 1953 táján, amikor Berija megvigasztalta kicsit Nagy Imrét Moszkvában, hogy ne ríjon, inkább legyen, Rákosi főtitkársága mellett, ő a miniszterelnök? Hát ez az időpont nem biztos, de R., valószínűleg, akkor kapott engedélyt hivatalosan, hogy meglévő otthoni könyveiből néhányat ingyen az egyik nagy budapesti könyvtárnak ajándékozzon. Ez tehát R. számára nem volt könyvkiadás, csak – néhány könyvére vonatkozóan – könyvbeadás. Nagy különbség!
Tudok még kis történeteket R.-ről a további időszakokból is, de ne kanyarodjunk el túlságosan e kis írás címétől.
Sokat fejlődtem (ezt akkoriban főként az eszmei fejlődésre értették). Első versem (DISZ-titkárságom ellenére) költői téren még igen dekadens volt (ez akkoriban, jogosan, korholást jelentett), mert a búsító őszről, meg a károgó varjakról szólt. Igaz, én nem az akkori társadalmi rendszerre gondoltam, hanem csak a természet hangulatára, amit bennem a matematikai órák jól kiszámítottan fokoztak, de azért mégis helytelenítendő. Később viszont már az erdőről írtam, ami sokkal közösségibb. Utóbbi meg is jelent nyomtatásban, persze, nem az Irodalmi Újságban.
Mire, egyetemistaként, utolért 1956 és abban Gerő Endre lényeget kimondó, értelmes rádióbeszéde, akkor én már világosabban láttam a történelmi események mozgató rugóit, mint az a szájaló történelemprofesszor, aki elegáns köpönyegforgatással, bármi áron, főprofesszor akar lenni, a rektorsággal a mellényzsebében. Persze, ő csak szájalt, az egyetemi fiatalságot küldte a tankok ellen. (Nagy Imre (1896 – 1958) sorsa - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=432042797293059&id=100014620267716).
No, ugorjunk egy nagyot, egészen az 1989-es magyarországi rendszerváltásig. Eleinte még forradalom így, forradalom úgy… Meg hazudtak a kis és nagy akarnokok, akikből minden rendszerváltásnál tizenkettő egy tucat. Én meg arra gondoltam: most azt írom meg, ami az igazság. 1956-ról is! Egyébként ki fog szeretni ebből az ellenforradalmi rokonából ez az 1989-es ellenforradalom. A rokonok sem mindig szívlelik egymást!
Sok verset írtam eben az időszakban a múltról. Akkor még az Október álma c. versem túl merész volt.
Így került elkülönítőbe az egyik internetes fórumon. Beijedt baloldali hölgy barátnője (a szerkesztő) zárta be oda, és meg akart nyugtatni: csak elkülönítőben van a vers. Minden nyugtalanság nélkül otthagytam a fórumot, később egy másik szerkesztő, másutt, barátilag mondta:
- Írj, Miklós, közöljük!
Közölték is. Az Október álma másutt is megjelent, még, úgy látom, 2012-ben is közölték (https://www.poet.hu/vers/98032). Utóbbi helyen talán az ezt követő egy-két évben zajlott le egy „fideszes rendszerváltás”, a szerkesztés a „politikamentes költészet” elvét vallotta már magáénak, és megindult, gyors ütemben, a FIDESZ-KDNP jobboldali, nacionalista kormánnyal Magyarország teljes erkölcsi és gazdasági tönkretétele (ezt, persze, a nemzetközi gazdasági válság is segítette).
Ha így megy tovább, nem hogy egy vers, hanem az egész magyar klasszikus irodalom elkülönítőbe kerül. Ezt célozza többek között a hírhedté vált hírű NAT is, de az is csak egy tünete egy - más köpenyben, címerekkel, jelképekkel ugyan, - de lényegében a fasizmus egyik formája felé tartó államrendnek (A fasizmus felé - (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377)
Most úgy áll ma, 2020 tavaszán, Magyarország egy keresztútnál, hogy az, lényegét tekintve, horogkeresztes.
A teljes diktatúrát lehetővé tevő hatalom mindenképpen végzetesen veszélyes lehet Magyarországra. "1) a felhatalmazás legyen határozott idejű;
2) a sajtót fenyegető passzus kerüljön ki a törvényből.". Az, hogy a FIDESZ-KDNP (más tényezőkkel együtt) erkölcsileg és gazdaságilag tönkretette Magyarországot, egy ÉRTELMESEN (hazaszeretően) gondolkodó és BECSÜLETESSÉGRE TÖREKVŐ ember előtt még a hírekből is látható. A kormányellenzéknek is látni kellene, hogy ezt semmiképpen nem szavazhatják meg, mert az, aki ezt megszavazza, az súlyosan árt az amúgy is erkölcsileg és gazdaságilag rossz állapotban levő Magyarországnak.
Magyarország demokratikus hagyományai gyengék ugyan (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46745), de mégis meg kell keresni ezeket a hagyományokat, és felhasználni (MAGYARORSZÁG ÚTJA – 2020 - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46961).
Amit a FIDESZ-KDNP és hívei tettek az elmúlt tíz esztendőben, azt becsületesen gondolkodó ember nem tarthatja másnak, mint gyalázatnak. Megérthető egy szűk társadalmi réteg önérdeke szempontjából, - de Magyarország, és végső soron az egész magyarság szempontjából, Megérthetetlenül hazaellenes, magyarság ellenes, szabadság ellenes, értelemellenes, - szégyenletes!
Az érthető Megérthetetlen -
http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47040.
Egy sokkal jobb polgári Magyarországra van szükség!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Az író elkülönítése is sokféle volt. Most csak egy igen enyhe formáját említem, R. esetével, aki 1949-ig , a „koalíciós időkben” több könyvét ki tudta adatni, de utána már, a koalíció új állapotában, egyetlen kéziratát sem. Persze, tudtam, hogy nem híve az adott társadalmi rendszernek, mivel az írás lehetőségétől megfosztották, de őt magát nem különítették el valamiféle rácsos épületben.
Beszélgettünk időnként az utcán, négyszemközt, mint két ellenséges eszme híve, barátságosan, ő is tudta, én is tudtam: nem fogjuk elárulni egymást. Meg, végül is, ha elvtársak nem is, írótársak voltunk. Igaz, én, akkor még csak egy nyomtatásban megjelent verssel, valamint egy kevésbé ismert napilapban megjelent mesékkel. Egyébként igen jámbor is volt eszmecserénk is.
- Az író, akkor író, ha el tudja adni műveit, az én kinyomtatott könyveim most már nem tudom eladni. Jobb a cipésznek, elkészíti a cipőt, eladja… – mondta ő
Hát ez bizony igaz volt. Mégsem volt kedvem cipésznek állni, de egyelőre ez nem is volt szükséges, mert gimnáziumba jártam, a szépirodalom és a történelem tantárgy sztárjaként, valamint a matematika tantárgy gyűlölőjeként. Lehet, hogy a matematikát jobban gyűlöltem, DISZ-titkárként is, mint némely osztályellenséget? Ha így lett volna, az is érthető lett volna: az osztályellenség akkor meghúzta magát, de a matematika nekem behúzott volna, és akkor nem vagyok jeles rendű.
Később, - talán már 1953 táján, amikor Berija megvigasztalta kicsit Nagy Imrét Moszkvában, hogy ne ríjon, inkább legyen, Rákosi főtitkársága mellett, ő a miniszterelnök? Hát ez az időpont nem biztos, de R., valószínűleg, akkor kapott engedélyt hivatalosan, hogy meglévő otthoni könyveiből néhányat ingyen az egyik nagy budapesti könyvtárnak ajándékozzon. Ez tehát R. számára nem volt könyvkiadás, csak – néhány könyvére vonatkozóan – könyvbeadás. Nagy különbség!
Tudok még kis történeteket R.-ről a további időszakokból is, de ne kanyarodjunk el túlságosan e kis írás címétől.
Sokat fejlődtem (ezt akkoriban főként az eszmei fejlődésre értették). Első versem (DISZ-titkárságom ellenére) költői téren még igen dekadens volt (ez akkoriban, jogosan, korholást jelentett), mert a búsító őszről, meg a károgó varjakról szólt. Igaz, én nem az akkori társadalmi rendszerre gondoltam, hanem csak a természet hangulatára, amit bennem a matematikai órák jól kiszámítottan fokoztak, de azért mégis helytelenítendő. Később viszont már az erdőről írtam, ami sokkal közösségibb. Utóbbi meg is jelent nyomtatásban, persze, nem az Irodalmi Újságban.
Mire, egyetemistaként, utolért 1956 és abban Gerő Endre lényeget kimondó, értelmes rádióbeszéde, akkor én már világosabban láttam a történelmi események mozgató rugóit, mint az a szájaló történelemprofesszor, aki elegáns köpönyegforgatással, bármi áron, főprofesszor akar lenni, a rektorsággal a mellényzsebében. Persze, ő csak szájalt, az egyetemi fiatalságot küldte a tankok ellen. (Nagy Imre (1896 – 1958) sorsa - https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=432042797293059&id=100014620267716).
No, ugorjunk egy nagyot, egészen az 1989-es magyarországi rendszerváltásig. Eleinte még forradalom így, forradalom úgy… Meg hazudtak a kis és nagy akarnokok, akikből minden rendszerváltásnál tizenkettő egy tucat. Én meg arra gondoltam: most azt írom meg, ami az igazság. 1956-ról is! Egyébként ki fog szeretni ebből az ellenforradalmi rokonából ez az 1989-es ellenforradalom. A rokonok sem mindig szívlelik egymást!
Sok verset írtam eben az időszakban a múltról. Akkor még az Október álma c. versem túl merész volt.
Így került elkülönítőbe az egyik internetes fórumon. Beijedt baloldali hölgy barátnője (a szerkesztő) zárta be oda, és meg akart nyugtatni: csak elkülönítőben van a vers. Minden nyugtalanság nélkül otthagytam a fórumot, később egy másik szerkesztő, másutt, barátilag mondta:
- Írj, Miklós, közöljük!
Közölték is. Az Október álma másutt is megjelent, még, úgy látom, 2012-ben is közölték (https://www.poet.hu/vers/98032). Utóbbi helyen talán az ezt követő egy-két évben zajlott le egy „fideszes rendszerváltás”, a szerkesztés a „politikamentes költészet” elvét vallotta már magáénak, és megindult, gyors ütemben, a FIDESZ-KDNP jobboldali, nacionalista kormánnyal Magyarország teljes erkölcsi és gazdasági tönkretétele (ezt, persze, a nemzetközi gazdasági válság is segítette).
Ha így megy tovább, nem hogy egy vers, hanem az egész magyar klasszikus irodalom elkülönítőbe kerül. Ezt célozza többek között a hírhedté vált hírű NAT is, de az is csak egy tünete egy - más köpenyben, címerekkel, jelképekkel ugyan, - de lényegében a fasizmus egyik formája felé tartó államrendnek (A fasizmus felé - (http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46377)
Most úgy áll ma, 2020 tavaszán, Magyarország egy keresztútnál, hogy az, lényegét tekintve, horogkeresztes.
A teljes diktatúrát lehetővé tevő hatalom mindenképpen végzetesen veszélyes lehet Magyarországra. "1) a felhatalmazás legyen határozott idejű;
2) a sajtót fenyegető passzus kerüljön ki a törvényből.". Az, hogy a FIDESZ-KDNP (más tényezőkkel együtt) erkölcsileg és gazdaságilag tönkretette Magyarországot, egy ÉRTELMESEN (hazaszeretően) gondolkodó és BECSÜLETESSÉGRE TÖREKVŐ ember előtt még a hírekből is látható. A kormányellenzéknek is látni kellene, hogy ezt semmiképpen nem szavazhatják meg, mert az, aki ezt megszavazza, az súlyosan árt az amúgy is erkölcsileg és gazdaságilag rossz állapotban levő Magyarországnak.
Magyarország demokratikus hagyományai gyengék ugyan (Győzött valaha egy vers, mely magyar volt? - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46745), de mégis meg kell keresni ezeket a hagyományokat, és felhasználni (MAGYARORSZÁG ÚTJA – 2020 - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46961).
Amit a FIDESZ-KDNP és hívei tettek az elmúlt tíz esztendőben, azt becsületesen gondolkodó ember nem tarthatja másnak, mint gyalázatnak. Megérthető egy szűk társadalmi réteg önérdeke szempontjából, - de Magyarország, és végső soron az egész magyarság szempontjából, Megérthetetlenül hazaellenes, magyarság ellenes, szabadság ellenes, értelemellenes, - szégyenletes!
Az érthető Megérthetetlen -
http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47040.
Egy sokkal jobb polgári Magyarországra van szükség!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!