Az intő szót írom, ameddig élek, -
ha nem is figyel rája senki sem.
Érdek-emberkék sunyin félrenéznek…
Csaló kalmár? Szintén nem szívlelem!

A tolvajok az intő szón röhögnek, -
nem csodálkozom ezen: tolvajok,
de kis országnak túl sok ennyi tolvaj!
S használ szenteltvíz annak, ki halott?

Hányan hiszik még? Sok lélek fekélyes,
s az ország testét pusztítja a kór.
Egybeolvadt Ház, Egyház, s káros Eszme, -
Hiszekegyek hamis imája szól.

Az intő szót írom, ameddig élek…
Ó, hányszor volt sok magyar becstelen!
Ne bámulj bambán mostani magyarság, -
inkább tűnődj el történelmeden!

Embertelen jött „szeretetcsomagban”,
ostoba hívők és álszent papok!
Úgy „emlékeztek”, hogy nem emlékeztek, -
szakadék itt egy „hős” Horthyt hagyott?

Van, aki rendez nagy könnyező cirkuszt,
azért, amit tett nyilas nagypapa, -
de kiszolgál embertelen világot,
s szájára meri venni, hogy „Haza”!

Az intő szót szakadék előtt mondom?
Van úgy, hogy intő szó a becsület,
s az szeret jól Hazát, aki kimondja
múltból, s jelenben – a szégyeneket!

(2020)

A képen:
Veszteségek a harcok után a Don partján, 1942, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/2._magyar_hadsereg#/media/F%C3%A1jl:Bundesarchiv_Bild_183-1991-0221-503,_Verluste_nach_K%C3%A4mpfen_am_Don.jpg