Feltöltve: 2020-03-12 15:30:30
Megtekintve: 5564
Petőfi még...
Petőfi még… A szalmalángos ég szállt…
S költői álom volt csak Júliája?
…de életét egy Csillag gyorsította,
s befejezte Isten-áldotta dárda.
Ez így Egész. Költő végül mit ér el,
akármilyen nagyság, - akár Petőfi?
Kinek zsoldjában manapság a székely?
…de, akkor még, Bem tudott vele győzni.
A Divatlap? Az úri hölgy kezekben
verset mutatott csodáló szemeknek,
s a honleányok, túl egy giccsvilágon, -
olykor való Szépségen is merengtek.
A Költő áll a kis téren, szoborban,
de, ki ránéz, még az sem pillant rája.
Botrányzsák reklám sétál, gengszterarccal,
s leget söpör ledér nő szempillája.
Persze, ha ünnep… Bíboros vasárnap
harangja hódol mondvacsinált szentnek.
Hát ember az, kinek így kell a bálvány?
Nem szégyene csak a történelemnek?
S a Boszorkány? Megél múltbeli tettből,
mit a képernyőn másnak átneveztek..
…és kakastollas imák kis vitéze
kukurikúzik… (később feljelentget).
Petőfi még szerethette a népet:
nem élt sokáig, s a Vers-óriások
elfedhették a Közelt. S Messzeséget
közelebb hozhattak: másik világot.
Végül Ő is sejtette: az igazság
nem kelendő, mint eleinte hitte..
A forradalmat fogják, zsebre vágják,
s nem üt rá senki a tolvaj kezekre.
Akárcsak most. A nép? Az csupán bámul
(bé betűs szó, nem boldogságra céloz!).
S új bécsi udvar kegyelt Landererje
hazugságot kinyomtat, s buzgón szétoszt.
A nép? Ilyen most. Ily bámuló jószág.
Bámulni tud, de gondolkozni még nem.
Tud majd, valaha? Akár az a dárda,
a válasz ott van az Isten kezében?
(2016)
A képen:
Az apostol kézirata, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_apostol#/media/F%C3%A1jl:Azapostolk%C3%A9zirat.jpg
S költői álom volt csak Júliája?
…de életét egy Csillag gyorsította,
s befejezte Isten-áldotta dárda.
Ez így Egész. Költő végül mit ér el,
akármilyen nagyság, - akár Petőfi?
Kinek zsoldjában manapság a székely?
…de, akkor még, Bem tudott vele győzni.
A Divatlap? Az úri hölgy kezekben
verset mutatott csodáló szemeknek,
s a honleányok, túl egy giccsvilágon, -
olykor való Szépségen is merengtek.
A Költő áll a kis téren, szoborban,
de, ki ránéz, még az sem pillant rája.
Botrányzsák reklám sétál, gengszterarccal,
s leget söpör ledér nő szempillája.
Persze, ha ünnep… Bíboros vasárnap
harangja hódol mondvacsinált szentnek.
Hát ember az, kinek így kell a bálvány?
Nem szégyene csak a történelemnek?
S a Boszorkány? Megél múltbeli tettből,
mit a képernyőn másnak átneveztek..
…és kakastollas imák kis vitéze
kukurikúzik… (később feljelentget).
Petőfi még szerethette a népet:
nem élt sokáig, s a Vers-óriások
elfedhették a Közelt. S Messzeséget
közelebb hozhattak: másik világot.
Végül Ő is sejtette: az igazság
nem kelendő, mint eleinte hitte..
A forradalmat fogják, zsebre vágják,
s nem üt rá senki a tolvaj kezekre.
Akárcsak most. A nép? Az csupán bámul
(bé betűs szó, nem boldogságra céloz!).
S új bécsi udvar kegyelt Landererje
hazugságot kinyomtat, s buzgón szétoszt.
A nép? Ilyen most. Ily bámuló jószág.
Bámulni tud, de gondolkozni még nem.
Tud majd, valaha? Akár az a dárda,
a válasz ott van az Isten kezében?
(2016)
A képen:
Az apostol kézirata, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_apostol#/media/F%C3%A1jl:Azapostolk%C3%A9zirat.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!