Az Ígéret Hídja nem a „Hol volt, hol nem volt…” kezdetű népmesékből származik, melyeket a nép mesélt be valamikor balga vigasztalásul önmagának, hanem azokból a mesékből, amelyeket a „Nemzeti nagylétünk nagy temetője” helyett (Kisfaludy Károly versreceptjével merőben ellentétesen) a Nemzeti Nagy Létünk Nagy Éltetője mesélt be és meséltetett be az utóbbi évtizedben abban Királyságban, amit - a nép megtévesztésére – nem a Közhaszontalansági Magánzsebköztársaság neveznek, vagyis nem annak, ami valójában. Nem nagy csoda ez a történelemben, - sőt, nem is csoda!

Igaz mesém, hogy ráirányítódjon a figyelem, még a koronát kapott koronavírus idején is, Nemzeti Mesének nevezem, de nem vagyok olyan sárkányosan süsü, hogy igényt tartsak olyasmire, amire egy megtévedt meseíró, míg élt, igent tartott, de még a NAT-nak is örült, mint… (a hasonlatot nem írom ide, kegyeletből). (A meseíró meghal… - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47020)

Le kell szögeznem: az Ígéretek Özöne mellett, amelyekben egy Nagy Folyó nem volt ludas (bár az ötvenes években az is kicsit túlduzzasztotta önmagát), ez az Ígéret Hídja nagyon hasznos volt, - mármint valakiknek, vagyis az ígérgetőknek. Utóbbiak csele volt ez az ígérgetés azon a tájon is, de nem patakként, amibe – állítólag – egy király is, valamikor, bele méltóztatott fulladni, hogy emelje a nemzeti gyász fényét (most ezt az egykori vízbefulladást is hasznosítják valakik, akik a többi dolgot is).

No, szóval, miért is volt annyira hasznos azon a tájon az Ígéret Hídja, ahol egykor mégis csak történt valami szomorú dolog, amit Kisfaludy Károly bánatosan emlegetett, de már változtak az idők, most már az egykori náció mostani nácija, meg a mostani itteni náció nácija (elnézést a kissé sarkosított magán véleményemért, nem kell, hogy ettől mindjárt tele legyen a fél internet gatyája!), hát, puszi ide, puszi oda, meg az „Adj király, katonát!” helyett „Adj menekülteket a görögöknek, csőstül, meg az Európai Uniónak, derék bugyogós Barátom!”, no, szóval, jól megértik egymást, hát, ugye, régen is volt az a nemzeti sír, azóta már olyan is volt, hogy „Kell-e magyar, bunda?” (már, persze, egy másik rendszer vége felé, sokan erre már nem is emlékeznek)…

Na, igen, visszatérek az Ígéret Hídja hasznára. Máris!

Hát van egy gépszokás-népszokás e nem mesebeli, de bemesélő királyságban, hogy a királynak négyévente bizonygatják egy látszatválasztáson, ahol nem csupán a látszat csal, hanem a király egész udvartartása, jogosan, hiszen a király fizeti őket, és nem azért fizeti, hogy ne szeressék őt… Persze, ilyenkor még, négyévente, a Csele patak is cselszövően csal a király érdekében, aki hivatalosan nem király, de azért attól még, hogy a koronáját a múzeumban tartja… Hát, ugye, kell ahhoz egy kis trükk készlet, hogy a királyszerető választáson a királyt ne csak az általa jól megfizetett lakossági egyötöd szeresse, hanem a nem létező kétharmad is tegyen úgy, legalábbis a választási komputer kívánatosan balesetes számaival, meg Móra Ferenc Csilicsali Csalavári Csalavérjével… (Legális kormány, illegális kormány - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420). Persze, az egész magyar irodalmat és történelmet is bedobják ilyenkor a mélyvízbe, - fulladjon csak bele! (A Kormányszínház - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=47022). Meg kell, persze, az a hihetetlenül értékes FINESZES MAGYAR HISZEKEGY is, - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46689, - miért ne kellene?

Hát azon a tájon, a Nagy Duna mentében, nem csak egy kis lak áll, mint az a lak, amit Petőfi Sándor úgy szeretett (mármint 1843-ban), hanem egy nevezetesen nemzeti kis város is. Annak nagyon szokták ígérgetni az Ígéret Hídját is, minden királyi újra választásnál megígérik a királyi udvaroncok, hogy a következő ciklusban nem lesz ott a ciklon, FELÉPÜL AZ! Hát, hiszen, ha egész Magyarország így le tudott tíz év alatt rombolódni, akkor miért nem épülhet fel egy árva híd, egymagában?

Persze, mégsem építik meg. Bölcsen! Hiszen, ha megépítenék, akkor elvesztené lényegét: nem lehetne már többé Ígéret!

Mi lenne?

Csak híd! Az kevés!

Én is arra gondolok, jobb, ha nem épül meg. Így marad ígéretnek, és ilyen kézenfekvő ígéretre a következő parlamenti választáson is szüksége lesz a Királynak, aki koronáját…

Tényleg! Mi mindent köszönhet a Királynak és a Királyi Magánköztársaságnak a királyság!

Milyen impozáns gesztusok: jön egy fekete bőrű ember Afrikából, felmutat egy Keresztet, és mindjárt kap egy nagy zsák nagy bankót ettől a Királytól, akinek bőrszínére nem teszek célzást, nehogy rasszistának gondoljanak, miközben csak egyszerű köznapi humanista vagyok! (Miként lettem humanista? - http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46392). Mi lenne, ha nem tűnnének el szinte naponta közpénzek, olyannyira, hogy már az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF, https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_Csal%C3%A1s_Elleni_Hivatal ) is hozzászokott? Ha nem volnának olyan gyakran eltussolandó botrányok? Mi volna, ha az iskolákban tényleg a tudást osztogatnák, és nem a NAT szellemében kikényszerített népbutító tudásellenesség uralkodna, és nem az a nevezetesen Nemzeti Iskola valósulna meg, ami már erősen megvalósulóban (Nemzeti Iskola - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46463)?

Mi volna, ha…

No, igen, mi volna, ha az a Magyarország, amelyik az elmúlt évtizedben annyi rosszhoz szokott hozzá, - egy jobb, értelmesebb, emberségesebb polgári Magyarországot láthatna maga körül?

Rossz rágondolni, - akár sokkot is okozhatna az utóbbi!

Persze, valami még rosszabbra is gondolni kellene, még a sokknál is sokkal rosszabbra, ha minden így marad, ahogy van, lehetetlenül és lelketlenül! (MAGYARORSZÁG ÚTJA – 2020 - http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=4696)

Mi is az?

(2020)

A képen:
Than Mór: A mohácsi csata, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7d/Than_M%C3%B3r_Moh%C3%A1csi_csata.jpg