Amikor a tél tavaszt hosszan játszik,
látványnak szép, mégis gyanúra ok:
rosszul forgó világban majd tavasznak
jégarca hoz a szíveknek fagyot.

E fény is csel csak e látszat-tavaszban,
igazi tavaszt nem alkot a tél,
s hit nem tesz bölccsé forgó imamalmot,
Tibet bármily magasáról mesél.

A párkányunkról légy a tájra bámult, -
téli tavaszban hitt? Vagy nem nagyon?
Állt a hat lábán kis félig felébredt,
s tán magában mondta: - Csodálkozom!

Ember-legyek, persze, gyorsabban hisznek,
s számomra milyen hihetetlenül!
Butus néne játszik hamis kereszttel, -
kívül Krisztus, Wass Albertek belül.

Itt tél festette tavasztáj. S a Donnál?
Nem tudom. Ott tán úr egy vad hideg,
az értelmek és érzelmek befagytak, -
és készül, jövő, orosz Hitlered?

Egy tönkretett nép szépet, jót elárul,
akár német, orosz, akár magyar,
s zászlója lehet csillagos és sávos,
vagy napfelkeltés, - hatalmat akar

a csőcselék, mely készen áll mögötte:
egy része pénztől fuldoklik, dagad,
s építteti a néppel, becsapottal,
hazájával a vágóhidakat.

Így van, bizony, - és nem kell, hogy szeressen
igaz szavakért, soha, gyáva nép, -
a csőcseléket sohasem követném,
bármily nagyszámú az a csőcselék!

A csőcseléket megvetem, - és szánom.
A végén, mindig, ő is áldozat:
az imamalmok már vérben forognak,
s ki pénzt számol az a kalmár: a pap.

(2020)

A képen:
Buchenwaldi áldozatok, Parke O. Yingst (Lieutenant Colonel, United States Army) felvétele 1945. április 16-án, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0f/Buchenwald_Corpses_60623.jpg