Feltöltve: 2020-03-03 11:51:08
Megtekintve: 5601
Tréfás-komoly vers Nőnapra (Feleségemnek)
Igen, egy Nő, -
egy Nő nagyon
nő szememben
MINDEN NAPON!
Ő Nő – nagyon,
s bevallhatom:
a szívemnek
Ő egy vagyon!
Ő szív-vagyon,
Lélek-vagyon,
s a világnak
elmondhatom:
láthatja az,
ki itt ma lát,
Benne Szépség
égcsillagát,
kit körülvesz
bár földi gond,
ország pokol
mit egyre ont, -
Csillag maradt,
és égi Szép,
s Hozzá közel
a Messzeség,
s ha látja Őt,
elbú a bú, -
tündér szívvel
biztos szavú,
nincs Nála jobb,
nincs Nála szebb,
Hűségesebb,
és kedvesebb,
s ha verset ír
Hozzá szívem,
a hálám ott
könnycseppeken,
de vers mit ér,
most szó mit ér,
piros virág
szívemhez ér,
ez rossz világ,
oly rossz világ! –
vers sem védi
meg önmagát,
de Nagy Szívben
egy más Idő,
s egyszer, tudom,
megérkező,
Tavasz hozza,
vagy évszakok
közül másik,
mert nem halott,
az a Nagy Szív,
Idő, Piros,
Emberséggel
oly csillagos!,
s más lesz a Föld,
újul a dal,
világ jön, mely
még fiatal,
még növőben
az a világ,
még elrejti
szépség magát,
de itt a Nő,
a Példakép,
írtam Hozzá
nem egy mesét
(másnak nem kell
Szépség-mese,
gyűl kis ország
sok szennyese!), -
mégis a vers,
mégis a szó,
mégis Szépség,
igaz Való,
mégis az Út,
mégis a Hit,
mely magunkban
bízni tanít,
mégis Tudás
űzi a Bút,
bár köröttünk
a háborúk…
Igen, a Nő,
igen, a Szép,
igen, szívben
Szépség-mesék,
igen, a vers,
a Szó, szabad..
Jövő Éke,
jöjj, Pillanat!
A női Szem
álomvirág,
tükrözi Csend
kék mosolyát,
s Béke harcát
bús ég alatt,
ha fent felhő,
sötét, halad,
a női Szem
virág, remény,
lélekvirág,
dal, költemény,
női szemben
Szépség Jövő, -
egyszer Hozzánk
megérkező,
tudja a vers,
tudja a Szó,
s szív dobbantást
meghallgató!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
egy Nő nagyon
nő szememben
MINDEN NAPON!
Ő Nő – nagyon,
s bevallhatom:
a szívemnek
Ő egy vagyon!
Ő szív-vagyon,
Lélek-vagyon,
s a világnak
elmondhatom:
láthatja az,
ki itt ma lát,
Benne Szépség
égcsillagát,
kit körülvesz
bár földi gond,
ország pokol
mit egyre ont, -
Csillag maradt,
és égi Szép,
s Hozzá közel
a Messzeség,
s ha látja Őt,
elbú a bú, -
tündér szívvel
biztos szavú,
nincs Nála jobb,
nincs Nála szebb,
Hűségesebb,
és kedvesebb,
s ha verset ír
Hozzá szívem,
a hálám ott
könnycseppeken,
de vers mit ér,
most szó mit ér,
piros virág
szívemhez ér,
ez rossz világ,
oly rossz világ! –
vers sem védi
meg önmagát,
de Nagy Szívben
egy más Idő,
s egyszer, tudom,
megérkező,
Tavasz hozza,
vagy évszakok
közül másik,
mert nem halott,
az a Nagy Szív,
Idő, Piros,
Emberséggel
oly csillagos!,
s más lesz a Föld,
újul a dal,
világ jön, mely
még fiatal,
még növőben
az a világ,
még elrejti
szépség magát,
de itt a Nő,
a Példakép,
írtam Hozzá
nem egy mesét
(másnak nem kell
Szépség-mese,
gyűl kis ország
sok szennyese!), -
mégis a vers,
mégis a szó,
mégis Szépség,
igaz Való,
mégis az Út,
mégis a Hit,
mely magunkban
bízni tanít,
mégis Tudás
űzi a Bút,
bár köröttünk
a háborúk…
Igen, a Nő,
igen, a Szép,
igen, szívben
Szépség-mesék,
igen, a vers,
a Szó, szabad..
Jövő Éke,
jöjj, Pillanat!
A női Szem
álomvirág,
tükrözi Csend
kék mosolyát,
s Béke harcát
bús ég alatt,
ha fent felhő,
sötét, halad,
a női Szem
virág, remény,
lélekvirág,
dal, költemény,
női szemben
Szépség Jövő, -
egyszer Hozzánk
megérkező,
tudja a vers,
tudja a Szó,
s szív dobbantást
meghallgató!
(2020)
Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!