A Kormányszínház eljátszotta már
a darabot, amelyben ott cigány,
gyöngyös ló pata, búr és búrkalap,
központ, mely véd tolvaj alapokat,
századvég, mely nem kolbászvéget ád,
csak vág, tükrében, ferde rémpofát,
s mutogatja… Erőszak mer, merít,
s falragaszra nyomtatja Kölcseyt, -
ő is, szegény, e darabba került,
s hány botrány elült, - s hány fel sem merült!
S kiket szolgál érdekegyházi hit?
Őrzi hamis haszonkeresztjeit,
álszent hittel, amin röhög, ki lop,
s virágot kapnak úri gyilkosok,
mint Horthy is a sírjára, - neked
kellenek ily „hősnek” hitt emberek?!

Kormányszínház… Alkony falakra fest
még rosszabb időt, megkeresheted
azt is a múltban, hozott annyi bút,
és itt van, újra, az a Szégyen-út,
s lehet, később új Donig kanyarog, -
a kígyós múlt itt sziszeg, magyarok,
ez bejön, az kimegy, a színdarab
ismétlődik, s a kín, mi itt maradt,
a félelem szívekben, s szívre üt,
és becstelenség pusztít mindenütt…

Rossz színdarab ez, nagyon rossz, magyarok!
S e hallgatásban nem hallgathatok,
nem hallgathat, ki hazát szerető,
ha körülötte pusztító idő!
Székely-magyarnak szintén intelem:
- Ha magyar vagy, mondd, lehetsz becstelen?
Elfelejtetted Horthyt, Szálasit,
s egy rossz istenben újra ott a hit?
Vagy csak dobott konc, ami érdekel,
s ezért a koncért Hazád adod el?!

Rossz álmodban születtem, Budapest,
pusztító bomba házunkra esett, -
de végigküzdöttünk egy más időt,
s láttam tavaszt, pirosan érkezőt,
s egy szépség-múlt, életem peremén,
arra bíztat, hogy: - Szólj! Legyen remény!

Már nem enyém lesz jövő, de enyém
a Szó, igaz, életem peremén,
s igazat szólni? Ennél lehet e szebb?

Az nemlétben is itt lesz, Veletek!

(2020)

A képen:
Richárdot kísértik az általa kivégzettek szellemei, William Blake (1757 – 1827) alkotása, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Richard_III_and_the_Ghosts._William_Blake._c,1806..jpg