Mindig fején szoktam találni a szöget. Ha nem egyből, vagy kettőből, akkor azt a szög is meg szokta bánni! Ilyen szöges ellentét nem vezet jóra! A szögnél sem…

Már kezdő legénykoromban (de régen volt!) szöget ütött a fejembe: milyen leány méltó arra, hogy a feleségem legyen? Van ilyen ezen a kerek világon, amelynek még mindig kevesebbje van egy kerékkel?

Erre eleinte választ nem tudtam adni, a leánnyal kapcsolatos alapvető követelményeim megfogalmazni viszont igen. Legyen: a.) mámorító szépség, b.) hihetetlenül okos, c.) végtelenül versrajongó (de csak az én verseimet illetően végtelenül), d.) utáljon táncolni (az felesleges leány magamutogatás, és én sem tanultam meg ezt az ugrálós mókát), e.) ne álljon szóba rajtam kívül más fiatalemberekkel, de még csak félreérthető tekintetet se vessen rájuk.

Igazam volt ezekkel a követelményekkel?

Igen!

Akadt ilyen leány?

Igen, igaz, csak egy, de egy feleség értelmes embernek elég. Akinek több feleség kell, hát annak értelmességére mit mondhat egy szépirodalmat szerető ember?

Ebben a történetben is szerepelnek olyanok, akik fején találták a szöget.

Vénróka Mátyás egy Virágszál Éva nevű leánynak udvarolt.

Éva szüleinek nem volt semmi ellenvetése ez ellen, mondták is Évának:
- Jóképű legény ez a Matyi, dolgos, barátságos, udvarias, nem iszik, nem verekedős, és amióta utánad jár, más lányokkal nem etyepetyézik, bálokban a legjobb táncos, szülei módosak, tekintélyesek… Persze, ne értsd félre, nem akarunk rábeszélni a házasságra, de, ha megszereted…

Azt mondta Éva a szüleinek:
- Kedvelem, de eddig nem tudtam megszeretni. Milyen is az a szerelem? Kutyasevisz Károly Égig lángoló érzelem c. regényében másként írja le ezt az érzést… Ami most bennem van, az melegség időnként, néha forróság is, de nem lángol…

A leány szülei mosolyogtak. Ha még nem, hát akkor nem. Türelem! Leányuk nemrég kinyílt rózsa, és még messze lehet attól a rózsától, amelyik őrjítően gyönyörű, de sejthető: maholnap már elhullat szirmaiból… Ráér a dolog…

Hát Virágszál Évának rá is ért, de egy másik, másfajta rózsaszálnak, ugyanabban a faluban, nem. Azt a leányt úgy hívták: Farkastváró Rozália.

Rozika szebb leány volt, mint Virágszál Éva?

Nem volt szebb, mert egyformán gyönyörű volt mindkettő, csak másképpen. A virágok sem egyformák. Éva szendén volt gyönyörű, Rozália hevesvérűen. Egyikre sem lehetett mondani egy rossz szót sem. Éva nem incselkedett a fiúkkal, és bár Rozália körül állandóan négy-öt legény ugrált, azok nem jutottak nála egyről a kettőre.

Miért nem jutottak?

Egyszerű a válasz: azért, mert Farkastváró Rozália titkon Vénróka Mátyásba volt szerelmes. Olyannyira, hogy már a saját értelmes leányeszében sem bízott meg. Mit tehet most?

Egy dolgot abban a faluban, Kettőskupacon, mindig meg lehetett tenni, ha nem is volt ingyen: Vajákos Mari Nénihez fordulni tanácsért.

Vajákos Mari Nénit mindenki szerette, kivéve a környék orvosait. Ezt az orvosi nem szeretetet Mari néni meg is érdemelte.

Pattanós Pali bácsit ugyanis a városi legtudósabb orvos, Dr. Kühumka Benedek professzor azért küldte vissza a falujába, hogy ott becsületesen meghaljon azzal a kórismével, amit a tudós ember adott neki.

Mit csinált e szégyentelen, átokverte Pali bácsi?

Egyrészt nem akart meghalni a tudós által kijelölt határidőig, ez sem volt szép tőle, azután Vajákos Mari Néni füveivel gyógykezeltette magát, és - Mari Néninek tulajdonítottan - meggyógyult! Legalábbis a környéken a bácsi gyógyulását az öregasszonynak tulajdonították, és gúnyos megjegyzéseket tettek az orvostudomány mindenhatóságára. Meg kell azonban mondani, hogy a helybeli pap csak óvatosan említette az üggyel kapcsolatban a hit mindenhatóságát. Már csak ilyen butácska népek éltek azon a tájon, hiába mondta a tanító úr, hogy vak tyúk is talál szemet, attól kezdve a falusiak még a tyúkbetegségekkel is Mari nénihez fordultak.

Tulajdonképpen a szerelem is felfogható átmeneti, vagy élethossziglan tartó, betegségként.

Farkastváró Rozália mindent elmondott Mari néninek.

Az öregasszony így szólt:
- Vénróka Mátyáshoz inkább a te érett szépséged és hevesebb vérmérsékleted illik, Rozi, ezzel szemben Virágszál Évához, ehhez a szép, de még hamvas szendéhez, egy másik nadrágos férfiember. Ki is? Nos, szerintem, a Ballagó dombon lakó képfestő, Dupla Áron, az a kissé mafla, de jóképű művész az, akinek összemaszatolt vásznait nem tudom, hogy miért veszik úgy a városi urak, - teljesen nevetséges csinálmányok! Ám sok a közös Évában és Áronban!

Most mi jön ki mindebből? Vénróka Mátyás szeressen ki Virágszál Évából, és szeressen át beléd, aki már úgyis szereted őt, nagyon is. Virágszál Éva pedig szeressen bele abba a mafla Dupla Áronba, ha beleszeret, akkor Áron maflaságát még ilyen kezdő lány is képes megszüntetni, mert a nőknek általában több eszük van, mint a férfiaknak.

El lehet ezt intézni?

Ne mondd azt, Rozika, hogy nem lehet elintézni, csak kell hozzá a leányész, de neked abból van elég, ha hozzám fordultál! Szerezz a falutól távol egy szép fehér báránykát, és köss a bárányka nyakába kék szalagot. A kék a festő, Dupla Áron, kedvenc színe, ezt te nem tudod, de én igen, mert jártam nála, amikor meghűlt a réten, és vittem neki gyógyteát. A fehér bárány nyakában legyen a szalag mellett egy levél is, ezzel a szöveggel: LEÁNY VAGYOK, MONDOK NAGYOT: ÉN IS FEHÉR BÁRÁNY VAGYOK! LEGÉNY! NEM KELL ÉDEN CSICSI, BABÁSAN PARADICSOMI?! ÉDENKERTI AZ ÉN NEVEM, MEG IS ISMERKEDHETSZ VELEM!

Azt hiszed Rozika, hogy ezt az ostoba versikét én találtam ki? Remélem, hogy nem hiszel el rólam ilyet, - ezt egy bolond írta le nekem a városban! Azt hittem, hogy sohasem fogom felhasználni, és most mégis!

A birkát engedd be Áron kertjébe, amikor a legény nincs ott, és szedd a lábad! Áron majd nyomozni fog a leány után, megtalálja Éváját, és, ha megszeretik egymást, akkor az egyik szög kész! Kapott a fejére!

A másik szög? Vénróka Mátyás bánatos lesz, bánatában felkeres engem. Én egy álombelien fondorlatos történettel feléd irányítom, óvatosan, hogy nálad keresse a szívgyógyulást, ha pedig a szívét meggyógyítod, akkor beteg szív már nincs is, legalábbis négyeteknél. Ám azért arra vigyázz, Rozi, hogy akkor repüljön le rólad a szoknya, amikor már minden biztos: viszonzott szerelem, esküvő, lakodalom!

Ha minden így megy, akkor a másik szög is kész! Az is kapott a fejére!

Nem volt buta lány Rozália, mindent megértett, átölelte Mari nénit és megcsókolta. A néni azért fülébe súgta, hogy azért, majd a házasság után, azt a négy füstölt sonkát, mivel a legénynek is két sonkája van, meg hát Rozika sem sonkátlan…

Ha minden bejött! Két boldog házasságkötés, bár csak az egyikben bégetett bárány, de később a gólya már mindkettőt meglátogatta…

Virágszál Éva szülei el voltak ragadtatva Dupla Árontól, ez a művész milyen gyönyörű képet rajzolt, már udvarlása első napján, a leányukról, és nem igaz, hogy minden művész szegény, mert különben Áron miből vette volna a dombot, a házat, és Éva jól tette, hogy nem siette el a házasságot… Áron szülei sem akárkik!

Vénróka Mátyás szülei is nagyon elégedettek voltak, titokban úgy vélték, hogy Mátyáshoz sokkal jobban illik egy ilyen talpraesett feleség, Farkastváró Rozália, mint amilyen Virágszál Éva lett volna… Nem beszélve arról, hogy Rozália hozománya nem kisebb, hanem inkább nagyobb…

(2020)

Az illusztráció DORA WIESZT munkája.