Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2020-03-07 09:19:11
Megtekintve: 5882
TAGADJÁK, PERSZE...
Tagadják, persze, de minden szétesik, -
az is, mi nem volt ép soha: a hit.
Isten? Keresztfán ember volt csak ott, -
ő halt meg kínban, és ő lett halott.
S a nyáj? Vakságot játszik. …és a pap?
Tényleg hiszi: szenteltvíz bármit ad?
Hány egyház a világnak hazudik, -
s hirdeti érdek-utak álmait!

Tagadják, persze, de tönkrement a nép,
s a megszokás, s érdek hajt szentmisét,
terel népet, nyájat, irtó butát,
s csak néhány látó lát bukásra át…
… s eljön az! Ám bukásból is terem,
ne tagadjuk, jövendő győzelem:
bukásokból picit tanul a nép, -
s kis tudásról elhiszi, hogy elég.
Hát nem elég! A világ végtelen, -
s benne az ember még annyira lenn!
Ez az ország? Benne is szétesett
az értelem. Tudás. Szokott eset!
A szív? Bár Szeretetről úgy papol
keresztes néne, - hibás valahol,
mert Értelem nélkül nincs Szeretet,
s az imamalmok oly kegyetlenek,
s míg hajtja malmát, keresztes imát, -
az ördögnek adja el önmagát!

Tagadják, persze, hogy túl sok lop sokat,
s tolvaj idő ellop holnapokat…
Petőfi Népe? Hát ilyen a nép, -
oly könnyen lesz belőle csőcselék!
S a csőcselék? Hízelegnek neki,
s a háromszínű rókaszót hiszi,
de azért koncot is dobálni kell,
így hát a róka ígér, énekel,
meg énekeltet. Tapsoltat. Butít.
Csillogtatja hamis csillagait.

Tagadják, persze, de minden szétesett,
s kereszténykedők keresztényeket
kifosztanak, - és senki sem nyerő,
ha nem nyal, hol a „nemzetvezető”
járatja száját, hogy „Isten”, s „Haza”,
bár ez hazugság, tudja ő maga,
s tudják hívei, - hányszor is adott
e táj nem embert, - haszonállatot!

Tagadják, persze, de minden szétesett, -
vagy szétesőben. Megszokott eset!
Cigányok ellen hergel barna bőr, -
futhasson kínos kérdések elől!
Horthyt dicsér közben az alvezér,
kezeket, melyhez tapadt annyi vér,
s bár jelkép volt Horthy, de hány halál
története sírból is visszajár!

Tagadják, persze… Ki tolvaj, - tagad,
de Te, Költő, mondd ki az igazat!
Úgy, mint Petőfi tette. Mint Ady.
S mások, magyarság nagy csillagai…
…mint Kölcsey! Szerette a Hazát…

S hányszor gyalázták meg a Himnuszát!

(2020)

A képen:
A Himnusz kéziratának első oldala, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/df/K%C3%B6lcsey_Himnusz_k%C3%A9zirat_1823.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!