Ha kék a könny, - mert színét egy volt égnek
visszatükrözik vágyott tavaszok, -
az szép, s ha kék könnyet ringat a bánat,
szomorúságon szépség ott ragyog.

Kék könnycseppen felhő is felfehérlik,
fényes fehéren, - egykor életem.
S most létben, hol érthető Érthetetlen,
egy könnycsepp tükrén így emlékezem.

Kék könnycseppekből majd pirosak lesznek, -
gyönyörűek. Nem érem meg, tudom.
Nem itt születtem: egy jövő időben,
túl piros szívvel, másik csillagon.

Éltet a vers, addig, ameddig élek,
s el is ringat könnycseppes csillagot,
s könnycsepp tükörben másik népet látok,
élőt, pirosat, - mai nép halott.

Bár fáj a könnycsepp, lélek visszanéz még.
Piros szív dobog. Hajnalt? Messze még?
Kék könnycsepp fáj. A felhők felvonulnak.
S szívet szorít dal nem lét, veszteség.

Minden ing, dől. Felhők tavaszt hazudnak.
Embertelenség embert megtagad.
Új Idő kell. Legtöbben ezt nem értik.
Míg nincs itt: pusztít minden pillanat!

(2020)

Illusztráció: Pixabay.